A csendzónák létesítésére és fenntartására a 15.1-es pályázaton elnyert összeget használhatják fel. Erdőtulajdonosok pályázhattak, azzal a kikötéssel, hogy erdőterületeik bizonyos százalékát öt éven keresztül kivonják az erdészeti munkálatok alól. Az erdőtulajdonosoknak kötelezően szerződéses viszonyban kell lenniük egy erdészettel az őrzés, kezelés biztosítására. A támogatás ennek a költségét fedezi, amihez tehát nem kell fát kitermelni. Épp ez a csendzóna lényege: ezeken a területeken semmiféle erdőgazdálkodási munka nem folytatható, kivételt képeznek az ültetett erdők, ahol a gondozási munkálatok elvégezhetők.

A közbirtokosság csendzónája nyolcvan hektárt tesz ki, a Pacétól az előpataki útig, az 5-ös kilométernél lévő tó övezetéig tart. Kizárólag erdős részek képezik, nem tartoznak ide az erdőszéli legelők, kaszálók, az erdők között lévő füves tisztások sem. A program ötéves lefutású, két éve kezdődött.

– Azon kívül, hogy vállaltuk, hogy a csendzónás részekről nem fogunk fát kitermelni, kíváncsiak voltunk, milyen környezeti hatásai vannak egy ilyen övezetnek, szerettük volna látni a változásokat. Együttműködésre léptünk a Babeș–Bolyai Tudományegyetemmel, együtt végezzük a megfigyeléseket – mondotta Csákány László.
A csendzónát ugyan meghatározták, nem folytatnak itt munkálatokat, de különböző csoportok önkényesen mindenféle útvonalat jelöltek ki itt is – túrázóknak, szaladóknak, kerékpárosoknak –, miközben senkivel nem konzultáltak. Gyakorlatilag áthúzzák a szakmai, tudományos munkásság eredményét – jegyezte meg Csákány László, hozzáfűzve: valószínűleg sokkal jobb kommunikációra lenne szükség, széles körben kellene ismertetni az ilyen és hasonló kezdeményezések szükségességét, fontosságát.
 

Megfigyelő pontok a holtfáknál

A megfigyelőpontokat két ültetett erdőrész és az idősebb erdők találkozása mentén alakították ki, holt fák, félszáraz fák mellett – ezek igen kedvező környezetet biztosítanak a rovarvilág számára, követhető a szaporodásuk, hatásuk az idősebb és a fiatal erdőre egyaránt. A holt fák létét az FSC-s minősítés is előírja, megszabja, hogy mennyi holt fának kell lennie az erdőben a biodiverzitás támogatására. A holt fák pontos helyét GPS-koordinátákkal rögzítik, esetenként megegyeznek az erdőgazdálkodási egységeket elválasztó, úgynevezett bornafákkal. A túránk során megkeresett megfigyelési pont, egy bornafa épp egy hármas határon található: itt érintkezik a Szemerja és Görgő Egyesített Közbirtokosság és a Kilyéni Közbirtokosság területe, illetve egy magánerdő is.

A megfigyelések szerint az első és legfontosabb változás az állatvilágban következett be, a növényzetnek hosszabb időre van szüksége. Azonnali változás például, hogy a medve megfekszik ezeken a területeken, korábban napközben nem lehetett látni a nagyvadat. Ezelőtt is láttak vadmadarakat ezen a részen, de most már fészkelnek is itt – sorolta Csákány László.

Felhagyott vadlegelő -- a száraz kórókat semmi nem eszi meg

Merénylet a borzvár ellen

A csendzónában borzvár is található. Itt a szaporulat alakulását figyelik. Tavaly két kölyök, idén három volt a borzok gyarapodása. Ha ez a növekedés a csendzóna hatásának köszönhető, az nagyon jó – jelezte kalauzunk.

De nem mindenki figyel oda a borzok nyugalmára, sőt, vannak, akik szándékosan ártanak. Nemrég tíz napig szabadság miatt szüneteltek a megfigyelések, ez idő alatt felelőtlen személyek háztartási szeméttel, műanyaggal zárták el a borz­lyukat. Lakott területtől kilométerekre, mezőgazdasági területektől távol, az erdő mélyén történt mindez, ahol senkit nem zavar a természetes élőhelyén lévő borz. Mégis ilyenekre képesek egyesek – mondta szomorúan Csákány László.

A csendzónában kamerák segítségével lehetőség van a nagyvadak mozgásának megfigyelésére is. Például tudják, hogy ezen a területen egy hatalmas medve dominál. Kamerafelvétel alapján meg tudták állapítani a marmagasságát is, ez 130 centiméter volt! Ilyen méretű medvét nem látni gyakran, annál inkább kutyatermetű, elsatnyult egyedeket. A domináns egyed mellett nincsenek kisebb medvék a territóriumon, csupán átvonulóban láttak gyengébb példányokat.

A csendzónában a szarvasoknak sincs állandó tartózkodási helyük, őket is csak átvonulóban látták.

Amúgy itt a vadászat nem tiltott, mert a vadgazdálkodást különválasztották az erdőgazdálkodástól, és a csend­zóna csak az erdők növényvilágára, az erdőgazdálkodásra vonatkozik, az állatvilágra nem.
 

Bornafák menthetik az eltévedettet

Büszkék vagyunk a kálnoki születésű Bedő Albertre, az Osztrák–Magyar Monarchia egykori erdészeti miniszterére, gyakorlatilag ő a modern erdőgazdálkodás megteremtője. Az erdőgazdálkodás ma parcellákra osztott erdőrészeken történik, a parcellák alparcellákra vannak felosztva, ezek határát fákra festett, piros színű jelzések mutatják. A parcellákat számmal jelölik az úgynevezett számosfákon, az alparcellákat vízszintes vonalakkal. Ha egy számosfán függőleges vonal is van, ez több parcella összefutását jelzi, és bornafának nevezzük. Minden egyes számosfának ismertek a koordinátái.

