Ki e kútnak vizét issza, annak szíve vágyik vissza – tartja a régi szólásmondás. Hatványozottan igaz lehet ez egy olyan faluban, ahol kiváló vize van az udvari kútnak, hát akkor hogyne lenne találó egy olyan településen, ahol szinte megszámlálhatatlan a borvízforrás? Évekkel ezelőtt elkészítettük a megye ásvány- és gyógyvízforrásainak kataszterét, melyben Mikóújfalu és környéke több mint tíz forrással az elsők között szerepelt.
Természetes patika
A környék borvízforrásai – kis kivétellel – szerényebb hozammal, kevés gazdasági lehetőséggel kecsegtetnek. A legnagyobb hozama az Olt bal partján, annak teraszképződménye alól feltörő, higiénikusan foglalt és gondozott Bedő-borvíznek van: percenként kb. 6 liter. Vize nátrium-bikarbonátos, enyhén sós és meszes. Ásványisó-koncentrációja magas, mondhatni, egy természetes patika. A forrást az Oltra épített vaspallón át lehet megközelíteni, vizét távolabb lakók is hordják, fogyasztják.
Könnyű, asztali vízre jellemző összetételű az innen nem messze feltörő, jelentősebb hozamú Gazsi-borvíz, nátrium-bikarbonátban gazdagabb a település déli szélén, a nemzetközi műút közvetlen közelében eredő Újfalusi Bugyogó-fürdő forrása, amely egy hideg borvizes strandmedencét táplál.
Inkább szódabikarbónában gazdag vize miatt érdemel még említést két forrás: a Palacsintasütő- (Sós-) és a Hunnia-forrás. Előbbinek vizével sütötték a mikóújfalusi háziasszonyok a kőttes palacsintát. Nem csoda, hiszen vizében 14,5 g/l oldott szódabikarbóna és tetemes mennyiségű konyhasó van. A palacsinta alapanyagába más kelesztő anyagra nem volt szükség. Azokban a bennvalókban, amelyekhez közelebb esik egy-egy borvízforrás, ma is borvízzel keverik be a hígpalacsinta alapanyagát.
Mesés-verses könyvecske
Ezen a településn született egy olyan mesés-verses könyvecske is, amelyet szerzőjének, Ilyés András Zsoltnak a két kislánya óhajtott, de szívesen olvassák, nézegetik rajzait mások is. A könyv címe A Bedő-borvíz titka, s azt a faluhoz kötődő Bujdosó Rita varázsolta grafikailag igazán mesés könyvvé. A kötet az Ifjúsági Klub Újfaluért egyesület (IKÚ) gondozásában jelent meg egy gyergyószentmiklósi nyomdában.
A félszáz oldalnyi könyvecske szerzője elmondta, ő csak olyan helyekről, eseményekről és személyekről mesélt, amelyekről/akikről ő is tudott gyermekként. Hisz ki ne ivott volna a Bedő-borvízből, melynek titka mesebeli, ám az igazi misztériumát a tudós vegybontók tudták felfedni. Merthogy annak nagyon magas az ásványisó-tartalma, bőven van benne szódabikarbóna, de főleg averes színű vasrozsda, ami miatt a csernátoniak rezesbelűeknek nevezik az újfalusiakat, merthogy náluk egy szénsavas borvíz sincs, de van bőven lúgos-kénes büdösvíz.
Megelevenedik a meséskönyvben a Mikó grófok gazdag erdeje, amelyet kegyetlenül irtottak-vágtak a környékbeliek, abban garázdálkodott egy rablóbanda, s mert nem tetszett ez a józan gondolkodású tulajdonosoknak, összeszedték a környék lakóit, és az Olt mellett elhaladó régi út mellé telepítették őket, ahol lassan megszületett a Mikó grófok faluja: Mikóújfalu.
Az újfalusi meséskönyvben életre kel a Murgó-hegy kialudt vulkáni kúpja, ami itt nem más, mint egy csodálatos kovácsműhely, melynek mélyén izzik a forró láva és olvad a vas. Itt patkolják a táltos paripát, készítik fából a vaskarikát, de lustálkodva nem hevernek, tojásra is patkót vernek. Verset fabrikált a szerző az újfalusi asszonyok csemegéjéről, a rakottágról, rokonszenves alakként szerepelnek meséjében a településteremtő grófok.
