Sok az ötvenszázalékos béremelés? Nem lenne sok a százszázalékos sem, ha összevetjük egy rendőr fizetésével, mert, beszélik, hogy egyesek közülük egész életükben ingyenélők voltak. Természetesen, nem csak a szakma beszél ez esetben, hanem az ember is.

És mégis, a tanárok: megvédenek minket saját magunktól azzal, hogy embert faragnak belőlünk. A tanár, a jó tanár — egy életre meghatározó lehet számunkra. Türelemmel próbál olyan embert nevelni belőlünk, hogy hasznos, értékes tagjai lehessünk a társadalomnak. Nem mindig sikerül. És itt játszik közre a szülő és a gyerek, mert rajtuk is múlik, hát adjunk igazat nekik is.

Lehet szó béremelésről, de akkor minőségről is. Nem csak nekünk, diákoknak kell tanulnunk, hanem a tanároknak is kell képezniük magukat, hogy megbirkózhassanak az új helyzettel. Manapság egyre több diák mutatkozik hiperaktívnak, kezelhetetlenné és figyelmetlenné válnak. A régi módszerek mellett egyébre is szükségük van tanárainknak. Talán a legfontosabb, hogy kommunikálni tudjanak velünk, számba vegyék a véleményünket, egyenrangúként kezeljenek. Akinek ez sikerül, elmondhatja, tett valamit annak érdekében, hogy jó diákok kerüljenek ki a keze alól.

A szülő legtöbbször elfogult, ha gyermekéről van szó. Elfogult, de látja, hogy sok a tananyag, tudja, hogy felét sem fogja használni gyereke az életben, látja, hogy a napi nyolc óra után hazatérve újra és újra nekilát. De mivelhogy szülő, mindenekelőtt védenie kell a gyermekét, mert ha nem ezt tenné, nem volna szülő, s ha ő nem védené, akkor ki tenné ezt?

Ez esetben tanárnak, diáknak, szülőnek egyaránt igaza lehet, akár a sztrájk esetében. Béremelést mindig fog valaki követelni, akkor is, ha sokan megérdemlik, sokan nem. Azért kellene tenni, hogy mindenki megérdemelje.

Somodi Annamária