Alaposan felruházták a környékbeliek ezt a falut ragadványnevekkel. A Barátos községhez tartozó település a Kézdi-Orbai Mezőség nyugati szélén fekszik, a helyiek szerint, ha valaki magasabban áll, netalán felmegy a református templom harangtornyába, kivált őszi tiszta időben az egész körültáj kitárulkozik előtte. Olykor még részletezik is: „hogyha egy körző hegyes felét Telek nevére szúrjuk be a földabroszon, és a Kárpát-kanyar környékétől másik karját körbeforgatjuk, pont azt a tájat kerekíti be, amit innen Telekről lehet látni tiszta őszi időben!”
Nevek meséje
Élhető helyre telepedtek az ide érkező székelyek a második nagy vándorlás idején. Ha igaz az, hogy Kovászna vidékén azok az elődeink telepedtek le, akiknek Szászorbó környékén kellett eltölteni a telet útjukban errefelé, akkor talán hihető, hogy Orbaiszék nevének és a Telek nevéhez csatolt Orbai előnévnek ez lenne az eredete.
Tovább kutattunk a ragadványnevek világában, s a Teleki-e? Ne higgy neki! gyakran emlegetett falucsúfolóról elmondták: „az már kimen a divatból, mert ebben az összekeveredett világban több más falura is rá szokták húzni, ha megtörténik, hogy egy-két odavaló ember nem tartja adott szavát”.
Van még két ragadványneve ennek a falunak, aminek értelmezése már egyfajta dicsérő hangnemet is öltött: a „mezítlábas” és „gumicsizmás” Telek. Élt a faluban egy idős asszony, akit Csoma mamiként ismert mindenki, okos asszony hírében állt, mindent meg tudott magyarázni. Szerinte ezek a jelzők nem azt jelentik, hogy szegény volt ez a falu, hanem azt, hogy kíméletes, takaros, de takarékos nép lakta és lakja ma is. „Amikor a Fennvaló elhozta Szent György napját, többet nem koptatták a lábbelit, hanem ledobták, és mezítláb végezték a mezei és a kerti munkát. Egy lejből kettőt csináló nép volt a teleki. A gumicsizma inkább a kollektív időben terjedt el, de mutasson nekem egy falut, ahol nem használták azt akkor, amikor kellett!”
Orbaitelek valamikor nagyon fő helyen feküdt. Közelében folyt a Feketeügy, amely az életet jelentette embernek-állatnak egyaránt. Nem csak a folyóban, hanem holt árkainak tavacskáiban is lehetett halászni. Ott, ahol kanyarjaiban mélyre, az anyakőzetig leásott a folyó, alacsony vízjárás idején hangos buborékolással tört fel a mélyben rejtőzködő kitűnő ásványvíz. „Gyermekkoromban, amikor a Feketeügyben fürödtünk, a medrében levő kéksárral kentük be magunkat, és a magos martról a folyó medrébe csúszdát készítettünk, csúszkáltunk. A kéksár festékföld volt, a víz partszélét követő dűlőnek a neve is Festék-dűlő. Lécfalváról egy Keresztes nevű ügyvéd fürdőzés közben meglátta a vízből feltörő szénsavgázt, és örömmel állapította meg, hogy jó borvíz tör fel a folyó vizéből. A göbét lemélyítve meg is találta a forrást, melyet egy fenyőfából készült küpű vett körül, s a vizet a két falu apraja-nagyja ivóvízként használta. Sajnos, a Feketeügy áradások alkalmával a forrásokat teljesen leiszapolja, melyeket újra meg kellene keresni, használhatóvá tenni” – emlékezett vissza a jelenségre Orbaitelek néhai krónikása, Zakariás Imre tanító.
A borvíz egyébként a mélyben mindenütt jelen van a Mezőföldön: fúrások segítségével megtalálták Bitán, Barátoson és Székelytamásfalván is. A földfelszínhez közel levő ivóvízszintről tanúskodik egy, a Barátos és Telek közötti síkon működő régi öreg gémeskút is, melynek vizét ma is használják, ott talál vízre a tehéncsorda, oda költözött ki a mozgó fejőgép is. Ilyen szabadtéri gémeskút meglehetősen ritka Háromszéken.