Demeter Norbert
Élhető település született a rengeteg helyén
A héthatárra kiterjedő prédiumot, akkoron majdnem lakatlan területet adományként szerezték meg a Nemes és Mikó grófok elődei. Nem tartozott a székelyek által lakott területhez, még a régi királyi megyék részét képezte. Azon a területen, ahol később új falu keletkezett, a legkorábbi emberi településnyomok a kora bronzkor idejéből származnak, a több ezer éves kerámiatöredékeket a Székely Nemzeti Múzeum régiségtára őrzi. Méltán vetődik fel a mai emberben a kérdés, hogy milyen emberek éltek ott, ám főleg az, hogy milyen nyelven értekeztek egymással.
A végeláthatatlan erdőségekben könnyen megtalálta a Mikó család az értékesíthető lehetőséget. Adott volt a szinte kimeríthetetlen fa, a bükkerdő, ami akkor még alvó energiát rejtett, de elégetése után hamujából az üveggyártáshoz nélkülözhetetlen hamuzsír készült. Hófehér kvarc is bőségesen „termett” Erdélyország földjében, de a munkaerőt a patrónus családnak össze kellett szednie, kezdve a szakemberektől, az üvegfúvóktól a favágókig. Idetelepítésükkel sikerült egy heterogén eredetű, vegyes nációjú és felekezetű lakosságot összehozni, amely idővel beolvadt a többségi székely-magyarságba, és zömében felvette a római katolikus vallást. A munkaerő egy részét román ajkúak alkották, akik idővel elhagyták anyanyelvüket, de vallásukat megtartották. Jelenleg három templomban (katolikus, református, görögkeleti-görögkatolikus) imádkoznak az egy igaz Istenhez. A katolikus hívek előbb a Patak nevű falurészen álló régi – azóta romossá lett – kápolnát használták, s miután az Olt völgyét követő út mellett a Mikók összefüggő lakótelepet alakítottak ki, gyorsan a fejlődés útjára lépett a Mikó család nevét is felvevő/megőrző, üveggyártással foglalkozó falu. Amikor az erdőségek meggyérültek, és a jól működő üveggyár a tűz martaléka lett, a tevékenységet a szomszédos, erdőkben szintén gazdag Bükszádra költöztették.
Az újfalusiak a XIX. század elején templomot építettek maguknak, és az „alantos”, erdő nélküli területeken földművelésre alkalmas parcellákat alakítottak ki. Az új katolikus templom 1826–32 között épült, védőszentje államalapító szent királyunk, őt ábrázolja a főoltárkép is, amint imazsámolyán térdelve Szűz Máriának nyújtja át a koronát. Felette értékes a templom kis lélekharangja. Felirata szerint Pál Péter és Mihály János vette 1750-ben az üvegcsűri templom számára. Harangkutatói munkásságom sikere volt a kicsi református imaház fiatornyában rejtőzködő másik kis harang megtalálása, melyet felirata szerint bodoki Mikó Mihály készíttetett 1768-ban. Mind a két kis harang beszédes bizonyítéka annak, hogy a XVIII. század derekán javában működött itt az üveggyártás. Az újfalusi huta megszűnését egy, a gyárat elpusztító tűzvész okozta, valamint az, hogy erősen megfogyatkoztak a bükkerdők.
A kőfeldolgozó Hável Botond
Áldás volt a kő
Aggodalomra nem volt ok, mert az Olt újfalusi szakasza mellett húzódó hegysort építkezésre alkalmas andezitféleségek alkották, kitermelésüket a hamarosan épülő Magyar Keleti Vasút munkálatai is sürgették. Ez az iparág aránylag gyorsan kiképezte szakembereit, olyannyira, hogy ma is sokan ebből élnek. Jelenleg egy mamutkitermelő, a Strabag cég dolgoztat a völgyszakaszban, Újfaluban pedig magánvállalkozók működnek.
