Az utóbbi időszakban több háromszéki erdőtulajdonos, ügyintéző – köztük néhány közbirtokosság is – pályázott úgynevezett erdei csendzónák létesítésének támogatására. A sepsiszentgyörgyi Szemerja és Görgő Egyesített Közbirtokosság is élt a lehetőséggel. Másoktól eltérően ők a csendzóna létrehozását követő változásokat is megfigyelik, a flóra és fauna tekintetében egyaránt. Nemrég lehetőségünk volt meglátogatni a Görgő Közbirtokosság csendzónáját, vezetőnk Csákány László közbirtokossági elnök volt. Érdekes dolgokat fedezhettünk fel, többek között azt is, hogy erdeinkben úgynevezett vadföldek, vadlegelők is találhatóak – igaz, ma már felhagyott állapotban.
A csendzónák létesítésére és fenntartására a 15.1-es pályázaton elnyert összeget használhatják fel. Erdőtulajdonosok pályázhattak, azzal a kikötéssel, hogy erdőterületeik bizonyos százalékát öt éven keresztül kivonják az erdészeti munkálatok alól. Az erdőtulajdonosoknak kötelezően szerződéses viszonyban kell lenniük egy erdészettel az őrzés, kezelés biztosítására. A támogatás ennek a költségét fedezi, amihez tehát nem kell fát kitermelni. Épp ez a csendzóna lényege: ezeken a területeken semmiféle erdőgazdálkodási munka nem folytatható, kivételt képeznek az ültetett erdők, ahol a gondozási munkálatok elvégezhetők.
A közbirtokosság csendzónája nyolcvan hektárt tesz ki, a Pacétól az előpataki útig, az 5-ös kilométernél lévő tó övezetéig tart. Kizárólag erdős részek képezik, nem tartoznak ide az erdőszéli legelők, kaszálók, az erdők között lévő füves tisztások sem. A program ötéves lefutású, két éve kezdődött.
– Azon kívül, hogy vállaltuk, hogy a csendzónás részekről nem fogunk fát kitermelni, kíváncsiak voltunk, milyen környezeti hatásai vannak egy ilyen övezetnek, szerettük volna látni a változásokat. Együttműködésre léptünk a Babeș–Bolyai Tudományegyetemmel, együtt végezzük a megfigyeléseket – mondotta Csákány László.
A csendzónát ugyan meghatározták, nem folytatnak itt munkálatokat, de különböző csoportok önkényesen mindenféle útvonalat jelöltek ki itt is – túrázóknak, szaladóknak, kerékpárosoknak –, miközben senkivel nem konzultáltak. Gyakorlatilag áthúzzák a szakmai, tudományos munkásság eredményét – jegyezte meg Csákány László, hozzáfűzve: valószínűleg sokkal jobb kommunikációra lenne szükség, széles körben kellene ismertetni az ilyen és hasonló kezdeményezések szükségességét, fontosságát.
Megfigyelő pontok a holtfáknál
A megfigyelőpontokat két ültetett erdőrész és az idősebb erdők találkozása mentén alakították ki, holt fák, félszáraz fák mellett – ezek igen kedvező környezetet biztosítanak a rovarvilág számára, követhető a szaporodásuk, hatásuk az idősebb és a fiatal erdőre egyaránt. A holt fák létét az FSC-s minősítés is előírja, megszabja, hogy mennyi holt fának kell lennie az erdőben a biodiverzitás támogatására. A holt fák pontos helyét GPS-koordinátákkal rögzítik, esetenként megegyeznek az erdőgazdálkodási egységeket elválasztó, úgynevezett bornafákkal. A túránk során megkeresett megfigyelési pont, egy bornafa épp egy hármas határon található: itt érintkezik a Szemerja és Görgő Egyesített Közbirtokosság és a Kilyéni Közbirtokosság területe, illetve egy magánerdő is.
A megfigyelések szerint az első és legfontosabb változás az állatvilágban következett be, a növényzetnek hosszabb időre van szüksége. Azonnali változás például, hogy a medve megfekszik ezeken a területeken, korábban napközben nem lehetett látni a nagyvadat. Ezelőtt is láttak vadmadarakat ezen a részen, de most már fészkelnek is itt – sorolta Csákány László.
