A kulturális rendezvénysorozat kiállításmegnyitóval kezdődött, mindjárt július elején az ötezres lakosú község várkastélyának lábánál elhelyezkedő La Grange nevű korszerű galériában, ahol huszonnégy romániai vagy onnan elszármazott, Európa nyugati államaiban alkotó képzőművész több mint hetven festménye látható. A tárlat megnyitóján Michel Gavaza, az alapítvány vezetője részletesen elemezve, alkotásokon keresztül mutatta be a résztvevőket, többek között a sepsiszentgyörgyi közönség előtt is ismert, brassói Mattis-Teutsch Waldemar, a szovátai Köteles Róbert, a bukaresti Ștefan Pelmuș sorozatait. A tárlat része annak a több mint százötven kulturális rendezvénynek, melyet az alapítvány 23 éves működése során megvalósított. A kiállítás megnyitóját követő napon, mintha tárlatkiegészítő lett volna, a L’Alouette zenekar román, szerb, cigány, magyar zenei feldolgozásaival oldotta fel, tette elevenné a képek által zárt tér hangulatát.

A kéthetes alkotói program részeként a Loire völgye mesébe illő kastélyai közül tucatnyira futotta az időből. Végigvezettek a francia történelem évszázadain. Kezdtük mindjárt a Villandry-kastély többhektáros kertjével, labirintusai, mértani alakzatai közötti útszakaszai után a hagyományos középkorban elterjedt gyógynövényes és zöldséges vegyül el az illatos virágpark között, gyakran keresztezve egymást, együtt alakítva a kompozíciót. A Chaumont-Sur-Loire-kastély gótikus és reneszánsz ornamentikájára mai környezetünk elemei válaszolnak. Falai közt és óriási kiterjedésű kertjében Biomimika a kertben címmel rendeztek kortárs kiállítást, olyan világszinten elismert alkotók installációi, szerkezetei szóltak hozzá a természet rendezéséhez, mint a gánai El Anatsui, a japán Chiharu Shiota, a spanyol Miquel Barceló. A blois-i kastély pedig már Medici Katalint idézi, boszorkánykonyhája ma is kuriózum. Huedire emlékeznek a szemközti emeletes épületben. Sárkányok ablakon keresztül kinyúló fejei fokozzák az illúziót. A d’Ambois-i kastély Leonardo da Vinci sírját őrzi, franciaországi tartózkodását vázolja fel képekben. A chambord-i kastélyban ismét jól megfér egymás mellett Molière színpada és Lydie Arickx utóbbi években készült, apokaliptikus, világvégét idéző objektsorozata, fal méretű expresszív festményei.

Négyen voltunk résztvevői ennek a kísérletnek, hogy nagyjából ezzel a látványimpulzussal kapcsolódjunk be az alkotói munkába. A Franciaországban élő Irina Irimescu erős gesztusokkal megfestett kastélytornyokra folyondárként engedte végig virágmintázatait, a kolozsvári Alina Staicu monokrómhoz szokott fotós élményeit ezúttal a ragyogó sárga növényzet özöne világította meg, szecessziós nosztalgiát keltve a nézőben. A Bukarest és Párizs között ingázó Daniel Crăciun négyes sorozatában mintegy útinaplóként örökíti meg az elébe kerülő várkastélyokat, melyeket sajátos, lebegő emberi figuráival vesz körbe, szürreális térré alakítva a környéket. Látomásaiban már komorabb hangulata idéződik fel e tájnak. Én pedig a megszemélyesített kövekkel foglalkoztam, fotogram, kék akril, nyomat segítségével próbáltam megfogalmazni az árnyképek kövek közti túlélési próbálkozásait.

Az itt készült festmények a helyi bemutatást követően a lehetőségek szerint Európa nagyvárosaiban kerülnek közönség elé. A közeljövő tervei közt szerepel hágai, párizsi és novemberben bukaresti tárlat a Nemzeti Színház termeiben.