Ha mindenféle jogokat adnak nekik, és ők megőrzik nemzeti identitásukat, akkor míg a világ, világ, állandóan csak bajuk lesz velük. Azok kollektív jogokat és (rettenet!) még autonómiát is követelnek az egységes nemzetállamban, Romániában vagy abban a Szlovákiában, amelynek alkotmánya preambulumában a szlovák nemzet államaként határozza meg az országot, és amelyben „a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek” csatlakoznak az államalkotó szlovák nemzethez. Ukrajnában meg a magyarok nem számítanak őshonosnak, ők csak úgy átlovagoltak a Vereckei-hágón 1200 évvel ezelőtt, és semmi közük nincs Kárpátaljához, így nem csoda, ha az ukránok nem szeretik, ha az ott élő magyarok azon sopánkodnak, hogy régebbi jogaikat is (amiket a Szovjetunió felbomlása után kaptak) elveszik. Szili Katalin miniszterelnöki megbízott szerint Ukrajnában a legrosszabb a magyarok helyzete, mert ott nemcsak jogszűkítés, hanem jogfosztás is zajlik. Az ukránok, valószínű, azt szeretnék, ha a magyarok elmennének az anyaországukba.

A magyarok úgy gondolják, hogy a kisebbségek ügye nem belügy, hanem európai, és e téren európai szabályozásra lenne szükség. Emlékszünk még az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniója (FUEN) által indított kisebbségvédelmi polgári kezdeményezésre, a Minority SafePackre, amit több mint egymillió-háromszázezren aláírtak 11 országban. Pedig már Ceaușescu elvtárs is megmondta volt, hogy a kisebbségi ügy tisztán belügy, és senki nem szólhat abba bele, mert például a románok sokkal jobban tudják, hogy mi jó a romániai magyaroknak, mint ők maguk. Azóta eltelt közel 32 év, és ismét bebizonyosodott, hogy igaza volt, mert az Európai Bizottság alelnöke, Vera Jourová a nemzeti kisebbségekkel kapcsolatban szintén tagállami kompetenciákat emlegetett. Pedig – bizonygatta – az európai kulturális hagyaték és a sokszínűség (gondolom, ha szivárványszínű) közel áll a Bizottság szívéhez.

A Székely Nemzeti Tanács is indított egy kezdeményezést azért, hogy az unió kohéziós politikájában kezelje kiemelt figyelemmel azokat a régiókat, amelyeket nemzeti, etnikai, kulturális, vallási nyelvi sajátosságok különböztetnek meg a körülvevő régióktól. (Majd azt is tudja legalább olyan „jól” kezelni a Bizottság, ahogy a Minority SafePacket!) Csóti György, a KJI igazgatója kiállt a külhoni magyarság személyi elvű, kulturális és területi autonómiája, illetve ezek kombinációjának biztosítása mellett.

De a romániai elemzők sem állnak ám tétlenül. Az Információs Hadviselést Elemző és Stratégiai Kommunikációs Laboratórium (LARICS) is szorgalmasan foglalkozik magyar problémákkal. Mondjuk, ugyanilyen figyelmet fordíthatnának a Románia körüli országokban élő románokra is. Mert például az Ukrajnában élő románok helyzete sem sokkal rózsásabb, mint az ott élő magyaroké. Ukrajna különben nemcsak a magyarországi és saját magyarjaitól fél, hanem még a romániai és szlovákiaiaktól is, hiszen kitiltották Kelemen Hunor RMDSZ-elnököt és a szlovákiai magyar szövetség párt képviselőjét, Forró Krisztiánt is Ukrajnából.

A LARICS kutatói rájöttek arra, hogy a magyarországi hivatalosságok azonos dolgot kérnek a szomszédos országokban élő magyaroknak, mégpedig egy „etnikai autonómiaövet”, ami körülveszi Magyarországot. Ezzel két dolgot szeretnének elérni (azon kívül, hogy kielégítenék a magyarok nagyhatalmi gőgjét, dölyfét!): Budapest a környező országok fölé szeretne emelkedni, és addig is Orbán Viktor szavazatokat („természetesen hazafiasokat”) akar gyűjteni. Ezért aztán „önző istenként” politikai és pénzügyi támogatást nyújt a magyar vezetőknek és pártoknak, akik/amelyek vállalják tervét.

Ha az ellenzék győz a jövő évi választásokon, akkor ilyen gondok már nem lesznek.