Berszán István középajtai református lelkipásztor a Biblia kéziratairól, fordításairól — kiváltképp a magyar nyelvűekről — szólt. Részletesen kitért a középkori régi katolikus fordításrészletekre, az első, nyomtatásban megjelent protestáns átültetésekre, Károli Gáspár és Káldi György fordításaira és a Váradi Biblia születésének történetére, majd a XIX—XX. században napvilágot látott változatokról szólt. Mint mondotta: a fordítás lényege az, hogy a mai ember nyelvén szóljon, s mindenki megtalálja üzenetét.

Tegnap Nagyajtán Fehér János művészettörténész templomaink kőfaragványairól tartott előadást. Bár eredeti állapotában egyetlen erdővidéki templom sem maradt fenn, s az írásos dokumentum is kevés, az átépített, illetve újjáépített templomok közül nem egy őriz értékes faragott emléket — hangoztatta a szakember. Kutatásai egyik kiemelkedő sikereként értékelte, hogy tavaly a nagybaconi templom egyik kövén megtalálta a kőfaragó mesterek jelét. Eddig Erdővidéken egyetlen ilyen nyomot sem találtak. Nagybaconi Molnár Ferenc Tábornokok földje, Erdővidék című könyvének bemutatóján elhangzott: Erdővidék szinte példa nélküli helyzetet és névsort mondhat magáénak, mivel a tizennyolc falu alkotta tájegység kilenc tábornokot adott Magyarországnak — közülük öt elszármazott családágból való. A baróti művelődési ház kistermében a város nemrég elhunyt díszpolgára, Györgypál Lajos festményeiből nyílt emlékkiállítás. A művelődési ház igazgatója, Velencei András kollégájára emlékezve így szólt: ,,Nehéz, embert próbáló idők voltak akkor Csíksomlyón, a Bánságban, a baróti iskolában eltöltött ötvenkét év alatt, de még az utána következő nyugdíjas évek is. E sok esztendő alatt változtak az ideológiák, a kollégák, a tanítványok. Csak egy nem változott: Lajos bácsi mindig vette az ecsetet, és festett. Képei szétszóródtak a nagyvilágban, de sok baróti lakás falán is látni belőlük még".