Mindenesetre nem kell a legkorszerűbb űrtechnológia az előállításához, az ára sem lehet magas (habár ez viszonylagos, tudjuk, hogy Romániában aránylag egyszerű tárgyak is kerülhetnek meglepően sok állami pénzbe), de az illetékesek elfeledkeztek róla. És nem a járvány miatt, mert ez a nyár nem erről szólt, de különben sem először fordul elő, két éve is pontosan így fogytak ki a műanyagból. Akkor is, most is egy gépelt papírt adtak helyette, amit ugyan fejléc és pecsét is díszít, ám a rajta levő szöveg – miszerint ez a nevű és lakcímű személy rendelkezik egészségügyi biztosítással – teljes egészében román nyelvű. Mondták ugyan a hölgyek a pénztárnál, hogy nem kell lefordíttatni a célország nyelvére (ami további utánajárást és költséget jelent), mert az európai kollégák már ismerik és elfogadják ezt a pótmegoldást, ám ez Németországban nem így volt: nagyot néztek, és nehezen hitték el, hogy ez a papír egyenértékű a kártyával – rosszabbat azonban nem gondolhattak a román államgépezetről, mint az a polgár, aki a központi trehányság miatt pirul és dühöng.

Erre most eggyel több oka is lehet, mert idén a személyi igazolvá­nyok alapanyagával is gondok vannak: gyakorlatilag év elejétől akadozik az ellátás, a korábbi öt nap helyett harmincat kell várni az új személyazonosságira, és ez még nem is az a bizonyos elektronikus kártya, amely az eddiginél kisebb és technikásabb lesz, ha egyáltalán sikerül hozzájutni. Nem tudni, mi a hiányosságok oka, senki sem áll ki magyarázkodni a kormány részéről (ez a szerv tartja kézben ezeket az okmányos ügyeket, azazhogy neki kellene kézben tartania), bizonyára a pártkongresszus foglalkoztatott minden hivatalnokot az elmúlt hónapokban, emiatt nem végezték rendesen a munkájukat a kártyafelelősök sem. A pénz nem lehet gond, a kormányfő szerint dübörög a gazdaság, a műanyag sem hiánycikk, az összes folyóvizünk tele van azzal, aminek hatékony begyűjtését és újrahasznosítását szintén nem tudják megszervezni az ezért fizetett felelőtlen felelősök.

Az ember pedig egy kávét sem főzhet magának, pedig illata mellett rövid ideig megfeledkezhetne arról, hogy ebben az államban hiánycikk a műanyag, mert épp kiégett a kotyogóból a tömítés, és pontosan ugyanakkorát egyetlen sepsiszentgyörgyi üzletben sem kapott. Ott sem, ahol a kávéfőzőt vette. Kisebb van, nagyobb van, az égvilágon minden van már, de a megfelelő műanyag karika rejtélyes módon eltűnt. Az esetleges összefüggések felfedezői között kisorsolunk egy műanyagmentes kotyogót...