A bornafák eltévedt személyek mentésében is segíthetnek. Ha valaki elbolyong az erdőben, nem ismeri helyzetét, keressen egy fát, melyen piros jelzés van. Az erdészeti festés sűrűn van, egyik jelzett fától a következőig folyamatosan láthatónak kell lennie. A piros színű függőleges jelzések mentén addig kell menni, míg egy számosfához, bornafához jut az ember, ezek kilométerenként állnak. Itt már csak a számot kell leolvasni, ezt megadni a sürgősségi hívószámon, a hegyimentőknek, erdészeknek, akik így azonosítani tudják a helyet, hisz a bornafákat GPS-koordináták szerint tartják nyilván – tudtuk meg.
 

Felhagyott vadlegelők

Erdei utunk során szabályos téglalap alakú tisztáshoz értünk, közepén hatalmas koronájú, öreg bükkfával. Jól látszott, emberi kéz alakította a tisztást, habár széleit kezdte visszahódítani az erdő. –Amit itt látunk, az gyakorlatilag egy vadlegelő – magyarázta túravezetőnk.

Érdekes kifejezés, azonnal adta a kérdést: mi az a vadlegelő?

– 1947-ben elsőként az erdőket államosították. Az ipari létesítmények, mezőgazdasági területek államosítása később történt meg. Az ötvenes évek elején törölték a régi, kapitalistának tartott üzemterveket, újakat állítottak össze az immár állami tulajdonú, nagy erdőrészekre. Felmérték az erdők vadeltartó képességét is, ahol gyengébbnek ítélték ezt, létrehoztak vadlegelőket, vadföldeket, amilyen ez is előttünk – magyarázta Csákány László.

2010 tájékáig mezőgazdasági munkálatokat folytattak a vadföldön, de a terményt nem takarították be, ez a vadaknak maradt. Borsót, zabot, bükkönyt, kukoricát, lucernát, csicsókát, mindenféle egyveleget vetettek, hogy ott tartsák a vadakat. Ma ezek a területek ugyan szerepelnek az erdőgazdálkodási üzemtervben, de sajnos nem rendeltetésszerűen használják ezeket.

– Felhagyták a legtöbb vadföldet, ez a vadállomány kárára van. Ha csak egyszerű kaszálás lenne itt, már az is hasznot hozna, a frissen nőtt növényeket szívesen eszik a vadak, az elszáradt kórót semmiféle állat nem szereti – jegyezte meg vezetőnk. – Viszont ha művelnék ezeket a vadlegelőket, akkor nagymértékben hozzájárulnának a vad helyhez kötéséhez. Az a vad, amelyik itt, az erdőben megkapja a táplálékát, valószínűleg nem megy emberlakta területek közelébe, nem dézsmálja a mezőgazdasági területeket, és ez a medvékre is vonatkozik.

Magasles a csendzónában -- a vadászat nem tiltott

Kommunikáció a fák között

A csendzónában tett túránkon érdekes szakmai beszélgetések is zajlottak – társaságunkban egy frissen diplomázott biológus is volt, talált a szó Csákánnyal.

Az utóbbi időben megfigyelték, hogy a fák között kommunikáció van. Az egyik kommunikációs csatornát a gombafonalak jelentik. Talán nem véletlen, hogy korábban a fenyőcsemeték ültetésekor a gyökér környékére rizike, fenyőaljgomba micéliumát szórták, úgy látták, ez kedvez a csemete növekedésének.

A másik kommunikációs vonalat az összenőtt gyökerek jelentik. Például a Pro-silviculturae szemléletű erdőgazdálkodási módban nem végeznek olyan vágásokat, melyek ültetést tennének indokolttá. Hogy miért? Mert a meglévő fák gyökérzete nem szívesen létesít kapcsolatot a máshonnan hozott csemete gyökérzetével, gyakorlatilag visszamarad az ültetett csemete fejlődése, nem létesül kommunikáció a nagy és a kicsi fa között – tudtuk meg.

Arról is szó esett, hogy jelenleg gazdálkodás szempontból szétszakították az erdőt: különválasztották az erdőgazdálkodást a vadgazdálkodástól. Ez fájó, hiszen igazi vadgazdálkodás nem folytatható az erdőgazdálkodás nélkül.

Az is rossz irány, hogy vadászati szempontból csak egyes fajokat védenek, holott a nagy fakopáncs, a csúszka, egy bagolyfaj, de akármilyen, az erdőben élő vad a színes vadgazdálkodás része kellene hogy legyen. A nem monitorizált állatfajok életterét az erdőben szemfülesen járó ismeri a legjobban. A vadőrök is ilyenek, az erdész is. Amikor kimegy fát bélyegezni, először a koronát nézi, ebből mérik fel a fa értékét, és a kivágás szükségességét is megállapítják. De egyúttal nem nézik meg, hogy azon a fán van-e fészek, van-e odú.

Több kommunikációra lenne szükség, az erdő-, illetve vadgazdálkodás terén, több egymásra figyelésre – ez a következtetés.

Az erdőjáráskor felkeltette figyelmünket a vadlegelők témája. Miért hagyták fel a vadföldeket? Valóban segítenének a vadak erdőben tartásában? Egyáltalán: létezik szervezett vadetetés? Ilyen és hasonló kérdések merültek fel, fogódzót adva a történet folytatásához: vadgazdák, vadászok, vadászati szakemberek segítségével kell keresni az igazságot. De erről később, egy következő írásban.