A fotosi Balog Lajos bíró és Balog Áron jegyző 1864-ben írott jelentéséből tudjuk, hogy Fotos első alapítói a Balogok voltak, mivel ez a család lakta akkoriban a falut. A többi család leányágon származott oda. Szerintük, mivel Fotos mindig ellentétben állt a gidófalvi anyaegyházzal, míg el nem szakadt attól, annak népiesen Fótja volt, úgy is emlegették az ott lakókat, hogy fótos vagy fóti lakosok. Így született meg Fotos falu neve.
A kordokumentumból megtudjuk, hogy keltezése idején 36 házszám volt Fotoson, de megismerjük a puszták, dombok, erdőrészek, patakok, tisztások, utak, ösvények neveit is – Nagy út, Tófej, Mál alja, Gyertyán, Balog Sándor erdeje, Kicsi Nyír, Kati, Hegy, Izzék, Falka Nyír, Erdőlő út, Csegely, Judit kútja, Peterke, Fotos pataka –, illetve a Csiszér, Simon, Bakcsi, Katonáné, Galaczi, Máthé kertekét vagy telkekét, melyek máig fennmaradtak.
Ugyancsak egy 1864-es leírásból – melynek szerzője Vitályos Károly martonosi bíró – megtudjuk, hogy 1674-ben, amikor Martonos levált a gidófalvi egyháztól, a faluban 30 család élt. A falu felső és régebbi része egy nagy marton fekszik, a Martonos név innen eredhet. A falu északi oldalán elterülő mezőt Pad mezejének nevezik, attól északra terül el a Meggyerdeje, amit azonban kiirtottak és szántónak használnak. De ott vannak a Mál Alja, Császár Kút, Csigolya Gödre, Boda, Fogadó, Dombos, Mocsár, Büdös Kút mezőrészek vagy a két falu között emelkedő Remete-hegy, a Nagy Út, a Kecskés, Telek, Szőke, illetve a Barra erdeje, Bartha kútja és pusztája, valamint a Rakottyás. Ezeket a mező- és erdőneveket napjainkban is használják a falu lakói.
Azt is illő megemlíteni, hogy Fotos nevét 1407-es okiratokban említik először, míg Martonos nevét egy 1567-es okiratban.
A két falu, mely ma Gidófalvához tartozik, 1899-ben egyesült Fotosmartonos néven, amit azóta is használnak. Románul: Fotoș. A maiak aztán megoldották a helységnév-dilemmát: Fotosmartonos nevéből „kivágták” Martonost, s maradt Fotos. Igen, már csak egy vessző választ el a román névtől (az s betű alatt), de hamarosan az is odakerül, és akkor végképp a mieink lesznek – gondolhatják román testvéreink, és joggal.
Nem nagy ügy, vélekedhetnek egyesek, vannak ennél nagyobb problémák. Ha ez így van, már nem is kell őseinkre emlékezni, hagyományaink őrzése is zavaró gond a temérdek mindennapi teendő mellett. Őseink neveit meg kell változtatni, már kopottak, és a történelmünket is, mert igen sok a dátum, a harc, a vér. Mit ér nekünk a múlt s annak hozadéka, a jelen a fontos, mert úgyis meghalunk...
Bízom abban, hogy vannak még olyan hatalommal bíró emberek, akik e névcsonkítási merényletet rövid időn belül orvosolják, a hibát kiigazítják; akiknek fontos az ősi hagyományok, köztük évszázados magyar helységneveink megtartása.
G. Szabó Ferenc
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