Hável Botond, a 2012-től termelő újfalusi Prester Kft. vezető-tulajdonosa szakképzett munkásokkal dolgozik, főleg építő- és burkolóanyagot állít elő. Fő terméke a különböző vastagságú vágott térkő. Kockakövet, szegélykövet, kerítésekhez, járdákhoz és házalapokhoz szükséges hasított követ is előállít a jól megmunkálható szürke andezitből. A cég korszerű, részben elektronikus vezérlésű kővágó gépekkel rendelkezik, a kézi munkaerő minimális. A vállalat mutatós kőtalapzatok és emlékművek előállítója is. Itt készült többek között a sepsiszentgyörgyi zsidó temetőben a gyermekáldozatok emlékműve, valamint Csíkszeredában a Szabadság téren álló Márton Áron-szoborcsoport talapzata.
Kiváló ismerője volt a kőfeldolgozásnak néhai Lupuly Géza, jelenleg pedig a számos művészi megoldást jól kezelő Urszuly Sámuel. Egy családi vállalkozó, Laczkó Bálint nyugalmazott mérnök levendulaültetvénnyel pótolja nyugdíját, bizonyítva azt, hogy a sokhasznú növény a vidék kontinentális klímájával is sikeresen dacol, utóbb pedig három helyi vendéglátóipari cég és panzió nyitotta meg kapuit.
Rakottág
Kultúra és humor Oltfejben
Sepsiszék északi felét nevezi Oltfejnek az itt lakó, mert neki az Olt nem a Nagy-Hagymásnál kezdődik, hanem a tusnádi völgyszorosnál. A mikóújfalusiak mindig elöl jártak a közművelődésben. Régi idők óta él itt a fúvósmuzsika, jelenleg a Nagykürt 95 Fúvószenekar élteti. „Osztán mit ér az a település, ahol nincsen fúvószenekar?!” – ismételgetik nem kevés büszkeséggel az újfalusi zenekedvelők.
A jókedv talaján ápolják jelenleg is a legváltozatosabb népszokásokat, ünnepi vallásos hagyományokat. Jellegzetes ezek között a rakottág ajándékozása és a zenés-táncos húsvéti locsolkodás.
Tehetséges nemzedékeket bocsátott útjukra a helybeli általános iskola, ahol az egykori, világot járó mikóújfalusi kerékpárosok és vezetőjük, Fejér Ákos testnevelő tanár emlékét őrzik, igazgatója Nagy Sándor helytörténész és szerkesztő.
A művelődési munka részben az IKÚ egyesület feladata, vezetője Demeter Norbert, aki a fúvószenekar karmestere is. Nemrég tért vissza az egyesület a Magyar Ifjak Világtalálkozójáról, karcagi és dunaszekcsői táborából, ahol székely pánkót sütöttek és zenéltek, s ahol például olyan ausztriai, magyar gyökerű fiatalok is részt vettek, akik újra szeretnének megtanulni magyarul. Demeter Ferenc fiatal polgármester és az önkormányzat vigyáz a település fejlesztésére, készül a műfüves sportpálya és játszópark, avatóján is az IKÚ-ra vár majd a szórakoztatás.
Felette gazdag a humort is rejtegető hiedelmek, ragadvány- és gúnynevek világa – derül ki Ferencz Mária tanár gyűjteményéből. A nyárfa széknek például nagy szerepe volt a legényfogásban. Ha a lánynak szándékában állt megtartani a legényt, nyárfa székbe ültette. Az is fennmaradt, hogy „András napján tégy egy férfi fehérneműt a párnád alá, s álmodban meglátod jövendőbelidet, s mondjad: ágyláb, léplek, András, kérlek, mutasd meg a jövendőbeli vőlegényemet”. Újfaluban öröklődő ragadványnév volt a Balog, mert abban a családban élt egy balkezes személy. Féreg ragadványnevet örökölt az a család, amely nehezen tudott/szokott fizetni. Ha arra került a sor, mindig azt mondták, hogy a féreg megette a papírpénzt.