Exkluzív beszélgetés Szőcs Zoltánnal1112 nap ártatlanul a rácsok mögött

2021. július 30., péntek, Riport

Szőcs Zoltán teljes, ötéves börtönbüntetése 2022. március 28-án jár le, de július 19-én Beke Istvánnal együtt feltételesen szabadlábra helyezték. Elmondása szerint a feketehalmi börtön történetében példátlan eset az övé, hiszen a börtönbizottság hiába javasolta feltételes szabadlábra helyezését, a Brassó Megyei Törvényszék háromszor utasította el a kérését és csak negyedszer hozott kedvező döntést. Szabadulása után egy héttel készítettünk exkluzív interjút a kézdivásárhelyi Gyűjtemények Házában Szőcs Zoltánnal, akit a rácsok mögött eltöltött négy évről, a börtönviszonyokról, a rengeteg poloskáról, fia születéséről és egyéb témákról faggattunk.

  • Szőcs Zoltán
    Szőcs Zoltán

– Azután tért haza Franciaországból, hogy Beke István már vizsgálati fogságban volt. Fel sem merült az a gondolat, hogy esetleg letartóztatják?
– Éreztem, hogy valami történhet, de mégis a hazatérés mellett döntöttem, holott Franciaországban is maradhattam volna, vagy nyugatabbra is mehettem volna. Bajtársi kötelességemnek éreztem, hogy hazajöjjek, nem éreztem magam hibásnak, nem volt okom arra, hogy ne térjek haza szülőföldemre. Ha én olyan veszélyes voltam, mint ahogy azt állították, akkor miként lehetséges az, hogy hazatérésem után kilenc napra tartóztattak le, és nem azonnal? Kilenc napig jártam-keltem, közben a karácsony is megvolt, a főtéri tüntetéseken is jelen voltam, majd egyszer csak jöttek 2015. december 29-én a maszkosok, és a házkutatás után magukkal vittek. A családom előtt megalázottnak és tehetetlennek éreztem magam. Bejöttek a szüleim és nagymamám házába, ahol ők a gazdák, ezt nehéz volt lenyelni. Kértem az Istent, hogy már legyen mindennek vége, vigyenek Bukarestbe, hogy a családomnak ne kelljen látnia azt a sok megaláztatást, amiben részünk volt. Amikor kiléptünk a szüleim lakásából, már tudtam, hogy nem fogok hazajönni. Egy maszkos úriembertől – ő volt a tolmács –, aki magyarul is beszélt, megkérdeztem, hogy ötszáz lej elég lesz-e, ha csak kihallgatásra visznek, amíg hazajövök. Ő azt tanácsolta, hogy ne ötszáz, hanem ezer lejt vigyek magammal. Akkor már tudtam, hogy nem jövök haza Bukarestből.

 

Szőcs Zoltán és Beke István az üvegfalon keresztül beszélgetett az őket meglátogató Fejér László Ödönnel

 

– Mi történt a vizsgálati fogság ideje alatt?
– A vizsgálati fogság a bukaresti rendőrség központi fogdájában sokkal nehezebben telt, mint az, amit a börtönben töltöttem, a körülményekről nem is beszélve. A hat hónap, amit előzetesben töltöttem, sokkal nehezebb volt, mint az igazi börtönben töltött hosszabb időszak. Heti három alkalommal hívhattam fel a családomat, egyetlen telefonszámot lehetett tárcsázni, és csak harminc percig tarthatott egy beszélgetés. Olyan hamar elrepült az a fél óra, hogy a legtöbbször nem tudtam megkérdezni az akkori menyasszonyomat, azóta már feleségemet, hogy van, mert általában az ügyről folyt a beszélgetésünk. Zitát öt hónapig nem engedték be a fogdába. Édesapámat letartóztatásom után több mint két hónappal, kilenc hét után láthattam először örömkönnyek között, akkor engedtek be hozzám egy családtagot rövid fél órára. Majd még Csongor öcsémet egyszer beengedték, de kitiltották. Minderről az ügyészség döntött. A féléves vizsgálati fogság után – amiből egy hónapot és öt hetet a rahovai börtönben és nem a fogdában töltöttem – 2016. július elsején házi őrizetbe helyeztek, ami négy és fél hónapig tartott. Még zajlottak a tárgyalások, de kiengedtek a házi őrizetből. Sikerült a tárgyalásokon bebizonyítani, hogy a lefoglalt petárdák nem jelentettek senkire semmiféle veszélyt, azok forgalmazóját is kihallgatták. Azt is sikerült bebizonyítanom, hogy az ügyészség állításával ellentétben 2015. október 10-én, amikor lehallgatták a vármegyések egyik beszélgetését, én nem voltam jelen, aznap nem tartózkodtam a városban, amit hat tanú is igazolt. Ezek után a bukaresti ítélőtábla 2016. november 11-én bírósági felügyelet alá helyezett. 2017. április 7-én jött a döntés: ugyanannyit kaptunk, mint amennyit már előzetesben leültünk. Az ítélőtábla felmentett a terrorizmus vádja alól, s pirotechnikai eszközök jogtalan birtoklásáért és felbujtásért én tíz hónapot és tizenegy napot kaptam. Másfél évig szabad emberek voltunk, de közben folytatódtak a tárgyalások.

