Láthatatlan ellenségünk

2021. október 1., péntek, Nyílttér

Már két éve, hogy elindult a támadás. Jött az ellenség, mint a villámcsapás, nem láttuk, csak éreztük. Ez a láthatatlan ellenség, az új típusú koronavírus úgy jelent meg a harc mezején, hogy még hadat sem üzent...

Először csak kételkedés és óvatosság volt az ellenállás, de aztán már olyan jelek is mutatkoztak, hogy azokat a józan gondolkodású ember komolyan kezdte venni. Konkrét esetek jelentek meg, a csatában már sok volt a sebesült és az elesett. 2020 elején ez a láthatatlan ellenség már komoly veszteségeket okozott, ezrével estek el emberek ebben a háborúban.

Szentivánlaborfalva akkor készült egy nagyon fontos esemény megtartására, azaz településünk híres-neves személyiségeinek emlékére harminc kopjafa felállítására. Az illetékes szervek azonban védő intézkedéseket és tiltásokat vezettek be, így az emlékfák ünnepélyes felavatása veszélybe került. Jött a javaslat: azonnal le kell bonyolítani az ünnepséget! Így az utolsó pillanatban sikerült elég jó körülmények között megtartani – a gyülekezési tilalom később jött.

Azóta a vírus borzasztó pusztító ereje csak nőtt, és belepte az egész kerek világot. Milliók és milliók kerültek bajba, sokan veszítették el életüket, sok család került nehéz helyzetbe. De megjelentek azok a fegyverek, amelyekkel már jobban lehetett küzdeni: négy-hat oltás, amelyek, ha később is, de hatásosak kezdtek lenni. A világ minden országában a vezető hatalom tett és tesz azért, hogy a kór legjobb ellenszerét, a védőoltást a lakosság fogadja el, fegyverkezzen fel az ellenállásra. Voltak és vannak országok, ahol a tájékoztatásnak köszönhetően – de talán más okokból is? – a védekezés jól alakult, 60–70–80, sőt, néhol 90 százalékban is ellenállóvá váltak az emberek. S habár Románia sem maradt ki a határtalanul terjedő járványból, sajnos, itt a védettség alig 32 százalékos. Megyénkben még rosszabb a helyzet, a falunkban pedig ennél is alacsonyabb, 10–15 százalék a beoltottak aránya. Itt van a nyakunkon a negyedik hullám, a delta vírusvariáns, de még ez sem elég ahhoz, hogy a lakosság komolyan vegye a veszélyt.

Most, amikor az ellenszer, vagyis az oltás ingyenesen rendelkezésre áll (később nem biztos, hogy így lesz), a felvilágosító kampány írott, látható és hallható formában is folyik, az emberek többsége közömbös. (Tisztelet a kivételnek.) Pedig már nagyon is elevenbe vág a járvány, rokonok, barátok, ismerősök kapták el e veszélyes betegséget – látjuk, hogy szedi áldozatait, és a veszély nem csökken, hanem nő. Jómagam nagyon csodálkozom, hogy sok értelmes ember is elhanyagolja, mellőzi a védekezést, noha nagy tudósok, professzorok, orvosok, államfők is az oltásra buzdítanak. Sajnos, vannak olyanok is – még az orvosok között is –, akik a természetre bízzák a megoldást. Eddig már több mint 230 millió igazolt megbetegedést és több mint 4,7 millió elhalálozást okozott a koronavírus – ez nagyon sok.

Mi, székely-magyar emberek, akik amúgy is pusztulunk és veszünk, példát kellene hogy mutassunk másoknak a védekezés tekintetében. Ne vágjuk magunk alatt a fát, okuljunk mások esetéből, és mentsük a jelen, de főként a jövő nemzedékeket. Szentivánlaborfalvi lakosok, emberek, kérlek, oltassátok be magatokat a koronavírus ellen minél hamarabb, amíg nem késő. A láthatatlan ellenség már itt liheg a nyakunkban.

N. Kányádi Mihály, ­Szentivánlaborfalva

Hozzászólások
Szavazás
Ön beoltatta-e magát koronavírus ellen?








eredmények
szavazatok száma 1806
szavazógép
2021-10-01: Kultúra - :

„…fújjuk, ugye, Bátyám, végső pillanatig…” (Beszélgetés Szíki Károly színművész-rendezővel Farkas Árpádról)

– Farkas Árpád Nem ilyen lovat akartam című utolsó könyvét – melyet sajnos már nem állt módjában dedikálni – az ő kérésére hoztam el Egerbe. Van benne egy Ön által készített interjú is a költővel. Mikor látta őt utoljára?
2021-10-01: Nyílttér - :

Erős várunk nekünk a mese

Szellemi elöljáróink megértették, miért szükséges írótársuk felhívására azonnali cselekvéssel válaszolni. „Emberekre volt szükség, emberek kellettek a föld fenekéről, hogy alakjukba belekapaszkodhasson a közbizalom” – írta Szentimrei Jenő. Az anyaországból hazatérő Benedek Elek író, lapszerkesztő épp annak az írói közösségnek volt tagja, akik hittel igyekeztek pártfogolni az itthon maradottakat. Példaképem lelkületével vallom: ha erkölcsileg magasabb szintre szeretném emelni tanítványai­mat, kötelező módon magyar meséből kell merítkeznem, mert annak minden tanítása a krisztusi törvények betartására késztet.