Értékes is, szúrós is, mint az a töredezett gyémántháló, amelyről Miklóssi Szabó István az egyik közelmúltban megjelent interjúban beszélt, amikor a kötet címéről kérdezték.
Hozzátenném, kisprózájával az író újabb magaslatra kapaszkodott fel: miután a Testfüggőség című, 2019-ben megjelent kötetével feldobta a labdát, a Gyémántmozaikkal leütötte, és végérvényesen elfoglalta a helyét a kikerülhetetlen erdélyi magyar novellisták között.
A Testfüggőség témái, hangulatai, kérdésfelvetései érvényesek maradnak a Gyémántmozaikban is, de az olvasó sokkal gazdagabb és változatosabb világokban találja magát. A kérdések összetettebbek, a válaszok pedig kemény burokban vannak; többszöri olvasás után lehet, hogy kipattan valami, de az is lehet, hogy csak egy-egy újabb réteg villan fel.
A jellegtelen hétköznapi lét és a misztikus távlatban merengő régmúlt idők és társadalmak egymásmellettisége a Testfüggőség kötetre emlékeztet, de a Gyémántmozaikban megerősödik a természet jelenléte – őstermészet, anyatermészet, nevezhetjük bárminek. Ez szorítja magához az emberi létet, összefonódik vele, beburkolja, gyakran a szó szoros értelmében is: a medve, mely gyermeket ápol, az oroszlán, amely hol éhezik, hol megszelídül, az erdő, a barlangok – a természet, mint helyszín és mint szereplő a novellafüzér egyik pillérét képezi. Egy másik pillérnek a természetfelettiséget tekinthetjük, hiszen majdnem mindegyik novellában felsejlik egy-egy ilyen lény, legyen az démon, visszajáró lélek, gyöngéd, értelmes fenevad, esetleg időtlenségben létező huszár. Miklóssi Szabó István nem fél a fantasztikumtól, és nagyon jól bánik vele – Neil Gaiman is megirigyelhetné. Az időtlenség, illetve időn kívüli létezés is alapelem ebben a mozaikban: nemcsak a huszár tartozik ide, hanem például a sivatagban álló fa, amelyen egy majom lakik, alatta meg az oroszlán éhezik – ez a kép legalább három novellában megjelenik; vagy a burokba szorult élet (vagy élet emléke), amely talán az egyik formája a halhatatlanságnak, az időnkívüliségnek. Talán.
A kötetet Vida Gábor szerkesztette. Szellemesen, titokzatosan fogalmaz a hátszövegben: „Annyiban igaz csak, amennyiben elhiszi és el tudja hitetni történeteit, de ne feledjük, a hatás az a valami, amiben megnyilatkozik az, ami nem valami, hanem valami más…” E körül a valami más körül bonyolódik és töredezik a Gyémántmozaik. Darabjai végül összeállnak, de anélkül, hogy a folyamat fárasztó vagy zavaró lenne, netán érzékelhető ismétlődést vagy telítődést érezne az olvasó. Minden novella a maga módján emlékezetes. És szúrós. Csak az vegye kézbe, aki meri.
CSIKI NOÉMI
Miklóssi Szabó István: Testfüggőség, Mentor Könyvek Kiadó, 2019; Gyémántmozaik, Mentor Könyvek Kiadó, 2021
