István, a király SepsiszentgyörgyönMa este mutatják be a rockoperát

2021. augusztus 20., péntek, Riport

Hosszú és fárasztó próbafolyamat előzte meg az István, a király székelyföldi nagyprodukció bemutatóját, de az alkotók bevallása szerint megérte a fáradság, mert valami olyanfajta élmény volt számukra ez a több hónapon át tartó felkészülési időszak, amire ritkán adódik lehetőség az életben. Rengeteg munka, lámpaláz, de ezen túl vidámság és támogató együttlét határozta meg a próbákat, nagyszerű pillanatokat éltek át a színpadon és a kulisszák mögött egyaránt, a késő éjszakákba nyúló beszélgetések során rengeteg új barátság szövődött. Ha csak ennyi hozadéka lenne ennek a hatalmas volumenű produkciónak, már az megérte volna, de sejtésük szerint az igazi élmények ezután következnek majd, amikor végre közönség előtt is megszólalhat a mű. Az alkotókat bemutató riportsorozatunk utolsó részéhez érkezett, a többit a Sepsi Arénában tudjuk meg róluk mától keddig az esténként fél kilenctől kezdődő előadásokon.

  • Fotó: Albert Levente
    Fotó: Albert Levente

Ritkán adatik meg az embernek, hogy részt vehessen egy ilyen produkcióban, ezért jelentkezett annak idején az István, a király szereplőválogatására, és nagy megtiszteltetésnek érzi, hogy éppen a címszerepet alakíthatja – mondta el lapunknak Farkas Loránd sepsiszentgyörgyi származású kolozsvári színész. „Azt hiszem, hogy ez a mű mindannyiunkban ott van valahol, kevés az a magyar ajkú erdélyi ember, aki ne ismerne belőle legalább egy-két sort. Gyerekkoromat, tinédzserkoromat végigkísérte, és bár nincsenek szerep­álmaim, ha valaki rákérdezett volna, hogy mi az, amit feltétlenül el szeretnék játszani, akkor talán az első ötben ott lett volna az István, a király címszerepe is” – fogalmazott. Mint mesélte, Bordás Attila koreográfus hívta fel a figyelmét erre a lehetőségre, aztán kipróbálta az énekhangját különböző szerepekben, és visszahallgatva magát végül az István szerepére jelentkezett.

A zene mindig is jelen volt az életében, hegedűszakra járt az elemi iskolában, utána autodidakta módon gitározni tanult, a líceumban diákzenekarban játszott, majd az egyetemen tovább tanult énekelni, zenélni, és színészként több zenés elő­adásban is játszott, játszik, gyakori meghívottja a Kolozsvári Állami Magyar Operának, ahol musicalekben, operettekben lép fel. 2012-ben színészzenekart alapítottak Kolozsváron Loose Necktie’s Society néven, melyben basszusgitározik, énekel, és amellyel rengeteg meghívásnak tesznek eleget. Énekesként nagyobb kihívásnak érzi István szerepét, mint színészként, bár a rockopera szereplői közül az övé az egyik legjobban kidolgozott karakter, talán ő fejlődik a legtöbbet a történet folyamán, tehát színészként is teljes embert kíván ez a munka.

Koppány szerepében a tusnádfürdői származású Dombi Sándort láthatja a sepsiszentgyörgyi közönség az egyik szereposztásban. Ő a stáb talán legvidámabb, legjátékosabb tagja. Többnyire motorral érkezett a próbákra a tengerparti Dél-Eforiáról, ahol „Koppányhoz méltóképpen” a második feleségével él.

„Engem a szentgyörgyiek jól ismernek, mert laktam Szentgyörgyön, és sokat zenéltem itt különböző vendéglőkben, több száz lakodalmat nyomtam le Kovászna és Hargita megyében. Ha annyi százas volna a zsebemben, ahányszor elénekeltem itt a Szállj fel, szabad madárt, vennék egy új autót” – mondta nevetve. Negyvennyolc évesen iratkozott be egyetemre, zenepedagógia szakot végzett.

Nagyszerű alkotókból állt össze az István, a király stábja, de most már kezd látszani a fáradtság az embereken, hisz napi 12 órákat is próbálnak – meséli. Mivel nagy az érdeklődés az előadás iránt, és szeretnének megfelelni az elvárásoknak, egyre nagyobb a nyomás rajtuk. „Eddig azt hittem, hogy mindent tudok a színpadról, de most kiderült, hogy még menni sem tudok rajta, mert a gesztusaim nem jól kezdődnek és érnek véget, színészként tehát most tanulok járni” – teszi hozzá.

