Háromszék rendkívüli természeti adottságait, a környék egykori vulkanikus tevékenységének köszönhető változatos vegyi összetételű ásványvízforrások és gázfeltöréses gyógyászati hatását felismerve elődeink már a 19. század elejétől több olyan gyógyfürdőt építettek ki, melyek a gyógykezelés mellett nem hanyagolták el a kulturált szórakozás lehetőségét sem. A városi lakosság középrétegét alkotó iparosok, kereskedők, hivatalnokok, de a jobban kereső szakmunkások, a falvak tehetősebb gazdái körében is divatossá vált e fürdőhelyek kínálta kikapcsolódási és gyógyászati lehetőségek hétvégi, de akár huzamosabb ideig tartó családi kihasználása.
A korabeli sajtó számos adatot szolgáltat fürdőhelyeink látogatottságáról: Bálványosfürdő 1896-ban a fürdőszezonban – nem számítva az egynapos kirándulókat – háromszázon felüli üdülésre érkezett vendéget fogadott, Előpatakon a fürdővendégek számát a múlt századforduló éveiben 1500 felettire becsülték. A 19. század nyolcvanas éveinek végén a kovásznai villákban, fürdőházakban, valamint a lakosság tulajdonában levő kiadó szobák száma 300 volt. Sugásfürdőn, melyet Sepsiszentgyörgy saját üdülő- és gyógyfürdőhelyének tekintett, az 1899-es szezonnyitón mintegy 400 személy vett részt.
Mind a látogatottság, mind pedig a számos gyógyászati és szórakozási lehetőség a fürdő gondnoksága, közbirtokossága, igazgatósága vagy Sugásfürdő esetében a Rendező és Szépítő Bizottság részéről megkövetelte az irányításuk alatti szolgáltatások körültekintő rendszabályzatának kidolgozását, rövid és hosszú távú fejlesztésének körvonalazását. A Székely Nemzet, majd utóda, a Székely Nép a fürdőidény közeledtével rendszeresen közzétette a birtokosságok vagy a föléjük rendelt közigazgatási szervek által kidolgozott szabályzatokat vagy azok módosításait, a használati díjakat, a bérlők és vendégek jogait és kötelességeit.
Az 1888-ban alakult fürdőigazgatói részvénytársaság előírásait egészíti ki és részletezi ifj. Gödri Ferenc polgármester a maga és a város tanácsa nevében az 1899-ben közzétett „Sugás nyaralóhelyen betartandó szabályok”-ban, melyből az alábbiakban idézünk:
A bérlő köteles díj ellenében „a városi új jégverem hűtő kamráiban elhelyezni külön élelmiszereket és italokat felelősség mellett (….), vagy azokhoz jeget adni…” „A teljesen vagyontalan és keresetképtelen egyének részére (…) a megfelelő mennyiségű jég ingyen adható ki.”
„(…) köteles egy drb. ép, erős lovakkal és kifogástalan szekérrel bíró kettős fogatot a nyaraló idény alatt, vagyis június 1-től szeptember hó 20-ig állandó, naponta egyszer történő küldönc és személyközlekedés céljából fenntartani.”
„(…) köteles június 15-től szeptember hó 15-ig a város által felállított öt lámpával – tekintet nélkül arra, hogy holdvilág van-e vagy nincs – bealkonyodástól este 11 óráig saját költségén világítani.”
„…a bérlet tárgyain szükségessé váló javításokat saját költségén azonnal eszközölni, a fürdők (...) felszereléseit mindig a legjobb és teljesen használható állapotban tartani (…) a Sugás területén levő utakat, sétáló helyeket, fürdő, gőzlő és étteremhelyiségeket állandóan tiszta állapotban tartani.”
„Az összes vizek mindenki által díjtalanul és szabadon használhatók, azonban üzérkedési célból másnak, mint bérlőnek borvizet elszállítani nem szabad.”
„(…) sem a vendégek és átutazók, sem a bérlők (…) állataikat szabadon nem bocsáthatják, legeltethetik.”
„(…) szabad ég alatt tüzet tenni tilos.”
A rendszabályzat ismeretének ellenére történtek kisebb-nagyobb kihágások, melyek közül néhányról a helyi lap is hírt adott. Ennek igazolására s a korabeli hivatalos fogalmazás szemléltetésére érdekesnek tartjuk egészében közölni Kovács Bálint polgármester Sikó Béla, Sugásfürdő haszonbérlőjének küldött felszólító levelét felesége konfliktusokhoz vezetett viselkedése miatt.
„Tks. Sikó Béla nyári haszonbérlő úrnak.
Már volt alkalmam egyszer szóban figyelmeztetni uraságodat, hogy szíveskednék arra vigyázni, miszerint a Sugás fürdői vendégek és háztulajdonosok az ön kedves neje beavatkozásai és illetéktelen rendelkezései által ne zavartassanak és többé kellemetlenségek elő ne forduljanak. Sajnálattal kellett tapasztalnom, hogy jóindulatú figyelmeztetésemnek nem lett foganatja, mert uraságod neje – kivel a város semmi nemű bérleti viszonyban nincs – mégis mintha ő volna a haszonbérlő, úgy rendelkezik Sugás területén, minek folytán napról-napra ismétlődő összeütközések, civakodások és szégyenletes piszkolódások fordulnak elő, melyek Sugás látgatóit – kik oda pihenni, üdülni járnak – nyugalmukban nemcsak bosszantóan megzavarják, de sőt, ha így tart, el is riasztják, ami pedig nemcsak uraságodnak, mint haszonbérlőnek igen nagy kárával járna, és amiért is a város közönsége a Sugás jó hírének megóvása érdekében kényszeríttetnék a haszonbérletet felmondani. Ismételten jóakaratulag figyelmeztetem tehát uraságodat, hogy a legerélyesebben hasson oda, miszerint a Sugás területén az ön neje semmi féle rendelkezéseket ne tegyen, s úgy az egész közönséget érdeklő dolgokba, mint különösen az egyes vendégek vagy háztulajdonosok magántermészetű ügyeibe stb. beavatkozni, s ezáltal súrlódásokat, kellemetlenségeket előidézni a legnagyobb mértékben őrizkedjék, mert ellenkező esetben a városi tanács kénytelen lenne a fürdő jövője érdekében oly lépéseket tenni, melyek uraságodat nagyon kellemetlenül érintenék.
Ssztgy, 1894. július 3., Kovács polgármester”
(További írásokat Sepsiszentgyörgy múltjáról Cserey Zoltán és József Álmos Sepsiszentgyörgy képes története című könyvében olvashatnak, mely megvásárolható a Gutenberg Könyvesboltban.)