Telek vidékének jó a talaja. Határában van fekete réti típus, homokban gazdag is, a vízen túl sárga agyagos. A falun haladt át a német–osztrák időben a magyar királyi posta Szörcse felé és vissza, ez tehát az a történelmi ún. Postaút, amely Cófalvánál érte el Mezőföldet, és Székelypetőfalva után, Imecsfalvánál ért ki a hegylábi makadámútra. Szörcsei-ponk, Kenderáztató, Avas, Ördöngöstó, Palló-sára, Tógát, Farkasverem, Cseremege, Töltésút, Csiperkésalja, Kápolna, Szentkereszt tava, Rókagödre – mindenik egy-egy kis történetet rejteget magában. Kár volna pusztulni hagyni ezeket a helyneveket. A falu idősei szépen tudnak róluk mesélni, s egy értelmiségi vagy bölcsészhallgató elvégezhetné a történeti helynévkutatást.
A Horváth-udvarház
Kettős történelmi emlékhely
Mielőtt a mi székelyeink ide érkeztek volna, Háromszéken már átvonultak a népvándorlás hullámai, s itt-ott azok eszközeit is megtalálták a helyiek. A falu belterületéről kerámiatöredékek és egy XIV. századi sarkantyú került napvilágra, bizonyára vitézkedő elődeink hagyatékaként, arra azonban, hogy régész ásója bolygatta volna meg a határban a földet, ma már senki nem emlékezik.
Orbaitelek történetében a legjelentősebb események az 1848–49-béli magyar forradalomhoz és szabadságharchoz kötődnek, Mara Gábor honvéd őrnagy személyéhez, aki sebesülten menekült, és igyekezett volna éppen ebbe a faluba, bizonyára azért, hogy menedékre-oltalomra leljen az ott lakó forradalompárti Horváth családnál. 1829-ben született a Hunyad megyei Felsőszálláspatakon. Tizennégy éves korában katonaiskolába került. 1848-ban már a 15. háromszéki határőrezred alhadnagyaként szolgált. A harci események során főhadnagyként Bem seregéhez került, századosi rangot kapott, és részt vett a Tömösi-szoros védelmében. 1848. július 2-án – Gábor Áronnal egy időben – halálos sebet kapott a Kökös és Uzon között vívott csatában, ahonnan Hatházi Dániel orbaiteleki tüzér őrmester menekítette holttestét Rétyen át Orbaitelekre, 1849. július 4-én hantolták el a templomkertben. Sírhelyét ismeretlenné tették, félve attól, hogy a kozákok meggyalázzák. A hantot csak 1895. július 2-án jelölte meg a Rikán Belőli Honvédegylet, a vértanú sírjának teljes felújításáról tovább már Barátos község elöljárósága és a telekiek gondoskodtak. A megújított sír avatóján 1974-ben Székely Zoltán, a sepsiszentgyörgyi akkori Tartományi Múzeum korabeli igazgatója mondott emlékbeszédet – jegyezte fel falutörténetében Zakariás Imre. Mondanunk sem kell, hogy a jelenleg is gondozott sírhelynél a magyar szabadságharc napján mindig megemlékezik a barátosi önkormányzat, az egyházközség, a helyiek.
Orbaitelek kettős történelmi emlékhely, ahová Mara Gábor síremlékéhez évente elzarándokolhatnak a környék iskoláinak tanulói történelemtanáraik vezetésével. Itt rakott fészket a nagyváradi gyökerű Horváth család is, amely szívvel-lélekkel állt az „igazak oldalára”, és a szabadságharc elfojtása utáni években többször náluk gyűltek össze titokban az 1854-es Makk-féle mozgalom szervezői. Ebben a kúriában született Horváth Károly (1828–1854) szabadságharcos, aki 1854. március 10-én a marosvásárhelyi Postaréten – Török János és Gálfi Mihály honfitársaival együtt – mártírhalált halt. Neve ott látható a kivégzés helyét jelölő marosvásárhelyi székely mártírok emlékművén. A hálás telekiek a 2003-ban kialakított központi parkban emlékkopját állíttattak a falu jeles szülöttének emlékére (néhai Kovács János kovásznai faragómester alkotása). A kopját Józsa Ferenc csináltatta, talapzatát Józsa Gyula készítette. A teleki elemi iskola felvette Horváth Károly nevét, s a tanulók tudják, kinek emlékét őrzi a faragvány.