.jpg)
Felhagyott vadlegelő -- a száraz kórókat semmi nem eszi meg
Merénylet a borzvár ellen
A csendzónában borzvár is található. Itt a szaporulat alakulását figyelik. Tavaly két kölyök, idén három volt a borzok gyarapodása. Ha ez a növekedés a csendzóna hatásának köszönhető, az nagyon jó – jelezte kalauzunk.
De nem mindenki figyel oda a borzok nyugalmára, sőt, vannak, akik szándékosan ártanak. Nemrég tíz napig szabadság miatt szüneteltek a megfigyelések, ez idő alatt felelőtlen személyek háztartási szeméttel, műanyaggal zárták el a borzlyukat. Lakott területtől kilométerekre, mezőgazdasági területektől távol, az erdő mélyén történt mindez, ahol senkit nem zavar a természetes élőhelyén lévő borz. Mégis ilyenekre képesek egyesek – mondta szomorúan Csákány László.
A csendzónában kamerák segítségével lehetőség van a nagyvadak mozgásának megfigyelésére is. Például tudják, hogy ezen a területen egy hatalmas medve dominál. Kamerafelvétel alapján meg tudták állapítani a marmagasságát is, ez 130 centiméter volt! Ilyen méretű medvét nem látni gyakran, annál inkább kutyatermetű, elsatnyult egyedeket. A domináns egyed mellett nincsenek kisebb medvék a territóriumon, csupán átvonulóban láttak gyengébb példányokat.
A csendzónában a szarvasoknak sincs állandó tartózkodási helyük, őket is csak átvonulóban látták.
Amúgy itt a vadászat nem tiltott, mert a vadgazdálkodást különválasztották az erdőgazdálkodástól, és a csendzóna csak az erdők növényvilágára, az erdőgazdálkodásra vonatkozik, az állatvilágra nem.
Bornafák menthetik az eltévedettet
Büszkék vagyunk a kálnoki születésű Bedő Albertre, az Osztrák–Magyar Monarchia egykori erdészeti miniszterére, gyakorlatilag ő a modern erdőgazdálkodás megteremtője. Az erdőgazdálkodás ma parcellákra osztott erdőrészeken történik, a parcellák alparcellákra vannak felosztva, ezek határát fákra festett, piros színű jelzések mutatják. A parcellákat számmal jelölik az úgynevezett számosfákon, az alparcellákat vízszintes vonalakkal. Ha egy számosfán függőleges vonal is van, ez több parcella összefutását jelzi, és bornafának nevezzük. Minden egyes számosfának ismertek a koordinátái.
A bornafák eltévedt személyek mentésében is segíthetnek. Ha valaki elbolyong az erdőben, nem ismeri helyzetét, keressen egy fát, melyen piros jelzés van. Az erdészeti festés sűrűn van, egyik jelzett fától a következőig folyamatosan láthatónak kell lennie. A piros színű függőleges jelzések mentén addig kell menni, míg egy számosfához, bornafához jut az ember, ezek kilométerenként állnak. Itt már csak a számot kell leolvasni, ezt megadni a sürgősségi hívószámon, a hegyimentőknek, erdészeknek, akik így azonosítani tudják a helyet, hisz a bornafákat GPS-koordináták szerint tartják nyilván – tudtuk meg.
Felhagyott vadlegelők
Erdei utunk során szabályos téglalap alakú tisztáshoz értünk, közepén hatalmas koronájú, öreg bükkfával. Jól látszott, emberi kéz alakította a tisztást, habár széleit kezdte visszahódítani az erdő. –Amit itt látunk, az gyakorlatilag egy vadlegelő – magyarázta túravezetőnk.
Érdekes kifejezés, azonnal adta a kérdést: mi az a vadlegelő?
