Sejtéseimben nem is csalódtam, a kolozsvári levéltárosok, történészek, egykori tanáraim segítségével – hiszen még kezdő voltam a mesterségben, jártasságom szinte semmi a paleográfiai órákon kívül – megfejtettük a levelet, amely ismeretlen volt a Bethlen-irodalom és -kutatás előtt.

A felderítéshez, azonosításhoz olvasni kezdtem Bethlen Gábor leveleit, melyek ott sorakoztak – nyomtatásban természetesen – a Teleki Könyvtár polcain, s még a 19. század derekától a pozitivista történetkutatás (Szilágyi Sándor, Szabó Károly, Szilády Áron, Fraknói Vilmos, Koncz József és társaik érdeme elsősorban) kötetekben adott ki, folyóiratok hasábjain tett közzé. Ennek alapján a Bethlen által szignált levelek, utasítások, rendeletek, minuták (feljegyzések) száma több ezerre tehető. És még ma is lappanganak Magyarország, Szlovákia, Törökország, Csehország, Ausztria és Románia levéltáraiban – hogy csak a magyar és latin nyelvűeket említsem – felfedezésre váró levelek.  A levelek összegyűjtésük, másolásuk, első kiadásuk pillanatában a nemzetségi-nemesi családi levéltárakban vagy közgyűjteményekben (Magyar Nemzeti Múzeum, Magyar Országos Levéltár, Erdélyi Múzeum, Egyetemi Könyvtár, Budapest, Kolozsvár stb.) voltak. A régi kutatók modern sokszorosító eszközök hiányában heteket töltöttek egy-egy levéltárban, hogy betűhíven lemásolják, majd átírják és megfejtsék a leveleket. Ha ezeket nem közölték volna, talán meg sem születnek az Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár (főszerkesztő: Szabó T. Attila) hatalmas korpuszai.

Az itt közölt 112 szöveg nem mindegyike kimondottan misszilis (elküldött) levél, akad köztük ugyanis napiparancs, követeknek átadott bizalmas (titkos) utasítás is. De mind-mind Bethlen Gábor nagyívű ország- és hadvezetői koncepcióját, a diplomácia fortélyaival ismerős államférfit idézik. Minden sor, a szavak, a mondatok Bethlen keze nyomát viselik valóságosan és áttételesen.

A nagy államférfi emberi vonásai is átderengenek a leveleken. Stílusa egyéni – természetesen a korszak emelte nyelvi korlátokat is figyelembe véve –, ma is élvezhető. Jó százötven évvel a nyelvújítás előtt születtek ezek a levelek, ezért számos kifejezés, elsősorban jogi, katonai, politikai szófordulat még csak latinul él az írástudók szókészletében. Nyelve régies, de már meghaladta a protestáns vizsolyi Biblia Károli Gáspár-féle állapotát, annak ellenére, hogy fejedelmünk saját vallomása szerint negyvenkétszer olvasta végig a Szentírást. Természetesen ez marad a legfontosabb művelt magyar nyelvi forrás a kortársak számára. Stílusa, ha kell, közvetlen, már-már a nyersességet súrolja, olykor nem átall mélyebben is belemerülni a harag diktálta fenyegetésbe, máskor csavaros, áttételes, szimbolikus, olykor humoros vagy gyöngéd, esetenként bibliásan áhítatos. Számonkérő, számontartó, a jó gazda biztonságával intézi gazdasági ügyeit, vásároltat be. A török előtti megalázkodása látszólagos, virágos nyelve hárítást-védekezést jelent. Elvégre sokszor a fejével játszik, de nem játékszere a szultánnak, mint a szomszédos vajdák gyorsan váltakozó sora. Tudatában van fejedelmi méltóságának.

Ami a levelek közlési módját illeti: a teljes terjedelem megőrzésére törekedtünk, ám vannak olyan tételek, melyeket az egyszerűség és az olvasmányosság kedvéért feláldoztunk, azaz megvágtunk, csak hosszabb részleteket emeltünk át újraközlésre. Véleményünk szerint ezzel nem sérült az írás eredeti célja, irálya, közérthetősége. A mai helyesírás szerint írtuk át őket, ugyanis ez a közlésmód az elfogadott, amikor nem kimondottan szakközönség számára tesszük hozzáférhetővé a régebbi, 16–19. században keletkezett szövegeket.

Az alapkiadást a saját 1980-as válogatásunk képezte (Bethlen Gábor: Levelek. Bukarest), mely a Kriterion Könyvkiadónál az ismert Téka sorozatban jelent meg. Az akkori kiadás történetéhez tudni kell, hogy kapóra jött Bethlen Gábor születésének és halálának 1979-es évfordulója. A román kultúrpolitika e megszorításokkal és elhallgatásokkal teljes időszakában a nagy fejedelemre való emlékezést Demény Lajos és Domokos Géza közbenjárására engedélyezte. Illett emlékeztetni a „három román ország” egységtörekvéseire, amit a kultúrpolitikai emlékezet elvárt a mindenkori történészektől. Tekintve, hogy ez volt az egyetlen, Bethlen Gábor írásaiból összeállított hazai válogatás a tanulmányok és könyvek mellett, viszonylag könnyen zöld utat kapott. Akkori lektorai közül sajnos ma már senki sem él: Dani János és Kiss András levéltárosok, dr. Mikó Imre, a Kriterion főszerkesztője, dr. Imreh István, kedves tanárom, aki arra biztatott, hogy bátran publikáljak abban az időben, mikor a romániai magyar történészeket a tíz ujján megszámolhatta az ember, s amikor az egyetem történelem karára alig jelentkeztek magyar fiatalok. A könyv akkori szerkesztője Salamon Anikó volt, akivel sokszor beszéltük át a nyelvi és szerkesztési problémákat. Végül a hároméves előkészítő munka során 61 levelet válogattam ki. Jelen kötetünk tehát lényegesen bővített, ugyanis 112 levelet adunk közre e kötetben, ami – akárhogyan is számoljuk – szinte kétszerese az első kiadásnak.

Azt is elárulhatom, hogy akkoriban vigyázni kellett az arányokra: legyen a válogatásban elegendő havasalföldi és moldvai vonatkozás, és ne tengjenek túl a magyar (erdélyi) és főleg a magyarországi vagy ma már nem Magyarországhoz tartozó területek történeti vonatkozásai. Az efféle cenzurális megkötéseket ma már nyugodtan mellőzni lehet, és kibontakozhat a bethleni életmű sokkal szélesebb és reálisabb vetülete, ugyanis a 17. század embere nem látszott túlságosan törődni az elvárt politikai korrektséggel vagy a XX. században kialakított földrajzi határokkal.

A kötet mellékletei: a levelekhez írott jegyzetek, a mutatók, az életrajzi összefoglaló reményeink szerint nagyban segítik majd az érdeklődő olvasót.

Sebestyén Mihály

Bethlen Gábor leveleiből (Székely Könyvtár 91.), Csíkszereda, 2021, Hargita Kiadóhivatal