Réka szerepének egyik alakítója a sepsiszentgyörgyi Zöldi Lara, aki a budapesti Premier Művészeti Szakgimnázium tizedik osztályos tanulója énekszakon, közben gyermekszerepeket játszik a Madách Színházban, és a színművészeti egyetemre szeretne felvételizni.

Azért jelentkezett a szereplőválogatásra, mert nem akart kimaradni egy ilyen fontos produkcióból, és azért pályázott a Réka szerepére, mert nagyon szimpatikus volt számára Koppány lánya, szereti a dalait. Azonban csak most ismerkedett meg mélyrehatóan ezzel a szereppel. Régebb népdalokat is énekelt, de jelenleg a könnyűzene világában érzi igazán otthon magát, ezért a legnagyobb kihívás az volt számára ebben a szerepben, hogy pontosan megtanulja az általa énekelt dallamok népdalos motívumait.

Réka szerepe színészként is nagy kihívás, az elején sokat vesződött vele, de úgy érzi, most már rátalált a helyes útra. Nem könnyű átéléssel játszani és közben jól is énekelni, de bízik benne, hogy ez is sikerülni fog. A munkafolyamatról elmondta, hogy nagyon sok energia és türelem kellett hozzá, de nagyszerű a csapat, ezért úgy érzi, olyan lesz a végeredmény, ami kárpótolja majd minden fáradtságért.

„Én nem tartom magam énekes színésznek, bár az is lehettem volna, hisz elég sok énekes szerepet játszottam a színházban és a kolozsvári operában is – mondta Váta Loránd sepsiszentgyörgyi származású, jelenleg kolozsvári színművész, aki Laborc szerepét játssza az egyik szereposztásban. Eleget tud tenni az énekes feladatoknak is, de ő igazából művészszínházi alkotónak vallja magát, ebben nőtt fel. Nem volt idegen számára ez a környezet, az alkotó stábból nagyon sok embert már gyerekkoruk óta ismer, ezért szánta rá magát, hogy jelentkezzen a szereplőválogatásra.

Nehéz volt számára a munkafolyamat, mert havi többnapos workshopokat tartottak, ő pedig egy olyan színházi rendszerben dolgozik Kolozsváron, amiből nagyon nehéz több napra „ellógni”, ezenkívül tanít is a kolozsvári színművészeti egyetemen. Elég sokat hiányzott a próbákról, de az utolsó időszakban jelen volt, és színházi ember lévén, gyorsan sikerült bepótolnia a lemaradását.

Mint mesélte, fokozatosan épült fel a produkció: az elején csak énekelgettek, aztán egyre többet beszélgettek a helyzetekről, és végül rengeteg munkával ki is dolgozták ezeket. Különböző terekben próbáltak, s ahogy haladt előre a próbafolyamat, egyre összeforrottabbá vált a csapat. A színészek a színészi feladatokban segítettek az énekeseknek, az énekesek különböző énektrükköket tanítottak a színészeknek. Egy ilyen jellegű előadásban másképp kell játszani, mint a prózai színházban, másképp kell időzíteni az energiákat – magyarázta. Az énekléshez nyugodtság kell, ami számára nagy kihívás, mert megszokta, hogy a teljes idegrendszerét bedobja egy-egy fontosabb jelenetbe.

„Egy kereső színésznek mindig vannak kérdőjelei a szerepével kapcsolatosan, de én nem szeretném elárulni ezeket, inkább arra vagyok kíváncsi, hogy a közönség hogyan értékeli majd a látottakat” – mondta végezetül Váta Loránd.

Szabó Előd, akit egy 2010-es tehetségkutatóban ismert meg a háromszéki közönség, Torda szerepét játssza az egyik szereposztásban. Bevallása szerint örül, hogy itthon maradt a tehetségkutató után, ő nagyon jól érzi magát itt, Erdély minden zegzugát bejárta már zenekarával, a Titánnal, mely 2003-ban alakult, tehát idén vált „nagykorúvá”. Készül az új lemezük, utána pedig egy válogatásalbumot is szeretnének megjelentetni.

Mint mondta, szinte a véletlen műve, hogy jelentkezett a szereplőválogatásra, mert nagyon távol áll tőle a színház világa. Torda szerepe valahogy mégis a szívéhez nőtt az elmúlt hónapok során, a felkészülésben sokat köszönhet a testvérének, Szabó Gyula Győzőnek, aki a budapesti Madách Színház társulatának tagja. Ő nem bízott eléggé magában, de a testvére és a rockopera stábja is úgy gondolta, hogy illik rá ez a szerep, ezért válogatták be a csapatba.

