A „szabadság” böjtje

Óvatoskodhat a kormány, ígérhet szépet és jót a politikum, miközben politikusaink éppen saját kis érdekeik szerint csűrik-csavarják, kételkedhet bárki az óvintézkedésekben, oltásokban, szakértők figyelmeztetéseiben, de mindez igen keveset változtat azon a mostanra egyértelmű tényen, hogy a vírus futótűzként terjed az országban, robbanásszerűen nő a kórházi ápolásra szoruló fertőzöttek száma és nem utolsósorban – újra, ismét – az elhunytaké. Sőt, úgy tűnik, ezúttal sokkal hamarabb szembesülünk azzal, hogy milyen könnyen kerül teljesítőképessége határára az egészségügyi ellátási rendszer, miközben a neheze még a legderűlátóbb elemzések szerint is bőven hátravan. Ráadásul most az előző hullámokban tapasztaltakhoz képest a kórokozó egy fertőzőképesebb, súlyosabb tüneteket kiváltó változatával kerülünk szembe.

Bármennyire is kellemetlen, sajnos itt az idő elismerni, hogy eljött a nyári lazítások böjtje, ami elég hosszasnak és súlyosnak ígérkezik. A hanyagságnak, felületességnek, felelőtlenségnek, nemtörődömségnek mindig is megvolt az ára. Nem lehet büntetlenül megúszni, hogy miközben Európa más országaiban kis túlzással hegyeket is hajlandóak voltak megmozgatni a lakosság immunizálása érdekében, nálunk a folyamatosan hanyatló oltakozási kedv közepette csak az ötletelésig sikerült eljutni, párhuzamosan azzal, hogy a vészterhes őszre szóló jóslatok ellenére gyakorlatilag zöld utat adtak a szinte teljes lazításnak, amit – amint az várható volt – a „kiéhezett” lakosság a végletekig ki is használt.

Nyilván, a hónapokkal ezelőtt kormányzati szinten elbaltázott lehetőségekkel nincs mit kezdeni, amint a nyári tobzódást sem lehet meg nem történtté tenni, de az is egyértelmű, hogy a hegy alatt abrakolás sem jelent megoldást. Dicséretes, hogy az illetékesek legalább elismerik, hogy az agresszív delta-variáns mellett az alacsony átoltottsági arány, az óvintézkedések (maszkviselés, távolságtartás) elmulasztása a fő oka a jelenlegi állapotnak, de mindez sovány vigasz. Az utolsó métereken vajmi keveset lehet ezek ellen tenni – kiváltképp az átoltottság esetében –, arról nem beszélve, hogy komoly ellenszélben kellene csodát felmutatni. A járványhelyzettel és -kezeléssel kapcsolatos kételyek, az alacsony oltakozási kedv hátterében ugyanis a tétovázó, ellentmondásos döntések mellett a teljességgel elhibázott tájékoztatás, tudatosítás áll, ezek közös eredménye a döntéshozók, vezetők lassan teljes hiteltelensége.

Előttük áll most a feladat, hogy szépen csomagolva az üzenetet meggyőzzék „a népet” arról: fogadja el, hogy véget ért a pár hónapnyi szabadság, s azért ráadásul igen borsos árat is kell fizetni.