Nosza, belefújt most
A furulyácskába,
S táncra perdült nyomban
Mind a répa lába.
Táncos kedvű répák
Most felkerekedtek,
Mit gondoltak, mit nem,
Futásnak eredtek.

Szépen beszaladtak
Egy kicsi pajtába,
Hol egy éhes tehén
Bőgött egymagába.
Sorba beugráltak
A tehén szájába,
Hogyha nem hiszitek,
Járjatok utána!

Kecske a városban
Egyszer egy kecske
Betévedt Pestre,
Ment, mendegélt,
Szépen eregélt;
Nézett erre is,
Nézett arra is.
Mi mindent látott,
Szemet, szájat tátott!
De ím egyszerre csak,
Az útból félrecsap
S az esztelen
Nagy hirtelen
Se szó, se beszéd
Egy ablak üvegét

Betöri. Mivel?
Tán a kezivel?
Nem, a szarvával.
Na meg a lábával!
Minden ami jó,
Megenni való,
Van előtte, de mit ér?
Csurog szájából a vér.
S míg vére csepeg,
Jajgatva mekeg
És futva-fut,
Míg ki nem jut
A mezőre, ki,
Ott jó őneki!

Szaladj, csikó!
Hinta, hinta, hintóba,
Jere Marci Brassóba.
Ez aztán a nagy város,
Hétfaluval határos.

Mit csinálunk Brassóba?
Ostort veszünk a bótba!
Hát az ostor mire jó?
Attól szalad a csikó.

Miért szaladjon a csikó?
Mert vár otthon Anikó.
Hát ő neki mit viszünk?
Neki szép babát veszünk.

Van már ostor, van baba,
Kifizette az apa.
Szaladj, szaladj, kis csikó,
Hogy örül majd Anikó!