Rengeteg ember dolgozik együtt ebben az előadásban, de nem voltak komolyabb konfliktushelyzetek, mert mindenki elég bölcs ahhoz, hogy a saját hiúságánál előbbre helyezze a produkció érdekeit – magyarázta. Kicsit hiányzik neki a saját zenekara, mely olyan, mintha a családja volna, de elismeri, hogy Erdély legjobb rockzenészei állnak a hátuk mögött, akikben száz százalékban megbízhatnak. Az éneklés nem jelent gondot számára, és bízik benne, hogy a színészi feladatokkal is sikeresen megbirkózik majd az előadásokon.

Végezetül Orza Călin rendező is megosztotta velünk gondolatait az egyik próba után. Először a helyszínről kérdeztük. „Grandiózus tér a Sepsi Aréna, ezért a színpadi kellékeket, de a gesztusokat, koreográfiát, térben való mozgásokat is fel kellett nagyítani. Persze számítottunk erre, mégis gigászi munkát igényel megbirkózni vele, otthonossá varázsolni, hisz az a célunk, hogy egyszerre legyen grandiózus, dinamikus, helyenként akár bombasztikus az előadás, de ezzel együtt bensőséges, lírai is” – fogalmazott.

A csapatról elmondta, hogy bár különböző felkészültségű, hátterű, az előadói szakmát más-más irányból megközelítő emberekből áll – hisz van közöttük tanár, színész, kántor, dalszerző énekes, sztárként ünnepelt zenész és műkedvelő egyaránt –, az együtt töltött hónapok során egységes közösséggé formálódtak. A cél, hogy közösen megfogalmazzák elképzeléseiket erről a negyven évvel ezelőtt született darabról, mely azonban „sem üzenetében, sem mondanivalójában, sem erkölcsi értékrendjében nem változott azóta, morális tartóoszlopai máig megrengethetetlenül szilárdak”. Nagy tisztelettel figyeltek a korábbi István, a király-rendezésekre is, főleg a munka kezdetén, de nem akarnak ezekhez hasonlítani, a maguk hangját szeretnék hallatni innen, Székelyföldről – tette hozzá. Hangsúlyozta, hogy a darab mellett csapattársai is erőt, lendületet adtak neki ebben a több hónapon át tartó kimerítő munkában, hisz amikor igazán megnyitják „torkaik csatornáit”, elképesztő energia árad a színpadról.

„Szerencsés az, akinek lehetősége adódik részt venni egy István, a király produkcióban, és engem másodszor is megajándékozott ezzel a sors” – mondta mosolyogva. Hisz a 2003-as csíksomlyói előadás után, melynek rendezőasszisztense volt, ezúttal ismét színpadra álmodhatta ezt a produkciót. Mint fogalmazott, elsősorban azért nagy megtiszteltetés ez számára, mert rendkívül erős kötődése van a darabhoz, mely egykor „a kommunizmus sötét bugyraiban világító lámpás és mentőcsónak volt” az erdélyi magyarság számára. „Átmentünk barátainkhoz, és estéket töltöttünk azzal, hogy hallgattuk ezt a lemezt. Olyan patinája, romantikája van számomra az István, a királynak, mely még a mai világban is motiválni, mozgatni tud, és talán más korombeliek is így vannak ezzel. És azt hiszem, hogy a fiatalságot is érdemes megismertetni vele, mert ennek a műnek az elkövetkezendő évtizedekre is lesz mondanivalója. Ezért vállaltam el a rendezését” – vallotta. A helyi önkormányzat részéről is rendkívül bátor vállalkozásnak tartja ezt a kezdeményezést, mely által Sepsiszentgyörgy Erdély kulturális fővárosává válhat augusztus 20–24. között.

Hozzászólások
Szavazás
Ön beoltatta-e magát koronavírus ellen?








eredmények
szavazatok száma 1789
szavazógép
2021-08-20: Riport - Csinta Samu:

Viva la muerto, azaz éljen Árpád népe (Beszélgetés Szörényi Leventével, az István, a király című rockopera szerzőjével)

Augusztus 20-án mutatják be Sepsiszentgyörgyön a Sepsi Arénában a Szörényi LeventeBródy János szerzőpáros alkotását, az István, a király rockoperát. A székelyföldi premier apropóján beszélgettünk Szörényi Leventével a klasszikussá vált mű keletkezéstörténetéről, színpadi karrierjéről, valamint Koppány örök népszerűségéről.
2021-08-20: Belföld - :

Húszéves a Sapientia

A magyar nemzetpolitika a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) létrehozásával, húsz évvel ezelőtt állt „helyzetteremtő” pályára – jelentette ki Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke a Kolozsvári Magyar Napokon tartott pódiumbeszélgetésen, amelyen az egyetemalapítás körülményeit idézték fel.