Felelőtlenség vagy cinizmus?

2021. október 8., péntek, Jegyzet
Farkas Réka

Ha azt gondoltuk, nincs még egy román politikus, aki képes Liviu Dragneához hasonló, pártját és országát tönkretevő ámokfutásra, tévedtünk. Klaus Iohannis államelnök elmúlt hónapi háttérmachinációi a volt szociáldemokrata pártelnökénél is súlyosabbak: nagyon jelentős kettős válsághelyzetben okozott egy, az egész országot lebénító harmadikat. Saját érdekében? Pártjáért? Esetleg mások vezényszavára? Nehéz megmondani, de tény, józan ésszel aligha megmagyarázható, ami jelenleg Romániában történik.

Már decemberben, a PNL–USR–RMDSZ koalíció összetákolásakor sejtettük, nem lesz fáklyás menet a közös munka, ám bíztunk benne, felülkerekedik a józanság és egy erőskezű, jó szándékú miniszterelnök, no meg a közös érdek nemcsak egyben tartja a sokszínű és sokszor ellentétes érdekekkel terhelt társaságot, de jobb irányba terelheti az országot is. Már az egyeztetéseknél kiderült, az elnök egyszerű közvetítőnél nagyobb szerepet szán magának. Nem a nyílt színen vezényelte a tárgyalásokat, inkább a háttérből, megbízható emberein keresztül, s könnyedén félresöpörte azt, aki nem volt hajlandó engedelmeskedni.  Már akkor feláldozta addigi elvtársát, Ludovic Orbant, nemcsak azért, mert nem billentette alá ismét a miniszterelnöki széket, hanem mert ellene fordította a párt nagykutyáit. Átlátszó játék volt, hisz miközben Orbant ugatták az osztozkodásnál a liberálisoknak jutott tárcák miatt, mintha megfeledkeztek volna, hogy a pozíciók jelentős részéhez pont mentoruk, Iohannis ragaszkodott. Mindenképpen kellett neki a belügy, a külügy, a honvédelem, s ezzel tulajdonképpen meghatározta az alkut. Persze, ez akkor nem volt ilyen szembeötlő, s bár a nyilvánosság előtt csitította az Orban ellen lázongókat, sejteni lehetett, a háttérben készül valamire. Hogy mire? Az a nyáron teljesedett ki. Hadba küldte csapatait, s olyan elvakulttá, elszabadulttá vált a pártelnökségért vívott küzdelem, hogy már semmi sem számított. Iohannis egy percig sem titkolta, kit szeretne a tisztségben látni, aztán szeptember elején robbant a bomba, és Florin Cîţu teljesen váratlanul szétverte a koalíciót. Egy rosszalló gesztust sem láthattunk az elnök részéről, így üzente, maga áll a politikai válság mögött. Elkezdték rebesgetni, hogy elege lett Románia hős megmentőiből, az USR-s igazságügyi miniszter a levesébe is beleköpött, szabadulna tőlük. Egyre több szó esett arról is, Cîţu olyannyira a bábja, hogy egyetlen fontos döntést sem hoz telefonos egyeztetés nélkül.

Persze, ludas a kialakult helyzet miatt az USR is. A civil társadalom képviselőjeként létrejött pártban nagyon sok a kétes figura, többük erősen kötődik a titkosszolgálatokhoz, ők is hosszú távra igyekeznek tervezni, nem a jelen gondjait megoldani. Gyorsan (és sértődötten) kitáncoltak a kormányból, felégetvén minden hidat üzengetéseikkel. Nem tetszett a másodhegedűs szerep, abban bíznak, 2024-re a legnagyobb jobbközép párttá nőhetik ki magukat.

