Sepsiszentgyörgyön is bekapcsolódtak az 1Úton Nemzetközi Zarándoknapba, amelyet augusztus 15-én, Nagyboldogasszony napján szervezett az erdélyi Mária Út Egyesület, és amelyet a családok felelős férfi tagjaiért ajánlottak fel. A Sepsiszentgyörgy–Maksa útvonalon tizenketten keltek útra vasárnap kora reggel, hogy a Szűzanya közbenjárását kérve, egyéni és közösségi célokért imádkozzanak. Este a Szent József-templomban a zarándokok hálát adtak a kapott kegyelmekért.
Péterfi Attila Csongort, az 1Úton erdélyi koordinátorát arról kérdeztem, mi indította arra, hogy immár nyolcadszor belefogjon a szervezésbe?
– Egy közös erdélyi Mária-utas gyalogos zarándoklat szülte az 1Útont, dr. Székely János szombathelyi megyéspüspökkel, aki akkor még esztergomi segédpüspök volt. Az alapelképzelés azóta sem változott: egy napon minél többen zarándokoljunk a Kárpát-medencében a Mária-úton. Ebből a kezdeményezésből azóta számos zarándoklat született. Vannak, akik gyalogosan, biciklivel, kajakkal, lóval, motorbiciklivel tesznek meg távokat az 1Úton nemzetközi zarándoknapon, és egy közös célért imádkozunk, idén, szent József évében, Ferenc pápa felhívására a család felelős férfijaiért. Erről a közös zarándoklatról így írt a püspök úr: „Egyszer egy erdélyi barátommal gyalogoltunk a Mária-úton. Arról beszélt, hogy mintha a mai székelység nem találná a hivatását, identitását, helyét a világban. Valaha a székelység a határainkat védte, de most ezek a határok átrajzolódtak. A barátom azt mondta, hogy talán ma is hasonló küldetése lehetne a székelységnek, mint évszázadokon át volt: védeni – már nem a fizikai, hanem – a szellemi határt, az értékeinket, gyökereinket, hitünket, a család értékét, az evangéliumi életet. A magyar nép évszázadokon át hősiesen védte az európai kultúrát, a keresztény hitet és civilizációt. Ebben a küzdelemben véreztünk, fogytunk, gyengültünk. Sokszor nem sok köszönetet kaptunk azért a helytállásért. Azonban ma is ugyanez a küldetésünk. Védőbástyaként védeni az értékeket, az élet, a család, a hit, a gyökereinkhez való ragaszkodás értékeit.”
„Vegyétek szemügyre az ősi utakat és kérdezősködjetek a régi ösvényekről: Melyik volt a jó út? És azon járjatok! Akkor majd megtaláljátok lelketek nyugalmát.” (Jer 6, 16) Szebben nem is lehet megfogalmazni az 1Úton lényegét, amelyhez a csíksomlyói Szűzanya mindig áldását adta, és a sok szervezési nehézség ellenére, nyolc év után is él. Öröm volt számomra, hogy bár tavaly a járványügyi intézkedések nem tették lehetővé Erdélyben az 1Úton megszervezését, Magyarországon sikerült, és lélekben mi is Erdélyből velük zarándokoltunk. Idén újra együtt zarándokolhattunk.
Vajna Csilla zarándokcsoport-vezető, a Mária-út háromszéki felelőse lapunknak így nyilatkozott:
– Rendkívül hálás vagyok a mai napért és a sok kegyelemért, amiben részesültünk. Köszönet zarándoktársaimnak, hogy bizalmukkal, magatartásukkal, türelmükkel, egymásra figyelésükkel különlegessé varázsolták az utat. Gratulálok az újoncoknak, akik jártas zarándokok módjára vették az akadályokat.
A csoport legidősebb tagja a 70 éves Páll Erzsébet volt, aki fiatalos lendülettel elöl járt a gyaloglásban. Ő azt hangsúlyozta, fontos a pozitív életszemlélet, hogy a jó dolgokat vegyük észre az életben és örvendjünk azoknak.
Benedek József, akit barátai és ismerősei Cókának szólítanak, oszlopos tagja a sepsiszentgyörgyi zarándokcsoportnak. Ő így foglalta össze, hogy mit jelent számára a zarándoklat:
– Elsősorban azért jöttem el, mert már voltam ilyenen, és közösségi élményt jelentett. Én nem vagyok katolikus, de hívő ember vagyok. Unitáriusként úgy gondolom, hogy minden ember ugyanazt az Istent keresi, s azt kell mindannyiunkban keresni, ami összeköt. A fiam egyébként úgy fogalmazta meg, hogy a Szentlélek kiáramlását úgy lehet a legkönnyebben megtapasztalni, ha jó szándékú emberek együtt Istenről beszélgetnek. Ezt én sem tudnám egyszerűbben megfogalmazni. Az élmény, hogy együtt gyalogolhatunk, elénekelhetünk olyan énekeket, ami felemel, elmondhatunk imákat, amelyek azóta adnak értéket, amióta ez a világ fennáll, nagy szavak nélkül. Mert könnyű eltévedni egy olyan világban, ahol nincsenek értékek. De sokkal könnyebb megtalálni az utat egy olyan világban, ahol ki vannak jelölve a jelzőoszlopok, és ez a hitünk, ez a vallásunk. És akkor egyszerű megemlékezésként mindnyájan jól tesszük, ha időnként elmegyünk, közösen gyalogolunk, énekelünk, imádkozunk, jól érezzük magunkat, s este hálás szívvel hazamegyünk.
Nt. Márkus András szentszéki tanácsos a belvárosi Szent József-templomban az esti szentmise elején hangsúlyozta, hogy „gondoljunk a zarándokokra, imádkozzunk mi is családjaink felelős férfi tagjaiért”.