A Horváth család több tagja szerzett érdemeket az 1848–49-es szabadságharcban. Horváth Miklós főhadnagy a híres piski csatában esett el, Horváth Ignác honvédezredes az aldobolyi hídnál sebesült meg, ifj. Horváth Károly mint tanuló és nemzetőrtiszt Kossuth-huszárként harcolt, és 1854-ben székely vértanúként halt meg. Ebben a faluban született Horváth Gyula (1843–1897) publicista is, Garibaldi magyar légiójának harcosa, országgyűlési alelnök, haláláig a Magyar Hírlap szerkesztője. Ifjúként 1860-ban tagja volt az olasz szabadságharcos légiónak, melynek vezére, Garibaldi kitüntette.
Incze Hunor lelkipásztor
Új ruhában az udvarház
Visszaigényelte és tulajdonába is vehette a XVIII. századi műemlék udvarházat 2009-ben a teleki származású, Budapesten élő Deák család. Időközben a romlás útjára jutott az épület. „Nem kis anyagi befektetés árán sikerült lakható állapotba hozni, minden változtatás nélkül, az épített örökséget – nyilatkozta e sorok írójának Buttás Pál nyugalmazott budapesti egyetemi adjunktus, a munkálatok irányítója, valamit az örökös Deák testvérek, Éva és Dániel egyetemi tanár. – Jó érzés visszatérni az ősök szülőföldjére. Úgy éreztük, hogy ez a székely-magyar faluközösség befogadott.”
A javítást-restaurálást a székelyudvarhelyi Elekes Sándor vezette kft. végezte, de a legnagyobb elismeréssel említették a barátosi önkormányzatot, a Kusztura, a Hatházi és a Józsa családot, akik mindvégig önzetlenül segítettek a munkálatokban. Megújultak a barokk stukkódíszek, a népi barokk jegyeit magán viselő boltíves tornác oromzata, a díszített és évszámmal ellátott kapulábak, a bolthajtásos pince. A tulajdonosok, akik kétlakiként hol a faluban, hol pedig Budapesten laknak, tudatában vannak, hogy ez az épület történelmi emlékhely.
Tudomásomra jutott, hogy teleki Horváth Károly a marosvásárhelyi Református Kollégium diákja volt, a másik mártír, bágyi Török János pedig az intézmény tanára. 2013. március 15-én a vértanúknak emléktáblát helyezett el az ősi alma mater falára a Református Kollégium–Bolyai Farkas Líceum Öregdiákjainak Baráti Köre. Bod Károly, a baráti kör vezetőségének tagja kiemelte, hogy az utódoknak még van egy adósságuk Török Jánossal szemben, aki 33 kéziratos művet hagyott hátra, melyeknek kiadását szorgalmazni kell. A kollégium diákjainak egy csapata ellátogatott Bágyba és Orbaitelekre, hogy ott róják le kegyeletüket emlékük előtt, mi pedig méltán elmondhatjuk, hogy a falu nem annyira a világ, mint a helyi események-történések okán inkább a történelmi Orbaiszék közepe.
Őszi csendben a falu
Incze Hunor, a 473 lelket számláló gyülekezet lelkipásztora régi ismerősünk, szeretettel fogadott. Befejeződött a templomot körülölelő szellőzőrendszer építése – mondta. A XIX. századi templom egy régi helyébe épült az ún. Kápolna nevű helyen. Sajnos, az 1870-ben épült értékes műemlék Kolonics-orgonában jelentős károkat okozott a 2011. évi villámcsapás, felújítása újabb befektetést igényel. Folynak a vallási felkészítők, a járvány enyhülésére vár a nőszövetség és az IKE-csoport.
