Hagyományteremtő szándékkal szerveztek székelyföldi aratóünnepet Csernátonban a Magyarok Kenyere – 15 millió búzaszem program kísérőrendezvényeként. Nem volt véletlen a helyszínválasztás, az aratást követő csépléshez csak a helyi múzeum tudott gépeket biztosítani, száz évnél idősebb cséplőgépet és az Ezt meghajtó gőzgépet is. Az aratóünnepet a Székely Gazdaszervezetek Egyesülete (SZGE) szervezte, együtt a LAM Alapítvánnyal, Kovászna Megye Tanácsával, a Kovászna Megyei Szarvasmarha-tenyésztők Egyesületével, önkormányzatokkal, helyi gazdaszervezetekkel. Az egész napos rendezvény két helyszínen zajlott: az aratás az András Péter gazda által felajánlott búzaparcellán történt, majd a Haszmann Pál Múzeum udvarán folytatódtak az események.
Kora reggel a búzatábla mellett gyülekeztek az aratócsapatok – Maros, Hargita és Kovászna megyéből –, összesen hat csoport, mindegyik négy taggal. A jókedv biztosítva volt, a Finom néptáncegyüttes húzta a talpalávalót.
Nyitányként Becze István SZGE-elnök köszöntötte a jelenlévőket. Az aratás, cséplés évtizedekkel ezelőtt is fontos közösségi esemény volt a székely faluközösségben. A gazdák összefogtak, együtt takarították be a kenyérnekvalót. Most ezt a hagyományt elevenítik fel, székelyföldi dimenzióban: a három székely megyéből érkezett aratócsapatok végzik a munkát – emelte ki Becze.
Könczei Csaba parlamenti képviselő hangsúlyozta: „az aratási ünnepség jelképes cselekedet: hálát adunk azért, hogy jutott családunknak, régiónknak, és miért is ne... azoknak a nélkülöző családoknak, akiknek a búza összeöntését követően juttatnak a gazdák lisztet. Hálásak vagyunk, hogy jutott nekünk, hálásak vagyunk, hogy ilyen módon a nehéz sorsúaknak is jut” – érvelt.
Az agráriumban történő változásokról Könczei Csaba elmondta: „A mezőgazdaságot sokan tartják kevésre, sokan nem becsülik meg azokat az embereket, akik nem kevés és nagyon kemény munkával dolgoznak azért, hogy legyen kenyér, vagy miért ne, pityóka, disznóhús. A gazdák elismerést, nem akadályozást érdemelnek!”
Az aratás menetét Orbán Miklós, a LAM Alapítvány felnőttképzési felelőse ismertette. Négytagú csapatokról van szó. A kaszás az első, aki a fűkaszálással ellentétben az álló gabonára vágja a rendet, őt követi a marokszedő, a kötélkötő, majd a kévekötő. A kévék pedig kalangyába kerülnek (szerk. megj.: Kilenc kéve hány kalangya? – ez a könyv címe is, aki még emlékszik). Régen a búzát nem teljesen szárazon aratták, ha teljesen érett állapotban kaszálták vagy sarlózták volna le, akkor nagy lett volna a szemveszteség. Ezért viaszérésben arattak, a szemek a kalangyában száradtak meg. A kalangya kévéi aztán szekérbe kerültek, a szérű – a Haszmann Pál Múzeum udvara, gépparkja – felé vették útjukat, mögöttük a zenész bandériumot szállító szekérrel.
Az Erzsébet parktól gyarapodott a felvonulók csapata, az aratóbandák (ezt így is nevezték régebben) elé került az aratókoszorú is. Régen az aratókoszorút (búzakoszorút) a kalákások ünnepszerűen vitték a földesúrnak, azt mondva ezzel: vége az aratásnak, de jövő évben is itt lesznek.
A felvonulás a Haszmann Pál Múzeum udvarán ért célba. Itt került sor az I. Székelyföldi Aratóünnepség zászlajának a felvonására – a barátosi Ferencz Ernő Fúvószenekar adta a székely himnusz alapját a jelenlévők éneke mellett.
A zászlófelvonást követően az aratókoszorút a múzeum színpadának állványán helyezte el a zágoni Erőss Róbert és neje, Enikő. A koszorút – mint a székelyföldi aratás befejezésének szimbólumát – Takács Lajos helybeli református lelkész és a csernátoni születésű, Kézdikőváron szolgálatot teljesítő ft. Varga Rezső plébános áldotta meg.
A koszorút később Gál Károly RMDSZ-es képviselő átadta a szimbolikus házigazdának, a múzeum igazgatójának, Haszmann Orsolyának. „Megtisztelő feladat átadni a koszorút, a gyönyörű koszorú jelképezi a szülőföld gazdagságát, az aratók verejtékét” – mondta Gál Károly. Haszmann Orsolya kiemelte: a hasonló események fontosak a múzeum számára, a 100–150 éves gépekről így derülhet ki, hogy nem ócskavasak, hanem emberi történeteket hordoznak, melyek az ilyen események révén elevenednek meg.
Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke beszédében hangsúlyozta: Székelyföld erejét a gazdák adják! „Köszönet a Székelyföldért verejtékes munkával dolgozó gazdáknak, akik társadalmunk alapját képezik. Köszönet azoknak, akik hamarabb kelnek, mint mi, köszönet azoknak, akik hajnalhasadástól dolgoznak azért, hogy mindannyian az asztalra tudjuk tenni a mindennapi falatot. Székelyföld gazdasági megítélése attól is függ, hogy hány magyar családnak biztosít megélhetést szeretett szülőföldünk. Itt, Székelyföldön a föld szeretete és tisztelete mindannyiunkban benne van” – mondta az elnök.
Könczei Csaba a színpadról az aratóünnep szimbolikájáról beszélt: ez az az alkalom, amikor a gazdák hálát adnak azért, hogy jó termést takaríthattak be. Mint rámutatott, ez idén különösen igaz, ugyanis országszerte jó gabonatermésről számolnak be.
A színpadon az aratóbizottság tagjai – dr. Suba Kálmán, id. Orbán Miklós, Szabó Ákos – emléklapokkal köszönték meg a részt vevő csapatok hozzájárulását. Kiegészítésként az SZGE egy-egy láda sörrel kedveskedett, a LAM, a megyei szarvasmarha-tenyésztők egyesülete, Könczei Csaba pénzes borítékkal mondott köszönetet.
A színpadi eseményeket követően kezdődött a cséplés. A megrakott szekérről kerültek a kévék a gőzgéppel meghajtott cséplőszekrénybe – a nem mindennapi folyamatot Haszmann Lajos, azaz Tóni vezette.
A cséplést követően megáldották, majd megszelték az új kenyeret. A liturgikus részt Varga Rezső plébános végezte, a kenyeret Tamás Sándor szelte meg, majd az eseménysort a magyar himnusz zárta.
A Diószegi Pékség által felajánlott kenyér szeletei nagy sikert arattak, szó szerint sorban álltak az emberek a falatokért – pedig kicsit odébb, méretes sátorba a szervezők szeretetvendégségre hívtak mindenkit. A csomortáni közbirtokosság vállalta a főzést Petres Kálmán vezetésével.
Az aratóünnep búzakoszorúját, az aratózászlót és egy zsáknyi búzát – a zsákon a Magyarok Kenyere program szignójával – a múzeumnak adományoztak a szervezők. Ezeket egy cséplőgép mellett lehet majd megtekinteni a továbbiakban.
A kicsépelt búzából készülő lisztet a Magyarok Kenyere program keretében rászorulóknak juttatják el szerte Erdélyben.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
