Egy népes lövétei család rövid története

2021. szeptember 15., szerda, Emlékezet

Újsághírt olvasok: térségünkben, Románia központi fejlesztési régiójának hat megyéjében – Fehér, Szeben, Brassó, Kovászna, Hargita és Maros – a Fehér megyei Regionális Statisztikai Igazgatóság szerint 2020 októberében összesen 1967 gyerek született, 254-gyel kevesebb, mint szeptemberben, és 53-mal kevesebb, mint 2019 októberében.

  • Ferencz Károly Rudolf hírlapírói igazolványa
    Ferencz Károly Rudolf hírlapírói igazolványa

Ezen eltűnődve keresem meg édesapám egyik feljegyzését a családról: a maga gépelte oldalon nagyon sok érdekes adatot hagyott hátra lövétei nagyszüleimről és leszármazottjaikról. Ferencz József nagyapám és Kassay Ida nagyanyám házasságát és az abból fakadó 12 megszületett gyermek nevét-sorsát örökítette meg, ezeket a két világháború és egyéb tragikus események, a román impérium, a székely-magyarok iránti ellenségesség, illetve gyűlölet is alakította.

Ferencz József nagytatám Csíktaplocán született 1858. február 14-én, és 1935. október 15-én Lövéte községben halt meg, ahová kántortanítóként került. Első felesége szentegyházasfalvi volt, ott kezdte tanítói pályafutását. Alig másfél éves ottléte alatt ismerte meg Kassay-Farkas Idát, akivel 43 évet élt szeretetben, békességben. Nagymamám Lövétén született 1867. július 18-án, és 1929. október 12-én szülőfalujában temették el, tüdőgyulladás végzett vele 62 éves korában. Házasságot 1886. augusztus 25-én kötöttek, 1887 és 1910 között 12 gyermekük született, ebből 8 érte meg a felnőttkort.

A legidősebb fiú, Károly 1887. július 18-án született, őt sajnos csak fényképről ismertem, mert fiatalon, 1908. február 4-én távozott az élők sorából Kolozsváron, ahol joghallgató volt. Hírlapírói igazolványa szerint – amit 1907. szeptember 5-én adtak kezébe Károly Rudolf nagybácsinak – ő is szeretett írogatni, a kolozsvári Friss Újság lapnak tudósított. De az Ellenzéknek is, a mellékelt névkártya szerint.

A második gyermek is fiúnak született 1889. december 5-én. Ferencz István 1971. május 16-án, 82 évesen Olthévízről távozott a túlvilágra. A legviccesebb nagybácsi volt, aki előbb kereskedőként, majd – a háború után – tisztviselőként kereste kenyerét még kiskorú lányainak és négy fiának, amíg azok kirepültek a szülői házból. Egy 1929-ben készült fényképen eredeti székely népviseletet visel a mellette ülő húgával, Anna nénivel együtt.

Sorrendben a harmadik Domokos bácsim, aki 1891. október 20-án született. A háború idején Nagyszebenben végzett tevékenysége miatt évekig börtönben ült, majd a román politikai rendőrség kiutasította az országból. Más választása nem volt, mint otthagyni a szebeni szabók általa alapított szövetkezetét. Kanadába vezette a lövétei csoportot, ahol munkát kerestek és találtak Hamilton, Saskatoon, Torontó városokban. A Magyarok Világszövetsége tagjaként és torontói küldöttként járt „haza” Budapestre, majd Szentegyházasfaluba, ahol szüleimet is meglátogatta. Kanadában 1921 és 1934 között született meg a szebeni két lány, Violet és Irén testvéreként a négy fia: Domokos, Károly, József és Eddi. Domokos bátyám 1967. január 6-án Kanadában halt meg agyvérzésben. A negyedik testvér volt Anna, aki Lövétén született 1893. szeptember 18-án és ott temették 1894. szeptember 4-én, egyévesen.

József 1895. január 26. és 1961. február 4. között élt 66 évet. Felesége Ilonka, tanárnő. Két iker gyermeke orvosi tévedés miatt halt meg, amit az akkori újságok is megírtak. Tanár volt Szegeden, ott temették el.

András Endre 1897. március 4-én született és meghalt 1919-ben olasz fogságban. Élt 22 évet.

Anna Lövétén született 1899. február 19-én és 1950. június 20-án idegbaj végzett vele. Szentkeresztbányán temették el. Férje, Ferenczy András mészáros volt. Anna elvált tőle. Gyermekei: Klára Bukarestben tisztviselő, József Székelyudvarhelyen villanyszerelő volt.

Lajos 1901. augusztus 2-án született és 1902. augusztus 23-án, Lövétén hunyt el, egy évet élt.

Lajos 1904. március 15-én született, tanító és esztergályos volt, meghalt 1988. október 15-én, 85 éves korában. Ő volt az édesapám. Házassága édesanyámmal, Sohár Gizellával (aki Pécsen született 1906-ban) Bukarestben történt 1930-ban. Testvéreim: Károly (sz. 1932), Irén (sz. 1937), Gizella (sz. 1945) Bukarestben, illetve Oroszhegyen születtek.

Margit 1905. augusztus 26-án született Lövétén és meghalt 1917. augusztus 9-én, élt 12 évet. Szülőfalujában temették el.

Rozália, Rózsi néni 1908. július 25-én született Lövétén és meghalt 1992. február 17-én. Férje, Márton Sándor Lövétén született 1905. március 14-én és meghalt 1950. november 29-én. Gyermekei: Ida, Tibor, Rozália, Sándor, Borbála (Biri), Klára, Éva, Mária. A megözvegyült Rózsi nagynéném mind a nyolc gyermekével Marosvásárhelyre költözött. Közülük a legidősebbek, Ica és Tibor már a túlvilágra költöztek az eltelt évtizedekben.

Teréz 1910. július 26-án született Lövétén és meghalt 1911. február 8-án, 7 hónapot élt.

A régi névsor mellett eltöprengek: vajon mi okozhatta a három korán elhunyt gyermek (Anna, Lajos, Teréz), illetve a 12 éves Margit halálát? Egy biztos: nagyszüleim nehéz korban éltek, sokat nélkülöztek és szenvedtek, mégis vállalták a gyermekáldást, a nagy családot. Ezért is tartom érdemesnek közreadni  a történetüket.

Hozzászólások
Szavazás
Ön beoltatta-e magát koronavírus ellen?








eredmények
szavazatok száma 1783
szavazógép
2021-09-15: Magazin - :

Becsomagolták a párizsi Diadalívet

Befejezték a párizsi Diadalív becsomagolását. Az akció a tavaly elhunyt bolgár származású concept-art művész, Christo utolsó nagy terve volt. A július óta folyó, hétfőn befejeződött munkához 25 ezer négyzetméter újrahasznosított anyagot használt a 95 főből álló csapat.
2021-09-15: Emlékezet - :

Nagy Ferenc, a szabadságharcos (Gidófalvi élettörténetek)

Nagy Ferenc 1788-ban született Sepsiszentgyörgyön. Ősei székely nemesek voltak, akiknek Fogarason 1635-ben I. Rákóczi György fejedelem nemesi levelet állít ki.