Az egyre nyilvánvalóbban begyűrűző gazdasági krízis láthatólag az eddig diadalittas kormányt is foglalkoztatja, Călin Popescu Tăriceanu a minap egy sor olyan intézkedést helyezett kilátásba, amely enyhítené a helyzetet.

Ezt a célt szolgálná például a környezetvédelmi adó felfüggesztése az új autók esetében, amely elsősorban a gépkocsigyártóknak kedvez. És hogy valóban segítségre szorulnak ezek a gyárak, mi sem bizonyítja jobban, mint a Dacia-üzem helyzete: a rendelések hiánya miatt átmenetileg szünetel a tevékenység, több alkalmazottat kényszerszabadságra küldtek. Hasonlóan jónak minősíthető a kabinet azon terve, hogy több lakást építsenek. A romániai gazdasági növekedés motorjának tartott építkezés ugyanis megtorpanni látszik, az ágazatban tapasztalt munkaerőhiány helyett pedig immár a munkanélküliség réme fenyeget.

Úgy tűnik tehát, a romániai pártvezetők számoltak azzal, hogy a lakosság még a parlamenti választások előtt megérzi a válság hatásait, programjukat pedig ennek megfelelően módosították. A gond csupán az, hogy gazdasági elemzők szerint a krízisellenes intézkedések is a kampány részei lettek, csak olyan tervekről beszél az alakulatok többsége, amelyek egyszerre stabilizálják a gazdaságot, és szolgálják a közember javát. Nem véletlen, hogy egyikük sem beszél a munkanélküliség növekedéséről vagy bizonyos vállalatok csődjéről. Márpedig nehezen hihető, hogy mindezekkel ne szembesülne az ország.

A jelek szerint azonban a választási kampány hajrájában egyetlen romániai alakulat sem vállal fel olyan programot, amely esetleg népszerűtlen intézkedéseket tartalmaz, még akkor sem, ha tisztában vannak azzal, hogy ez elkerülhetetlen. A gazdasági krízis egyelőre potenciális választási tőkét jelent a politikusoknak. A választópolgár pedig alig várja már, hogy legyünk túl a vokson, és elkezdődjék a felelős munka. Amíg nem túl késő.