A Sepsiszentgyörgy–Előpatak útvonalon, a Benedek-mezői letérőnél szerény tábla mutatja: erre található a székelyföldi lovas központ – románul, magyarul, angolul. Valójában nem ez a létesítmény hivatalos neve, mint ahogyan hivatalosan nem létezhet Székelyföld sem (esetleg „úgynevezett” formában). Többször próbálták a megnevezést lefoglalni, hivatalosítani, de bírósági végzések, hatóságok megállapítása sem fogadta el, hogy „Székelyföldi”, ezért lett végül Vadon Lovas Központ – tudtuk meg Demeter Jánostól, a létesítményt működtető Vadon Közhasznú Egyesület igazgatójától, akivel a Benedek-mezői lovas életről beszélgettünk.
A kezdetek
A Vadon egyesület 2012-ben alakult. 2013-ban nyitotta meg kapuit a kezelésében lévő vadászmúzeum, ugyanabban az évben kezdtek el megépíteni egy szabadtéri lovaspályát a Benedekmezőn, a megyeszékhely tulajdonában lévő gazdaság területén. Ezt követte az ott már meglévő tehénistálló átépítése lótartás céljára, majd a másik épületet is lóistállóvá alakították, itt képeztek ki öltözőt s egy közösségi termet, amely „nyergesként” is szolgál – azaz itt tárolják a lovagláshoz szükséges felszerelést. Ha nagyobb rendezvényeket szerveznek, a György Teréz által működtetett gyermektábor lehetőségeit veszik igénybe, erről egyezséget kötöttek. Közel kilenc hektár a lovas központ területe, ebben benne van a városházától bérelt rész is, ahol a gyermektábor működik – elevenítette fel a kezdeteket Demeter János.
– A szabadtéri lovaspálya mellett most már fedett pálya is található a Benedek-mezőn. Hogyan valósult meg ez a nagyon hasznos létesítmény?
– A külső, homokos, egyébként elég nagyra sikerült pálya után – mi sem voltunk tudorai, milyennek kell lennie a létesítménynek – egy szakszerű pályában gondolkodtunk. Folyamatosan javítottunk, már tudtuk, miért nem jó a rétyi homok, miért jó a zoltáni. Aztán jött a lehetőség, és a Bethlen Gábor Alaphoz benyújtott pályázat révén, Sepsiszentgyörgy városának hozzájárulásával megépülhetett a fedett pálya. Ez nagyon hasznos, tulajdonképpen a fedett lovarda négy évszakossá tette a lovasközpontot. Persze, mindez sok-sok év munkáját jelenti.
– Egy ilyen szintű lovas központ működtetéséhez hozzáértő személyzetre van szükség. Megvannak a kellő hozzáállású, de főként szaktudással rendelkező munkatársak?
– A régi időkből örököltük meg a nagyon kedves Gábor bácsit és Anna nénit. Az öregúr elhunyt, az asszony Szentkirályba költözött. Több embert próbáltunk alkalmazni, de nagyon nehéz, főként a lovász szakma tekintetében. Legyen szaktudása, legyen megbízható, vállalja, hogy ott él kinn, a Benedek-mezőn, nem egy lakóövezetben, hanem a természetben. Ragaszkodtunk ahhoz, hogy családos ember legyen, az egyedülállók hajlamosok elhanyagolni magukat. Kulcskérdés, hogy a személyzet rendben legyen, sok gyermek jön, igényes emberek – a lovassport nem tartozik a hétköznapi sportok közé, kell hozzá egy anyagi háttér. Több sikertelen próbálkozásunk volt. Került, aki ivott, meglopott, kalandos volt a folyamat. Végül is hosszú keresgélés után az első lovas trénerünknek, Nagy Eszternek köszönhetően – ő sokakkal megszerettette a lovassportot hobbi- vagy versenyszinten is szaktudásával, temperamentumával – hozzánk került férje, Nagy Zsolt is. Ő tartja kézben az egész adminisztrációt, de nem csak, hiszen a kilenc hektár, a közel húsz ló komoly munkát követel. Így Eszter ténylegesen a lovas oktatásnak szentelheti idejét. Jó döntés volt, mindketten lovas emberek. A központban található egy szolgálati lakás, ezt tataroztuk, felújítottuk, központi fűtést telepítettünk, néhány év alatt elértük, hogy itt kényelmesen élhet egy család, minden szükséges komforttal. Rendet kellett teremtenünk, ehhez megvolt a város támogatása – mert mindent a város támogat, annak ellenére, hogy elég jól termel pénzt a lovarda.
