1893-ban megszűnik a sepsiszentgyörgyi Karácsony-malom egyeduralma, mert néhány kilométerrel lennebb Molnár Jenő újabb vízimalmot épít, melyet 1901-ben fából készült háromemeletes „műmalommá” (ez esetben hengermalom) alakít át.
Ez lesz a megye egyik legnagyobb és legismertebb műmalomcége, mely 1908-ban Neumann József és Schwarcz Ferenc tulajdonába kerül, s 1913-ban Első Székely Műmalom Rt. néven részvénytársasággá alakul. Igazgatói: Landau Zsigmond, Schwarcz Kálmán és Neumann Dezső. 1920-ban Schwarz Kálmán és Niszel Jakab az új tulajdonosok, a malom neve: Margit Henger Műmalom. 1925-ben tűzvész pusztítja el, téglából építik újjá, ezután Hatos Manó, Berger Samu birtokolja, majd tőle az 1930-as években Grünfeld Sándor Gézáné vásárolja meg.
1920-ban az Olt-parton építi fel Berger Samu társaival (Schwarz Emil és Schweizer Bernád) árpa- és köleshántoló üzemét. Berger Samu 1938-ban könyvet írt a zsidókérdésről, melyben a magyarországi zsidótörvények ellen emelte fel hangját. A könyvet a bécsi döntés után újból kiadta, maga terjesztette a visszacsatolt területek helységeiben, ezért a helyi törvényszék 600 pengőre büntette. Ugyancsak a 20-as évek elején Simsi Lázár brassói kereskedő napi négy mázsa enyvet előállító gyárat létesít a Karácsony-malom mögött, a mai Malom utcában. Kezdeményezését nem kísérte siker, 1932-ben vállalkozása csődöt mondott.
Csak az Olt 1970. évi nagy áradása után, a folyószabályozáskor szüntették meg a Karácsony-, a Sándor Gézáné- és a kilyéni Veress-malmot, egyben több méter magas gátat emeltek az Olt jobb partján, a Csíki utca végétől egészen Kilyénig. Fényképpel emlékezünk a Veress-malomra is. Bár az már Kilyén területére esett, de az Oltnak a Gyár utcával szemközti részén levő Csiszlik és a Veress-malom hosszú gátja alatti vízzuhatag a szemerjai fiatalok kedvenc fürdőzőhelye volt.
A Sándor Gézáné malmától lennebb, az Olt bal partján 1906-ban indította be Pap Lehel (1876, Mezőtúr – 1963, Sepsiszentgyörgy) jó minőségű termékeiről híres cementáru- és kerámiagyárát (a későbbi Bazalt vállalat ősét), melynek Trianon után Bukarestben is volt kirendeltsége. Az ő nevéhez fűződik a város számos épületének bővítése-építése (Beör-palota, a Büdös-kút foglalata, a Kós Károly út 58. szám alatti ház, a szemerjai templomtorony), valamint betonjárdák, kripták, síremlékek készítése, melyek közül néhányon ma is felfedezhető a Pap Lehel Cementgyára cégjelzés. A gyárat Pap Lehel 1922-ben csempegyártó részleggel bővítette. Cementáruit, cserépkályháit, kandallóit az EMGE arany-, ezüst- és bronzérmekkel díjazta (1907, 1929, 1932, 1941). A gyárat 1949-ben államosították és a Dimitrov helyi ipari vállalathoz csatolták. Pap Lehelt irodájából a megjelenő hatalmi emberek minden előzetes értesítés nélkül kényszerítették távozásra, még személyes tárgyait sem vihette magával – soha többé nem térhetett vissza vállalatához. Később a kályha- és csempegyárat, a homok- és kőbányákat, a szódavíztöltödét az 1951. június 1-jén alakult Olt vállalat vette át. Ugyancsak ide került az addig a város kezelésébe tartozó kerekes-, kovács- és asztalosműhely, valamint a volt Sovánka-játékgyár. Igazgatónak a lelkes műkedvelő színészt, Elephant Józsefet nevezték ki, aki később éveken át a városi rendőrfőnöki tisztet töltötte be. Az 1970-es évektől a Június 11. helyi ipari vállalat keretében működött nem sokkal a rendszerváltás utánig.
(További írásokat Sepsiszentgyörgy múltjáról Cserey Zoltán és József Álmos Sepsiszentgyörgy képes története című könyvében olvashatnak, mely megvásárolható a Gutenberg Könyvesboltban.)