Állandóan azt halljuk, olvassuk vagy látjuk a tévéadásokban, hogy Románia éppen miben első (hátulról kezdve) az európai rangsorban.
De egy dolgot elfelednek a fanyalgók: azt, hogy micsoda világszínvonalú katonai parádékat rendezünk, mutogatva izmainkat, és így jól rá tudunk ijeszteni ellenségeinkre. Végre valamiben a lista elején is elsők vagyunk, hiszen egész Európában csak Franciaországban díszfelvonulnak úgy a katonák, mint nálunk. E tekintetben még csak az oroszok rúghatnak labdába a kontinensen, akik dicső múltjukra emlékezve nosztalgiáznak és parádéznak a Vörös téren a győzelem napján, fegyvereiket csillogtatván.
Nálunk nemcsak Bukarestben, hanem Gyulafehérváron, sőt, másutt is felvonultak a katonák, s látva a haditechnikát, biztosak lehetünk abban, hogy meg fognak védeni. Azt ugyan nem lehet pontosan tudni, hol is lapul az ellenség, mert az bizony kiszámíthatatlan, mint a koronavírus. A második világháború után is több irányból leselkedett veszély ránk. Kezdetben, a negyvenes évek végén Jugoszlávia volt a fő ellenség, ahol Tito fente véres bárdját (így ábrázolták a karikatúrákon), majd 1968-ban a Szovjetunió állt lesben, hogy Csehszlovákia lerohanása után hozzánk is benézzen egy „baráti látogatásra”. A Szovjetunió vezette Varsói Szerződéssel szemben állt a NATO. Volt vasfüggöny is, amit később felhúztak, és hidegháború, amiről nemrég már azt hittük, vége, de mintha újra éledezne. Reméljük meleg nem lesz belőle. Most már az erősebb oldalon vagyunk, mert a NATO-ba is felvettek, így nem kell félnünk. Az amerikaiak felépítettek Deveselun egy rakétaelhárító rendszert, állítólag iráni rakéták elfogására, de az oroszok ezt nem éppen így látják, mondván, hogy azt ellenük is lehet fordítani. De ha Amerika velünk, akkor ki ellenünk?
Az is biztató, hogy barátunk, az Egyesült Államok évente 600 milliárd dollárt költ hadügyi kiadásokra, Oroszország azonban csak ennek egytizedét tudja megengedni magának. Ennek ellenére Putyin kezében is van fegyver, és rajta is tartja ujjait a ravaszon: a gázcsapon, amit bármikor el tud zárni, és akkor, ha nem is a félelemtől, de a hidegtől vacoghat az európaiak foga. No és ha Amerika ilyen hatalmas összeget költ fegyverkezésre, akkor valamit abból meg is akar téríteni, így nem csoda, ha azzal gyomrozza a NATO-tagországokat, hogy költsék azok is hadi kiadásokra a nemzeti össztermék két százalékát (meg közben azzal is, hogy ebből Amerikától vegyenek jó fegyvereket). Mi fizetünk is, mint a katonatiszt, nem úgy, mint a gazdagabb nyugat-európai országok, akik nem nagyon akarnak annyit kiizzadni. Most úgy tűnik, Oroszországot és Kínát nézi ellenségnek az Egyesült Államok, és ezt az állapotot talán úgy lehetne legjobban megszüntetni, ha például felvennék őket is a NATO-ba.
Az Amerikai Egyesült Államok nem rendez Washingtonban vagy New Yorkban nagy katonai parádékat, inkább más kontinenseken vonul fel a NATO égisze alatt, ahová a többi NATO-tagországból is visz magával ágyútölteléket. Többnyire olyan vidékekre vonul be, ahová demokráciát akar exportálni, de azért, hogy a dolog olajozottan működjön, leginkább olyan országokat vesz célba, ahol olajat is lehet találni.
Ha most elnökünk, Iohannis az új amerikai elnöknél, Joe Bidennél is be akar vágódni (mint ahogy a korábbi elnöktél, Trumpnál tette, aki egy baseballsapkát adott ráadásként az eladott fegyverek mellé), akkor jó lesz az államkassza alján levő pénzt összekaparni és elindulni egy fegyverbevásárló körútra Joe bácsihoz, mert ha nem, lehet sapkát kapunk a nagytestvértől.
Ha a koronavírus elleni harcban hagyományos fegyverekkel lehetne küzdeni, akkor azt biztos legyőznénk. Sajnos ez alattomos ellenség, minden irányból támad. Most már az ötödik hadoszlopot akarja bevetni. Jelenleg éppen Dél-Afrikából küldi ide víruskatonáit. Én csak remélem, hogy előbb-utóbb legyőzzük ezt a láthatatlan ellenséget is, és akkor majd annak örömére rendezünk díszfelvonulást Bukarestben és más városokban a diadalívek alatt, ahol orvosok és más, egészségügyben dolgozók fognak vonulni fecskendőkkel, magukkal hozván a vírusellenes oltóanyagok legújabb, legmodernebb változatát, és azzal jól ráijesztenek a vírusra. És majd minden évben ünnepelhet, aki élve marad.
Szerencsére a német egészségügyi miniszter optimista. Ő azt mondta, hogy mire a tél véget ér, mindenki vagy oltott lesz, vagy gyógyult – vagy pedig halott.