Folyamatos fejlesztés
– Miből áll össze a jövedelem? Csikó, lóeladás, a lótartás bérei, a lovaglás ellenértéke?
– Az igazság az, hogy nem adunk el csikókat. Bevételek leginkább a bértartásból származnak – mert vannak emberek, akik lovaikat nálunk tartják, ennek van egy bizonyos költsége –, másik fontos forrás a tandíj, amelyet az órákért fizetnek a résztvevők.
– A kilenc hektár elég a húsz ló tartásához?
– Sikerült szakaszolni a legelőt. A füves terület egy részén a lovak legelnek, a szakaszosítás nagyon jó, szakszerű legelőértékesítést ad, nem összevissza legelnek a lovak, ki van használva a teljes fűmennyiség.
– Amint láttuk, a lovas központban a fejlesztések folyamatosak.
– Igen. Bekerítettük a kültéri lovaspályát. Építjük a lovaspálya új elemeit, az akadályparkot. Nagyjából megvan az infrastruktúránk, ami egy ilyen központhoz szükséges. Idén sikerült úgy alakítanunk a költségvetésünket, hogy vásárolhattunk egy használt, de nagyon jó állapotban lévő japán kistraktort kaszálógéppel, homlokrakodóval. Ez igen megkönnyíti a munkánkat, saját magunk urai vagyunk, nem függünk másoktól. Eddig bérkaszálást kellett fizetnünk, sokszor nem kis összegért. Most a saját eszközeink révén újabb szénafűterületeket tudtunk bérelni itt, a közvetlen közelben, így a szükséges szálastakarmány szinte teljes mennyiségét meg tudjuk termelni.
Lovas klub, lovasversenyek
– Előbb a hobbi- és versenyszintű lovaglásról is beszélt. A Vadon Lovas Központ lovasai versenyeken is részt vesznek?
– Próbáljuk szélesíteni, változatossá tenni a tevékenységünket, erre van igény, most már a lovak száma is tágabb teret biztosít, lehetőségünk van versenyzők képzésére. Vadon Közhasznú Egyesületként azonban nem kaphattunk felvételt a Román Lovasszövetségbe: az intézmény belső szabályzata értelmében csak sportklubok lehetnek tagok. Nagyon sokat dolgoztunk, és sok segítséggel sikerült elérnünk, hogy közhasznú egyesület legyünk, ez óriási érték a maga nemében. Nem is tudom, rajtunk kívül a megyében van-e más közhasznú egyesület, ezt a státust a kormány adhatja meg, ennek révén a projektek megvalósításához joga van az egyesületnek kormánypénzek, központi költségvetésből származó alapok felhasználására is. Persze, a politikum dönti el, hogy kap-e az adott egyesület támogatást vagy sem. Visszatérve a lovasszövetséghez, az egyesület mellett létrehoztuk a Vadon Lovas Klub Egyesületet, ez csatlakozhat a szervezethez. Ezzel lehetőség nyílik arra, hogy Kovászna megyében is teret nyerjen a lovassport – Bodokon a polgármesternek, a megyevezetésnek köszönhetően már létesült egy fogathajtóközpont, van egy komoly fogathajtó-mozgalma a megyének. Emellett a Székely Vágta hozza a maga galoppeseményét, de biztos vagyok benne, hogy nagyon hamar fel fog zárkózni ezekhez a tereplovaglás is.
– Erre már volt példa, korábban a Rétyi Nyírben volt tereplovas verseny.
