NAGY ESZTER, Barót. Annyi negatívum, annyi riasztó hír között, amelyet az egészségügyről országos szinten hallunk, érdemes a pozitívumra is rámutatni, arra, amire Kovászna megye joggal lehet büszke, ezért szeretném saját tapasztalataimat megosztani. Október első felében tizenkét napig a megyei kórház kardiológiai osztályán kaptam gondos, odaadó gyógykezelést.
Orvosomnak a szaktudása, lelkiismeretes munkája mellett a szavai is gyógyítottak: röviden, érthetően és pontosan mondta el megannyiszor, hogy betege éppen hol tart a gyógyulásban, ezzel bizalmat és bizakodást keltve, ami tapasztalatom szerint nagyon fontos az egészség újjáépülésének folyamatában. A kardiológiai osztály olajozottan működött, és a pontosság, rend, példás tisztaság, kedvesség, empátia, odaadás, szakmaiság nem volt gépies, őszintének és lélekből jövőnek éltem meg mindezt.
CSEH BÉLA, Gelence. Egy vasárnap délelőtt, kiöltözve, ahogy kell, elindultunk csíki sógorékhoz búcsúra. Hilib felé, mert a nyujtódi sógorékat is vinni kellett. Ahogy elhaladtunk a Bingo autószerelő műhely előtt, a jobb hátsó gumi leengedett. Vissza a műhelybe – valamiért dolgoztak –, ahol egy kedves fiatalember (szép, vasárnapi ruhában) első szóra nekilátott és kicserélte a pótkerékre, majd ellenőrizte a nyomásokat, ahogy kell. Eddig semmi nagyon különös. De most jön az, amiért írnom kellett. Megkérdeztem: mit fizetek, fiatalember? Mosolyogva intett: semmit, örvendek, hogy segíthettem. Nem akartam elhinni, és újra kérdeztem: hogy mondta, fiatalember? Újra mosolyogva: örvendek, hogy segíthettem. Azóta itt van bennem ez a pontosan meg sem fogalmazható öröm: lám, elembertelenedett, a pénz és hatalom uralta világunkban is van emberség, székely-magyar segítőkészség, tartás... Isten úgy akarta, hogy az elmúlt évtizedekben diákkórusom tagjait igen sokan segítsék: Rómában egy magyar hercegasszony, a Graz melletti hegyen tűzoltók serege (hozott le a fagyos úton), de Amerikában, Kanadában és sok más helyen is volt hasonló a tapasztalatunk. Számomra mégis ez volt a legmeghatóbb és lelket támogató, amit szülőfalumban, Gelencén kaptam. Köszönöm, fiatalember, mi, idősek is tanulhatunk ebből, ha mást nem, hát azt, hogy van remény igaz lelkű, gerinces jövő nemzedékre itthon, a szülőföldön.
A. F., Sepsiszentgyörgy. Valami nincs rendben a zöldkártyával! Aki átesett a Covid-19-en, annak – a hatályban lévő rendelkezések értelmében – csak hat hónapig érvényes ezen igazolványa, aki pedig be volt oltva, annak meg nincs határideje! Nekem 180 nap után is pozitív az antitesttesztem, mégsem érvényes a zöldkátyám, nem használható! Nem engedtek be például az egyik nagy, nemrég nyílt üzletbe. Ezt nem tartom helyesnek, tudomásom szerint azért van az oltás, hogy legyen antitested, ami biztosítja, hogy ellenálló legyen a szervezeted! A rendelkezés hiányos és diszkriminatív! Félreértés ne essék, nem vagyok oltásellenes, de ez így nincs rendjén! Kellene változtatni a rendelkezés szövegén!
