Először csak suttogták. Aztán beszélni kezdtek róla. Végül tisztán kijelentették: ha a hatóságok semmit nem tesznek, saját kézbe veszik az igazságszolgáltatást. Mármint azok, akiknek életét megkeserítették, javaikat tönkretették, állataikat elpusztították – a medvék –, mert erről van szó.
Elfogadhatatlanná vált a medvehelyzet. Mit elfogadhatatlanná, elviselhetetlenné. Ezt tudjuk, mert mondják főként a gazdák, de nem csak. Hétvégi házak tulajdonosai, egyszerű emberek vidéken, de már városon is. És bekövetkezett az előrejelzett (várt? nem várt?) eset: videóra rögzítettek egy kivégzést, fiatal medvét vertek agyon, ezt szenzációként tálalták egyes tévéadók. Nincs kérdés, a tény az tény. De hogy mi történt azelőtt? Miért került sor erre a tragikus végítéletre? – na erre kellene választ keresniük az „illetékeseknek”. Mert megdöbbentő, ez nem vitás, és nem így kellene végeznie egy medvének, még inkább nem egy bocsnyi állatnak. Ha egy hárommázsással néztek volna szembe...
De ne azt nézzük, hogy helyesen jártak-e el azok, akik a felvételen is megörökített megboldogultat elkábították, majd elszállították, de az visszatért stb., stb, ez hatósági feladat.
Azt kellene megállapítani, tudomásul venni, mivel tényszerű, látható, valóságos: rendellenesen elszaporodtak a medvék. Természetes – emberközeltől távoli – élettere már nem elég az állománynak (gyorsan mondjuk és szögezzük le: nem az „úgy nevezett” erdőirtás miatt – jó a kifejezés, használhatjuk, lényegében mi is úgy nevezettek vagyunk itt, a medvék országában, egyesek szerint), túlságosan elszaporodtak. Hogy hány medve van az országban, azt a Fennvaló (és a vadállatok védelmét élvező Szent Balázs vagy a vadászok védőszentje, Szent Hubertus) tudhatja, ezért ne tévedjünk a számok világába. Maradjunk ennyiben: sok. Túl sok a medve.
Aztán szinte meg sem történt a medvebunkózás, megjelentek a zöldek (zöldek?). Számukra kedves (vagy behódolt?) tévéadóban közöltettek riportot, melyben német újságírók ankétját vetítették. Ez szerint Romániában a medvéket etetéssel csalogatják a települések közelébe, hogy azok, mint kártevők, kilőhetőek legyenek. Bizonyára a gabonát, kukoricát termelő gazdákra gondoltak, akik a maguk során akarva, nem akarva valóban etetik a medvéket. Vagy a szemetes cégek kukáit kívánták említeni. Majd kieszelték, hogy a medvék kilövésére hálózat épült: hamis papírokkal, őz, szarvas kilövése címén gyilkolják a nagyvadakat. És eladják akár harmincezer euróért is. Mit lehet erre mondani: nagy az Isten állatkertje, ilyent még a minden lehetőségek országában, Romániában sem lehetne elkövetni.
Visszatérve a csúfos medvegyilkosságra: ki látja előre, miért büntetik majd a tetteseket? Orvvadászat, védett vad ellen elkövetett merénylet, de mindenképp szóba jöhetne az ön- és vagyonvédelem is.