Jelen pillanatban azonban patthelyzet van, Iohannis pedig sem feloldani, sem közvetíteni nem igyekszik. Látszólag a pártokra bízta a gordiuszi csomó elvágását. Látszólag, mert valójában minden döntés az ő kezében van. Tulajdonképpen két lehetőség áll előtte: vagy elfogadja a gyors kormányalakítás rázós feltételeit, vagy hosszú ideig tartó ideiglenes kormányzást bíz a liberálisokra. Az első esetben szintén két választás előtt áll: feláldozza épp pártelnökké felkent bábját, Florin Cîţut, hogy újraélessze a tönkretett koalíciót az USR-vel (ismervén a sarkos nyilatkozatokat, ez a valószínűtlenebb), vagy az egyre kritikusabbá váló helyzetre hivatkozva nemzeti egységkormányt, esetleg szakértői kormányt tákol össze – a szociáldemokraták támogatásával. A legvészesebb az lenne, ha időhúzásra rendezkedne be az elnök és liberális csapata, s ügyvivő kormánnyal vagy kisebbségi kormánnyal próbálná folytatni a munkát. Ez ugyanis minden reform, minden fejlesztés lehetőségét elvágná. Jelentős pénzek állnának rendelkezésükre, de egyéni és pártérdekeken túl sok egyebet azok sem szolgálnának.

Miközben Bukarestben hatalommegszerzősdit és felelősséghárítósdit játszanak politikusaink, az országban egyre tragikusabb a járványhelyzet. Naponta 15 ezer új beteget azonosítanak, több százan halnak meg a fertőzésben, nincs hely a kórházakban, a kritikus állapotok miatt kezelés, műtét nélkül maradtak a más bajokban szenvedők, humanitárius katasztrófa felé közelítünk. Európa nagy részében a magas átoltottság okán könnyen átvészelik a negyedik hullámot, nálunk most mutatkozik meg, mit jelent, ha egy hiteltelen állam saját dolgaival elfoglalt politikai osztálya próbálja (igencsak erőtlenül) józan belátásra bírni polgárait. Megoldás kéne, ösztönzés, szigorítások, ám minderre már nem jut az elit energiájából. Vészharangkongatást, némi sajnálkozást hallunk csak, vélhetőleg nem orvosolni próbálják a helyzetet, hanem kihasználni, saját előnyükre fordítani.

Megtörténhet, hogy Iohannis és hívei nagyon eltaktikázták magukat, de az is lehet, annyira fejébe (fejükbe) szállt a hatalom, hogy elképzelni sem tudják már, hogy ne a tervek szerint alakuljanak a dolgok. Mert ha a jelenlegi mély és szinte feloldhatatlan válság egy jól átgondolt forgatókönyv része, akkor annál is cinikusabbak és aljasabbak, mint eddig feltételeztük. Ami történik, az „békeidőben” is szomorú volna, most azonban egyenesen katasztrofális.

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Hol tervez nyaralni idén?









eredmények
szavazatok száma 311
szavazógép
2021-10-08: Életutak - Csinta Samu:

Suszterként vagy mérnökként, de itthon (Beszélgetés a százéves báró Apor Csabával)

Alakja és híre egyaránt legendás. Azt regélik róla, hogy 2013-ban még vállára kapta a zsák búzát, pedig akkor már 92 éves volt. A századik életévét nemrég töltő báró Apor Csaba védjegye azonban mégis az, hogy az erdélyi magyar arisztokraták közül Háromszéken neki sikerült a legnagyobb mértékben visszaszereznie az 1949-ben államosított nemesi birtokot.
2021-10-08: Jegyzet - Farcádi Botond:

Félidőben vezet az AUR (Leshatáron)

Újabb súlyos kormányválságba sodródott Románia, ráadásul egyelőre a megoldás sem látszik, elhúzódó egyeztetések, hosszú viták következhetnek a pártok között, miközben korlátozott hatáskörű ügyvivő kormánynak kell irányítania az országot. Sokakban merülhet fel a kérdés: mégis, kinek jó ez? Kinek érdeke az újabb cirkusz, mi áll az újabb válság hátterében, miért jutottunk ide? Egyértelmű válaszokat talán a tűz közelében lévők, a forrongó bukaresti politikai élet szereplői sem tudnak, de talán segíthet a háttérben zajló folyamatok megértésében, ha számba vesszük, ki mit nyer és mit veszít a jelenlegi helyzetben.