– A tereplovaglás egyrészt a sport tekintetében fontos, másrészt komoly szerepe lehet a vendégforgalomban is. Réty község önkormányzatként tagja a Vadon Közhasznú Egyesületnek, a Rétyi Nyír, az erdő, a környező legelők, kaszálók ideális helyszínt adnak a tereplovagláshoz, versenyszinten is. Így a következő időszakban célkitűzésünk, hogy Rétyen elindítsuk a tereplovaglóversenyek dolgát. Reményeink szerint – ha már tagok leszünk – a Román Lovasszövetség is mellettünk lesz. Azt szeretnénk, ha néhány év alatt akár nemzetközi versenyek is lennének Rétyen. A hely fantasztikusan jó, könnyen megközelíthető, országút mentén terül el, a homokos talaj kimondottan előnyös a lovak lábának, a sérülés veszélye jóval kisebb. Ebbe az irányba szeretnénk elmozdulni, emellett természetesen olyan szolgáltatást nyújtani, hogy hétvégi, egynapos lovas túrákat is szervezhessünk az érdekeltek számára.
– Ehhez infrastruktúrára is szükség van. Építkezéseket is terveznek Rétyen?
– Ma már nem kell istállót építeni egy versenyhez. Léteznek a sátoristállók, mozgathatóak, könnyen felállíthatóak. A megyében két ilyen istálló bevethető, a megyei és a bodoki önkormányzat tulajdonában. Egyenként húsz ló befogadására alkalmasak. Én nagyon remélem, ha Antal Árpáddal, Sepsiszentgyörgy polgármesterével sikerül megbeszélni ezt a dolgot, és közösen úgy látjuk, hogy ebben komoly fejlődési lehetőség van, akkor a Vadon egyesület vagy akár a város egy újabb, húsz férőhelyes mobil istállót vásárolhat. Ez azt jelentené tulajdonképpen, hogy a megye területén létezne egy hatvan ló befogadására alkalmas mozgatható istállórendszer, infrastruktúra. Ez már fantasztikus, tehát a megyében bárhol ki lehet szolgálni komoly lovas rendezvényt, beleértve az oltszemi fogathajtóversenyeket, a Székely Vágtát, bármilyen lovasversenyt, amely a megye, a települések, a sportélet számára fontos.
Lovas turizmus
– Azt érezni a hallottak alapján, hogy nagy jövőt jósol a háromszéki lovas életnek...
– Úgy gondolom, hogy a lovassport továbbra is felívelő pályán van, a nagy provokáció a tereplovaglással, a túralovaglással ugyanaz, mint az általános turisztikai fejlesztéseknél, a bakancsos turizmusnál. Alapvetően legtöbb esetben nem a jelzetlen utak jelentik a problémát – habár fontos, hogy a lovas túrákhoz, tereplovagláshoz legyenek jelzett utak –, de nem is a medvék miatt fáj leginkább a fejünk, hanem a pásztorkutyák veszélyétől. Oda kellene eljutni, hogy a kijelölt túraútvonalak biztonságosak legyenek, ahol a juhászok is betartják, hogy ezeken a vonalakon nem igazán járnak. Azt gondolom, normális együttlétet kell kialakítani egyrészt az állattartókkal, a területtulajdonosokkal is, hogy az érdekeik érvényesülhessenek, de be kell látni, hogy a turizmus mint gazdasági ágazat óriási lehetőséget biztosít a megyében. Ennek érdekében sokat kell még tenni.
– Lovas turizmusról beszélünk, de ehhez nemcsak lovak kellenek, hanem szakemberek is, akik az alkalmi turistát elirányítják, segítik. Hogyan állunk ezen a téren?
– Van, és a továbbiakban is nagy szükség lesz lovas idegenvezetőkre. Kellenek azok a szakemberek – és valószínűleg nem kevés, nemcsak Háromszéken, hanem egész Székelyföldön –, akik magas szintű tudással rendelkeznek, nyelveket beszélnek, ismerik a helyeket, ahol eljárnak, tudnak információkat átadni a túrákon részt vevőknek. A humán erőforrás minősége egy nagyon fontos eleme ennek a kérdéskörnek.