 

A feketehalmi börtön

 

– Az utolsó tárgyalás a legfelsőbb bíróságon 2018. június 15-én volt, amikor az ügyészség a bűncselekmény besorolásának a megváltoztatását kérte.
– Az ügyvédem szerint az első változat szerint 15–25 év közötti letöltendő börtönbüntetést szabhattak volna ki ránk, majd miután az ügyészség azt kérte, hogy változtassák meg a besorolást, három és fél és hét év közötti börtönbüntetésre számíthattunk. A besorolást az ügyvédem szerint meg lehetett változtatni, de akkor a tárgyalást elölről kellett volna kezdeni, tanúk kihallgatásával stb. A tárgyalásról hazamentünk, mivel az egyik bíró bejelentette, hogy aznap nem, csak július 4-én hirdetnek ítéletet. Az ügyvédemnek mindez gyanús volt, rossz előérzete támadt, azt mondta, nehogy ebből baj legyen, és akár öt évet is ránk sózzanak.

– És bekövetkezett július 4-e, ami villámcsapásként érte Zoltánt és Istvánt…
– Amint kiközölték az ítéletet, máris jöttek értem, előbb a városi rendőrségre kísértek, ahol nagyon rendesek voltak, megengedték, hogy elbúcsúzzam tisztességesen a családomtól, és a csomagot is magamhoz vehettem, majd sepsiszentgyörgyi maszkosok érkeztek értem, értünk. A megyei rendőrségről a formaságok megejtése után már aznap egyenesen a feketehalmi börtönbe vittek.

 

A feketehalmi börtön

 

– Az 1112 nap alatt a bukaresti fogdán és a rahovai börtönön kívül a csíkszeredai és a feketehalmi börtönben raboskodott.
– Nekem ilyen szempontból szerencsém volt, mert csak két börtönben tartottak fogva, de van, akit végighordoznak Románia összes börtönén. Odabent csak egy szám vagy, egy senki, emberszámba sem vesznek. A börtön egy egészen más világ. Aki azt állítja, hogy a börtönélet könnyű, az hazudik. Sokszor reggel hat órakor, amikor megszólalt a csengő, és hét órakor a névsorolvasás is megvolt, felnéztem a szentképekre az ágyam fölött, és azt mondtam: Drága Szűzanyám, este tíz óráig mivel fogom eltölteni az időt? Nagyon sokat olvastam, de azt se lehetett egész nap. Napi egy óra volt a sétaidő egy dróthálós „tyúkketrecben”. Eddig a családomon kívül ezt senkinek nem mondtam el, de engem a bírósági felügyelet ideje alatt is le akartak még egyszer tartóztatni 2017. március 21-én, amikor az utolsó szó jogán a védőbeszédeket is megtartottuk. Az ügyészség kérte, hogy ott helyben tartóztassanak le, mert egy telefonlehallgatásból arra a következtetésre jutottak, hogy én befolyásoltam a tusnádi tanúkat, felbujtottam őket, hogy hamisan tanúskodjanak. Szerencsémre a bíróság akkor nem adott helyt az ügyészség kérésének. A csíkszeredai börtönben tizenöten, a feketelhalmiban pedig tizenhatan is voltunk egyszerre a cellában.

– Meséljen a poloskákról.
– Én addig nem is tudtam, hogy ilyen állatok is léteznek. Folyamatosan takarítottunk, de nem sikerült megszabadulnunk a poloskáktól. Most is, ha bemegyek valahová, reflexből figyelem a falat, hogy nincsenek-e poloskák. Nekem nullás a vérem, amit a poloskák imádnak. Negyven napig a földön aludtam, és csak azután cserélték ki az ötvenéves katonai matracokat, miután Kulcsár-Terza József képviselő telefonált a börtönigazgatónak. A régiek helyett nem matracokat, hanem szivacsokat hoztak, de maguk a vaságyak is tele voltak poloskával. Hét hónap után – a folyamatos takarításnak köszönhetően – éreztem, hogy éjszakánként már csak két-három poloska csíp meg, ez már egészen normális éjszakának számított. Azelőtt olyan éjszaka is volt, amikor nyolcvanhét darabot öltem meg, ami már nem volt emberi, agyon voltam csípve.

– Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának köszönhetően 320 magyar nyelvű könyvet kapott a feketehalmi börtön könyvtára.
– Igen, addig csak három magyar nyelvű könyv volt a börtönkönyvtárban. A legolvasottabb és legnépszerűbb könyv, amiből két példányt is kapott a börtön, Az ozsdolai betyárok című kötet volt, amely minden rabnak nagyon tetszett.

 

Szabadulás után Kulcsár Terza Józseffel

 

– Közben megszületett a kisfia…
– Az volt a legnehezebb időszak a börtönéletemből, születése után két héttel hozta be a feleségem a csíkszeredai börtönbe. Nagyon jó érzés volt, hogy átölethettem, asztali látogatást kaptam. Akkor tudatosult bennem, hogy ki kell bírnom a börtönt, hiszen életemnek értelme van, Isten áldást adott nekünk. Nem véletlenül keresztelte a feleségem Máténak, ami Isten ajándékát jelenti. A koronavírus miatt tizenhat hónapig meg sem tudtam ölelni a kisfiamat és a feleségemet, csak kamerán keresztül láthattam őket. Egy héttel szabadulásom után már kezdem érteni és érezni, hogy mit jelent szülőnek, apának lenni.

– A magyar közvélemény egy percig sem hitte el a hazug vádakat, mindenki tudta, hogy mindketten egy előre megírt forgatókönyv szerinti kirakatper áldozatai.
– Ez így igaz, hiszen nincs példa arra, hogy valakit terrorizmussal vádolnak, és ennek ellenére teljes egységben kiáll mellette a szülővárosa, az erdélyi és a Kárpát-medencei magyarság. A szimpátiatüntetések ideje alatt az RMDSZ, a Magyar Polgári Párt és az Erdélyi Magyar Néppárt is példásan össze tudott fogni, ami nekünk erőt adott elviselni a megpróbáltatásokat a rácsok mögött.

 

Immár szabad emberként

 

– Bízik-e abban, hogy Strasbourgban igazságot szolgáltatnak önöknek?
– Az igazság az, hogy immár két és fél éve iktatták az iratcsomónkat. Ez év márciusáig még láttam reményt arra, hogy az emberi jogi bíróságon igazságot szolgáltatnak majd számunkra, de azóta egyre kevésbé hiszem, hiszen tudom, hogy az Európai Bizottság, illetve az Európai Tanács hogyan viszonyul a magyar ügyekhez, minden eszközzel támadja Magyarországot. Meglátásom szerint sajnos el fogják utasítani a panaszunkat.

– Mit üzen az erdélyi magyarságnak, a székelységnek?
– Szomorú, hogy még mindig gyengék vagyunk. Megtörtént velünk, hogy ártatlanul elítéltek, bármi megtörténhet. Mástól ne várjunk segítséget, ha magunkon nem segítünk. Mindenkinek a saját háza táján kellene kezdenie, összefogva a szomszédokkal. Közösséget kell építeni, mert annak van ereje, jövője. Össze kell fogni, mint eddig még soha, tegyük félre a pártoskodást, és ha magyar ügyről, nemzeti érdekről van szó, akkor mindenki tegye félre a sértődését és sorakozzon fel az egész erdélyi magyarság az ügy mögé, hogy tudjunk erőt felmutatni. Csak így van esélyünk arra, hogy megmaradjunk. Őseink is védték a magyar hazát, és nekünk is kötelességünk a nemzetnek, a jövőnek, a gyermekeinknek, az unokáinknak továbbadni, hogy ők is továbbvigyék az őseinktől örökölt drága kincset, az anyanyelvet és jelképeinket.

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Ön szerint a Sepsi OSK bejut a felsőházi rájátszásba?







eredmények
szavazatok száma 538
szavazógép
2021-07-30: Belföld - :

Az iskolaudvarok megnyitásáért

Rendhagyó tiltakozó akciót szervezett tegnap a Declic a kolozsvári polgármesteri hivatal előtt: a szervezet több tagja egy csapat gyermekkel ugróiskolát játszott, röplabdázott és ugrókötelezett.
2021-07-30: Máról holnapra - Demeter J. Ildikó:

A szökött beteg és a példamutató állam

Ugyanazon a napon, amikor Klaus Iohannis államfő 45 orvost és egészségügyi asszisztenst tüntetett ki a koronavírus-járvány idején végzett áldozatos munkájukért, a Ploiești-i Táblabíróság egyévi letöltendő börtönt szabott ki egy 37 éves férfira a betegségek elleni küzdelem meghiúsításáért. Emellett két évre eltiltották a köztisztségektől is, sőt, a perköltséget is neki kell kifizetnie.