Gondolatok Horváth Levente festészeti tárlatárólÉrzékeny láttatás, üzenetátadás

2021. július 30., péntek, Képzőművészet

A sepsiszentgyörgyi Lábas Ház történelmi épülete immár közel húsz éve a helyi és az erdélyi kultúra szolgálatában áll, elsősorban a képzőművészeti megnyilvánulások terén. 2020-tól a Székely Nemzeti Múzeum felújítása miatt immáron ez a rangos kulturális intézmény rendez tárlatokat az épület kiállítótermeiben és most első alkalommal ennek pincegalériájában.

A kortás erdélyi képzőművészek újabb munkásságát hivatott e kis galéria bemutatni, az alkotási szakma elkötelezett képviselőinek kíván egy kiállítófelülete, manifesztációs közege lenni. A vizuális művészetek terén már évekkel korábban bejáratott alagsori boltíves termek most az említett múzeum fórumaként adnak helyet a kortárs erdélyi piktúra egyik folyamatosan alkotó művészének, a családjával a kalotaszegi Zsobokra letelepült Horváth Leventének. Ő a transzilván föld, az itt megpróbált sorsközösség, az itteni életérzés festővászonra való leképzésének, a folyton lüktető, régit és újat megismerni kívánó, mondhatni, otthonos esztétikai struktúrák szemlélő-kutató művésze. A gyergyói medence mikrovilágából diákként a konzervatív karakterű csíkszeredai Művészeti Líceum növendékeként került közelebb a vizualitás tartalomgazdag és nem csak ábrázoló szellemiségéhez. Később a budapesti Képzőművészeti Főiskola adott a művészet melletti elköteleződés, a látás-láttatás folyamati elmélyítéséhez biztos támpontokat számára.

 

 

 

E képzés után a hazatérés, az itthoni biztos talajon és szellemi légkörben való kreáció, a korábban megélt erdélyi idő-tér-szellemiség elszánt horderején való továbblépés vált céljává. A városi világ zajától távol eső, lassult életvitelű Zsobok falu adott és ad módozatokat az elvonuló, de ugyanakkor kibontakozni hivatott életformának.

Festészete a hagyományos, a történelem súlya alatt érlelődött önellátó életmód tárgyi hozadékának megragadásán és az Isten adta táj sokszor parancsoló vagy magához terelő attitűdjének mezsgyéjén nyugszik. E múltba révedt szemlélődés nem ennek a felgyorsult, folytonosan magát korszerűsítő, a múlt javainak sokszor ellenszegülő világ jelenünkben való elsiratása, de még csak nem is figyelemfelkeltő cselekvés, hanem a tradicionális természetes folyamatként a mindennapokba beszüremkedő megélésének felvázolása, vászonra festése. A sokarcú, életet adó táj és az ebben az ember által létrehozott, épített tájelemek, ezen belül is a szuverén gazdálkodást feltételül szabó háztáji csűr ad számára kiindulópontot. A természetközeli, generációk láncolatán kötött életvitelt adó tér művészi közelhozását célozza meg. A szellemi gazdagságból létrejövő szalmaillatú belső fények, a csűr tereinek, felületeinek át- vagy kiforgatása szokatlan, de mégis rendezett erővel bír képein. A színhasználat ugyancsak eltér a klasszikus, a szemünk által megszokott tárgyábrázolástól: a műviessé vált világunk műviesített, a természetesre a rohanás által ráerőltetett színekkel provokál, a bennünk rejlő életérzéseket feszegeti e különleges társítással, tükröt tartva a mindenkori jelennek, megvillantva a mindennapi rutinból való kisurranás lehetőségeit.

 

 

 

Horváth Levente kiállításának, műveinek van egy örökösen belső elvonulásra, de a világ tapasztalt dolgaitól nem elforduló, serkentő hatása, mélyen átérzett üzenete. Mindez – ahogy a tárlat címe is utal rá – a természet és ember alkotta felületeken vibráló fényérzékenységet, a művészet és a megélt mindennapjaink iránti érzékenységet sugall. Attól fel­emelően művészi minden alkotása, hogy töretlen, folytonos továbbgondolásra indítanak, életutunk teherbíró társaivá kívánnak vállni.
Horváth Levente festészeti tárlata szeptember 3-áig látogatható a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum kortárs kiállítóterében, a Lábas Ház pincegalériájában.

Sántha Imre Géza

Hozzászólások
Szavazás
Ön szerint milyen lesz a járvány negyedik hulláma?







eredmények
szavazatok száma 838
szavazógép
2021-07-30: Képzőművészet - Albert Levente:

Loire-völgyi labirintusok

Rendhagyó képzőművészeti esemény résztvevője lehettem a franciaországi székhelyű Soleil de l’Est nemzetközi kulturális egyesület meghívottjaként, mely Tours város önkormányzata és Luynes község vezetőségének anyagi támogatásával valósulhatott meg.
2021-07-30: Irodalom - :

Fekete István: A vadgalamb (Kiscimbora)

Csak az elmúlt gyermekéveknek voltak olyan ragyogó napjai, mint az a vasárnap. Éjjel esett az eső, a szőlőlugas levelein ezer vízcsepp szikrázott, és a harangszó is olyan üdén hintázott a levegőben, mintha harmatban mosakodott volna.