Kányádi  Sándor: Bandukol az őszi nap

Bandukol az őszi nap
s megáll minden fánál.
Bandukol és elidőz
minden iskolánál.

Meg-megáll és elidőz...
mire is kíváncsi
vajon ez a szelíd, ősz
Nap-tanító bácsi?

Meg akarja tudni, hogy
rendesek-é, jók-é
akik nála nyaraltak,
nincs közöttük kópé.

Nem bújt-é a pad alá
az a virgonc Pista,
s vajon az a Bandikó
most is olyan lusta?

S följegyzi, ha rosszat lát,
föl bizony, barátom, -
s megégeti orrukat
majd a jövő nyáron.

Osvát  Erzsébet: Ribillió

Ez aztán a ribillió, 
lepottyant egy rakás dió.
Hogy lepottyant, összekoccant,
összekoccant, nagyot koppant.
A tolvaj szél járt a kertben
láthatatlan köpönyegben.
A diófát megtépázta,
megtépázta, megdézsmálta.
Aztán eltűnt, mint a pára,
köd előtte, köd utána.

Fésűs  Éva: Sündisznócska

Tegnap korán esteledett,
sündisznócska ágyat vetett,
ágyat vetett az avarba
kicsinyeit betakarta.

Fújhat a szél szakadatlan,
melenget a mohapaplan,
jó puha e földi fészek.
Aludjatok kis tüskések!