GlosszaTiszta kézzel!

2008. november 21., péntek, Nyílttér

Tavasszal minden madár társat választ, őszutón, tél elején pedig, legalább négyévente, az ember fia választ magának a meglévő kínálatból, szabadpiaci áron, képviselőt, szenátort, vezért vagy egy jó meleg szobát.

Ilyenkor plakátok, reklámpannók egész sora kínálja az ,,árut", s mintha rím- vagy versfőzeléket ettek volna jelöltjeink, önjelöltjeink, vers(ikék)ben dallanak, rímekben rímelnek problémáinkra (amelyeket majd aztán meg fognak oldani a nadrágszíjaikkal együtt!), így mutatva be talentumaikat, rátermettségüket, stratégiáikat.

Az ajánlások ezektől a nagy szellemektől természetesen a ,,herceg"-hez szólnak, vagyis hozzánk, az istenadta, naiv, jámbor lelkű választópolgárhoz, hogy nehogy kikoppanjon alig nagykorúsodott fejünkből, tudatunkból annak a nagy napnak a jelentősége, amikor megszűnik az állandó letargikus múltba révedezésünk, a tettek mezejére léphetünk, az urnák mezejére, hogy végre szép, szebb jövőt álmodhassunk magunknak és utódainknak.

Az egyik nagy szellemi óriásunk így fogalmazza meg ,,ars poeticáját": ,,Nem elég a népviselet / Kell az erős képviselet!" Hát nem csodálatos? Dobjuk sutba a naftalinos, molyrágta fekete lajbinkat, székely harisnyánkat, piros rokolyánkat, katrincánkat, és elő a farmerrel mezőgazdaságunk felvirágoztatásáért! Elő a turkált blúzokkal, ingekkel, gombás cipellőkkel a közös kultúránkért — erős képviselet mellett!

Én inkább megfordítanám ezeket a sorokat, vagy egy kissé átrendezném, talán így: ,,Untig elég a kép-viselet / Legyen inkább népviselet!" Így sem vonna le semmit a szerző érdemeiből. Sőt, talán még jól fel is öltözhetnénk…

Egy másik, nem éppen ifjú titán így kiált fel: ,,Háromszék az erős várunk!"

Én eddig úgy tudtam, hogy erős várunk nékünk az Isten. Úgy látszik, ezek szerint rosszul tudtam. De képes vagyok még tanulni. Éppen ezért így fogalmaznék (már ha én lennék a jelölt vagy a szerző): ,,Hogy épülhessen erős várunk / Háromszéktől sokat várunk!"

De olyan ,,költő" is jelentkezett, aki tőmondatokban fogalmaz. Így: „Hideg fejjel / Forró szívvel / Tiszta kézzel!" Ez igen! Ez aztán a tömörség! Egyetlen szerkesztő sem húzná meg, de én mégis elgondolkoztam e sorokon. Mi az, hogy ,,hideg" fejjel? Hát hogyan lehet ,,hideg" fejjel gondolkozni, vezetni, népet szolgálni, verset írni? Nem hinném, teszem fel, hogy egy óceáni tonhal egy halászhajó mélyhűtőjében ,,hideg fejjel" még gondolkozna, esetleg a szabadulásán, vagy a sorstársai megmentésén. És mi az, hogy ,,forró szívvel"? Még a szerény József Attila sem akart ,,forró szívvel" betörni az irodalomba, nemhogy a választókörzet(ek)be. Ő is ,,csak" tiszta szívvel akart…

Aztán a legszebb a harmadik sor: ,,Tiszta kézzel!" Ez igen. Erre az emberre van szükségünk! Ez az ember nem fog szalmonellát, hepatitiszt, náthát, kólibacilust, sem számítógépvírust terjeszteni, mert mindig kezet mos! Mindig mosott, jól fertőtlenített, tiszta kézzel jár-kel közöttünk, alattvalói, a népe között, mint Pilátus, akiről szintén tudjuk, hogy gyakran szokta mosni a kezeit… De az ,,aranykorszakunk" nagy Géniusza is ennek a szokásnak hódolt, igaz, nem kapott szalmonella- vagy HIV-fertőzést! Aztán meg ,,tiszta kézzel" hogyan foghatná meg a ,,pályázó" a piszkos pénzeket, honoráriumokat?

Maradjunk hát annyiban, hogy jobb ,,tiszta szívvel" végezni a munkánkat, vagy verset írni, de nem árt, ha néha kezet és fogat is mosunk…

Hozzászólások
Szavazás
Mi a véleménye az iskolakezdésről?







eredmények
szavazatok száma 1036
szavazógép
2008-11-21: Nyílttér - x:

Milyen lesz Sepsiszentgyörgy? Ez a dolgunk

Tisztelt Borbély Zoltán, kedves sepsiszentgyörgyiek!
Nagyra értékelem a város lakóinak a véleményét, szívesen fogadom az építő elképzeléseket, és figyelembe veszek minden hasznos javaslatot.
2008-11-22: Kultúra - Bogdán László:

Debrecentől Budapestig, Los Angelesig (Beszélgetés Szipál Mártonnal)

A világ legismertebb, legnépszerűbb fotográfusai közé sorolt Szipál Márton kiállításán ― a képtár mindkét szárnyában láthatóak fotói ― alighanem minden nézettségi csúcs megdőlt, a megnyitón zsúfolásig tele voltak a termek, s meglepően sokan voltak kíváncsiak a művészre is szombaton az árkosi kastélyban, gondoljuk, nem csalódtak, Szipál anekdotázva, a személyesebb kérdések elől sem kitérve, vonzón és felejthetetlenül beszélt életéről.