Hegyvidéki fenyőerdőben terem nyár végén és ősszel. Gyökérkapcsolt, fehér spórájú, nagyra megnövő ehető gomba. 8–30 cm is lehet a barnás kalapja, lemezei lefutóak, fehéresek. Ritka, kímélendő. Sokszor nehéz észrevenni, mert bemélyed a fenyőtűs talajba, s főleg ha kicsi, alig látható. Szép fehér és kemény a húsa.
A szultángomba elnevezés, valamint maga a faj alig egy évtizede ismert csak a háromszéki Kommandón. Az addig nem szedett gombát több néven is ajánlotta a helybeli egyik gombakirály figyelmébe alulírott és egyik gombásztársa. Lassan-lassan terjedni kezdett a turbánra is emlékeztető gomba ismerete és ajánlott neve, ma már ottani népi névnek számíthatjuk a szultángomba elnevezést.
Jelenleg a magyar nyelvterületen Gyergyóban, Csíkban, Gyimesben s az Úz völgyében is számontartják. Az említett vidékek népe eszi, finomnak tartja s tinótortynak nevezi e fajt (az anyaországban védettnek számító Catathelasma imperialét). Többen vallották kedvencüknek. Kitűnő az íze például savanyúságnak eltéve. Tudnak róla Kárpátalján is, de inkább úgy, mint az oroszok által ismert gombáról, mely neve ott: karbanî.
Zsigmond Győző
