A napokban tért haza első olimpiájáról a sepsiszentgyörgyi Incze Kriszta, aki a női birkózók 62 kilogrammos súlycsoportjában a nyolcadik lett a július 23. és augusztus 8. között megtartott XXXII. nyári ötkarikás játékokon. A Sepsi-SIC kiválóságának tiszteletére a megyeszékhelyi önkormányzat péntek délután közönségtalálkozót szervezett, amelyen a város elöljárói és sportbarátai köszöntötték tehetséges birkózólányunkat. A családias hangulatú eseményen Kriszta bevallotta, hogy a vigaszági mérkőzés előtt nem tudta legyőzni az idegességét, és azt is, hogy Tokióban legtöbbször pizzát evett.
A kellemes idő és a hétvége ellenére sokan kíváncsiak voltak pénteken a Tokióból hazatérő Incze Krisztára, aki remek teljesítményével újfent bebizonyította, hogy ott a helye a földkerekség legjobbjai között, és a mostani nyolcadik pozíciójának köszönhetően Sepsiszentgyörgy és Háromszék felkerült a birkózás világtérképére. A közönségtalálkozó felszólalóinak sorát Antal Árpád, a megyeszékhely polgármestere nyitotta meg, aki megköszönte Incze Krisztának, hogy Szentgyörgyöt képviselve vett részt az olimpián.
„Én még emlékszem arra a pillanatra, amikor arról beszéltünk, hogy a Bukaresti Steaua hívja Krisztát, ám köszönöm, hogy úgy döntött, itt marad. Meggyőződésem, hogy egy hosszú útnak az elején állunk, és sok még a tennivaló nekünk, városvezetőknek azért, hogy biztosítani tudjuk azokat a feltételeket, hogy Kriszta jobb körülmények között tudjon készülni, s én biztos vagyok benne, hogy három év múlva Párizsban is ott lesz az olimpián” – jelentette ki Antal Árpád.
Vargha Fruzsina alpolgármester a maga részéről is gratulált Kriszta teljesítményéhez, és azért is, hogy itthon van és példát mutat a sepsiszentgyörgyi fiataloknak. Úgy gondolja, hogy sportolónak lenni egy életforma, amihez hatalmas alázat, rengeteg kitartás szükséges, ami sokszor hiányzik az ő nemzedékéből és a nála fiatalabbakból. Elmondása szerint Incze Kriszta mindannyiunk számára követendő példa kell hogy legyen.
Incze Kriszta pályafutása első olimpiáján a világ legjobbjaival találkozott, első meccsén a magyar Sastin Mariannát kellett legyőznie, hogy továbbjusson a 62 kilogrammos súlycsoport negyeddöntőjébe. Itt az éremesélyes kirgiz Ajszulu Tinibekovától kapott ki, majd a vigaszági mérkőzésen a lettek többszörös Európa-bajnokával, Anastasija Grigorjevával szemben maradt alul. „A harmadik meccsem után nagyon-nagyon sírtam, s persze hogy nem voltam elégedett. Én azért mentem ki, hogy győztesként és éremmel térjek haza. Sajnos, most csak egy nyolcadik hely sikerült” – összegezte röviden a tokiói eseményeket birkózónk, aki a Sepsi ISK-nál kezdte sportolói pályafutását. Elmondása szerint az olimpia minden sportoló legnagyobb álma, ő már 11 esztendősen kitűzte magának ezt a célt, és íme, 25 évesen ott is volt első olimpiáján.
„Miután megkaptam a hírt, hogy részt vehetek az olimpián, volt egy rövid megkönnyebbülés, amit örömkönnyek követtek, majd felhívtam a családomat, a barátokat, hogy na, megvan, ott leszek! Az indulás előtti utolsó három hét felkészülés egy kicsit nehéz volt, mert kezdett érződni a stressz, a verseny előtti feszültség. Amennyire tudtam, kezeltem a dolgot, s próbáltam úgy gondolni az olimpiára, mint egy akármilyen másik versenyre. Az elképzelés az volt, hogy kimegyek, nem stresszelem túl magam, a legjobbat nyújtva birkózom, és majd meglátjuk, hogy mi lesz az eredmény. Most egy nyolcadik pozíció jött össze, de bízom benne, hogy Párizsban jobb lesz” – mesélte Incze. Bevallása szerint kilencvenkilenc százalékban biztos volt abban, hogy a kirgiz Ajszulu Tinibekova döntős lesz, azon viszont meglepődött, hogy végül nem ő nyerte az aranyérmet.
„Tudtam, hogy ő továbbjut, és tisztában voltam azzal is, hogy nem szabad elengednem magam, hiszen a következő nap vigaszágon még birkóznom kell. Próbáltam nem sírni, pozitívan gondolkodni, ám a mérkőzésem nem úgy jött össze, ahogy én szerettem volna” – tette hozzá a 2019-ben Európa-bajnoki ezüstérmet szerző sportolónk. „A lett ellenfelem harmadik olimpiáján szerepelt, így a tapasztalat az ő oldalán állt. Korábban nyert Eb-t, és világbajnokságon is szerzett már érmet. Feszült voltam a meccs előtt, és sajnos nem tudtam leküzdeni az idegességet, mint máskor. Korábban, miután szőnyegre léptem, és a bíró megfújta a sípot, már nem volt helye az idegességnek, s csak a birkózásra figyeltem. Ezúttal ez nem sikerült, s lehet, hogy emiatt nem is tudtam koncentrálni, higgadtan gondolkodni, és hibáztam” – mondta a sepsiszentgyörgyi sportoló. Szerinte az olimpiai falu kívülről jól nézett ki, de belülről úgy tűnt, hogy nincs befejezve…
Incze szerint a kantinban (amelyet a házigazdák vendéglőnek, étteremnek neveztek) az ételek sem voltak a legízletesebbek, persze az itthoni ételek, az édesanyja főztje után. Bevallása alapján mindent kipróbált, hiszen nagy volt a választék, de legtöbbször pizzát evett. „A szobákban kartonból voltak összerakva az ágyak, a matrac pedig gumis műanyagból készült, ami kemény és kényelmetlen volt. Az olimpiai faluhoz tartozott egy park, ott tudtunk egy picit relaxálni. A sok szabály miatt nem volt meg a hangulata annak, hogy éppen olimpia zajlik Tokióban. Nem voltak nézők, az olimpia pedig a sport ünnepe, de sajnos ez nem volt meg” – elevenített fel a játékok negatívumai közül egypárat Kriszta, aki hozzátette, hogy egyelőre itthon marad, mivel a közeljövőben nem gyűl össze a válogatott. „Normális körülmények között októberben Norvégia adna otthont a világbajnokságnak, de nem tudom biztosan, hogy ott leszek-e vagy sem. Az edzőmmel később döntünk az év hátralévő versenyeiről, mivel szeretnék egy picit odafigyelni magamra, hogy jövőtől teljes gőzzel tudjak edzeni. A cél egyértelműen 2024 és Párizs, illetve a dobogó legfelső foka” – jelentette ki határozottan Incze Kriszta, akinek a magunk részéről is gratulálunk.
