Ez az első ítélet Romániában, amelyet azért a bűncselekményért rónak ki valakire, mert megszegte a koronavírus terjedésének megakadályozására hivatott intézkedéseket. A járvány kezdetén szinte naponta indultak bűnvádi eljárások emiatt, de a legtöbb esetben következmények nélkül – még az az ügy is elhalt, amit azért nyitottak, mert a kolozsvári repülőtéren több száz külföldi munkára menő polgárt zsúfoltak össze minden járványügyi szabály felrúgásával. Akkor az volt az érv, hogy nem történt bűncselekmény, mert senki sem fertőződött meg. És most? Az elítélt egy pszichés betegségekkel küzdő, bizonytalan megélhetésű személy, aki azért került a  Buzău megyei kórházba tavaly áprilisban (még a szükségállapot idején), mert nagyon köhögött. Vettek tőle mintát a koronavírus-teszt elvégzésére, az eredményt azonban nem várta meg: elszökött, épp attól való félelmében, hogy ott fertőződik meg. Utólag kiderült, hogy nem is volt koronavírusos, hanem tbc-s, ami egyébként szintén fertőző betegség, de nem ezért ítélték el, hanem magáért a szökésért. Mivel nem egy helyben lakó ember – többször próbálkozott külföldi munkavállalással is –, a perről nem is tudott, még hivatalból kirendelt ügyvédje sem volt. Ha megjelent volna legalább egy tárgyaláson, megúszhatta volna közmunkával vagy felfüggesztett büntetéssel – így azonban bűnözőként kezelték.

Példát statuáltak, de milyent? Olyant, amilyen ez az állam, ahol a kisember semmit nem számít. Ahol bezárnak egy tanulatlan, a társadalom peremén élő fickót, de senkit nem vonnak felelősségre azért, mert kórházaink jelentős részében valós fertőzésveszélynek vannak kitéve a betegek; ahol évekig lehet hígított fertőtlenítőszereket árulni, és talán máig sem derül ki semmi, ha nincs a Colectiv-tűzvész – amelynek pere amúgy öt és háromnegyed év után sem zárult le. Ahol az elmúlt években az egyik kórháztűz a másikat érte, ahol a járvány alatt a krónikus betegeket magukra hagyták (még a gyógyszereik beszerzésében is), új kórház pedig csak alapítványi vagy magánberuházással épült, habár minden politikus minden kampányban szép szónoklatokat mond az egészségügy fontosságáról. Innen menekül el a legtöbb orvos és asszisztens, itt élnek legtöbben elhanyagolt betegségekkel. Mindezen bajok leküzdésére azonban nincs stratégia: néhány kitüntetéssel próbálják elfedni azokat. Szó se róla, vannak, akik rászolgálnak az elismerésre (sokkal többen, mint az épp díjazottak), de az lenne az igazi, ha az állam vezetői megfelelő körülményeket is teremtenének a gyógyítók és a betegek számára. Okleveleket és büntetéseket osztogatni azonban sajnos könnyebb. De mi, egyszerű polgárok valahogy más példákat szeretnénk látni...