– 1947-ben elsőként az erdőket államosították. Az ipari létesítmények, mezőgazdasági területek államosítása később történt meg. Az ötvenes évek elején törölték a régi, kapitalistának tartott üzemterveket, újakat állítottak össze az immár állami tulajdonú, nagy erdőrészekre. Felmérték az erdők vadeltartó képességét is, ahol gyengébbnek ítélték ezt, létrehoztak vadlegelőket, vadföldeket, amilyen ez is előttünk – magyarázta Csákány László.
2010 tájékáig mezőgazdasági munkálatokat folytattak a vadföldön, de a terményt nem takarították be, ez a vadaknak maradt. Borsót, zabot, bükkönyt, kukoricát, lucernát, csicsókát, mindenféle egyveleget vetettek, hogy ott tartsák a vadakat. Ma ezek a területek ugyan szerepelnek az erdőgazdálkodási üzemtervben, de sajnos nem rendeltetésszerűen használják ezeket.
– Felhagyták a legtöbb vadföldet, ez a vadállomány kárára van. Ha csak egyszerű kaszálás lenne itt, már az is hasznot hozna, a frissen nőtt növényeket szívesen eszik a vadak, az elszáradt kórót semmiféle állat nem szereti – jegyezte meg vezetőnk. – Viszont ha művelnék ezeket a vadlegelőket, akkor nagymértékben hozzájárulnának a vad helyhez kötéséhez. Az a vad, amelyik itt, az erdőben megkapja a táplálékát, valószínűleg nem megy emberlakta területek közelébe, nem dézsmálja a mezőgazdasági területeket, és ez a medvékre is vonatkozik.
.jpg)
Magasles a csendzónában -- a vadászat nem tiltott
Kommunikáció a fák között
A csendzónában tett túránkon érdekes szakmai beszélgetések is zajlottak – társaságunkban egy frissen diplomázott biológus is volt, talált a szó Csákánnyal.
Az utóbbi időben megfigyelték, hogy a fák között kommunikáció van. Az egyik kommunikációs csatornát a gombafonalak jelentik. Talán nem véletlen, hogy korábban a fenyőcsemeték ültetésekor a gyökér környékére rizike, fenyőaljgomba micéliumát szórták, úgy látták, ez kedvez a csemete növekedésének.
A másik kommunikációs vonalat az összenőtt gyökerek jelentik. Például a Pro-silviculturae szemléletű erdőgazdálkodási módban nem végeznek olyan vágásokat, melyek ültetést tennének indokolttá. Hogy miért? Mert a meglévő fák gyökérzete nem szívesen létesít kapcsolatot a máshonnan hozott csemete gyökérzetével, gyakorlatilag visszamarad az ültetett csemete fejlődése, nem létesül kommunikáció a nagy és a kicsi fa között – tudtuk meg.
Arról is szó esett, hogy jelenleg gazdálkodás szempontból szétszakították az erdőt: különválasztották az erdőgazdálkodást a vadgazdálkodástól. Ez fájó, hiszen igazi vadgazdálkodás nem folytatható az erdőgazdálkodás nélkül.
Az is rossz irány, hogy vadászati szempontból csak egyes fajokat védenek, holott a nagy fakopáncs, a csúszka, egy bagolyfaj, de akármilyen, az erdőben élő vad a színes vadgazdálkodás része kellene hogy legyen. A nem monitorizált állatfajok életterét az erdőben szemfülesen járó ismeri a legjobban. A vadőrök is ilyenek, az erdész is. Amikor kimegy fát bélyegezni, először a koronát nézi, ebből mérik fel a fa értékét, és a kivágás szükségességét is megállapítják. De egyúttal nem nézik meg, hogy azon a fán van-e fészek, van-e odú.
Több kommunikációra lenne szükség, az erdő-, illetve vadgazdálkodás terén, több egymásra figyelésre – ez a következtetés.
Az erdőjáráskor felkeltette figyelmünket a vadlegelők témája. Miért hagyták fel a vadföldeket? Valóban segítenének a vadak erdőben tartásában? Egyáltalán: létezik szervezett vadetetés? Ilyen és hasonló kérdések merültek fel, fogódzót adva a történet folytatásához: vadgazdák, vadászok, vadászati szakemberek segítségével kell keresni az igazságot. De erről később, egy következő írásban.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
