Hiszen az új elnök szülővárosa, Nagyszeben olyan látványosan fejlődött polgármestersége alatt, hogy az ott élők háromszor választották újra. Az sem mellékes, hogy az ellenjelölt Victor Ponta akkori szociáldemokrata kormányfő volt, akinek nyeglesége, fennhéjázása éles ellentétben állt Iohannis szigorú, tanáros modorával.

Az első elnöki mandátum alatt sem sokat szerepelt a nyilvánosság előtt, néha elmondott egy helyénvalónak tűnő beszédet (hiszen a hatalmon levő szociáldemokraták valóban rablógazdálkodást folytattak), megjelent a katonai parádékon, és láthatóan szívesen fogadták a nyugati kancelláriákban is, nem úgy, mint elődeit. Sokáig, majdnem hat évig tartott, amíg az emberek rájöttek, hogy a nagy hallgatás mögött nem csendben és jól végzett munka áll, hanem egy nagy üresség, amit Iohannis gyűlöletkeltéssel próbált eltakarni. Előbb a szociáldemokratákat és választóikat pocskondiázta, tavaly a magyarság is megkapta a magáét, az idén megosztotta az általa létrehozott jobbközép kormánykoalíciót, végül pedig a saját pártját is szétszakította (egyelőre kettőbe).

Teheti, mert két éve újraválasztották, és végigviheti második mandátumát, nem kell attól félnie, hogy a parlament felfüggeszti, mert (hétévi ellenségeskedés után) ő maga ültette kormányasztalhoz a választók által tavaly menesztett szociáldemokratákat. Most nyugodtan hátradőlhet.

Nem mintha eddig tépte volna a hámot. Egyetlen projektje a Tanult Románia volt, amit idén nyáron mutatott be, és miután hét évet ült rajta, teljesíthetetlenül rövid határidőket szabott. Nem is lett belőle semmi, és nem is lesz – ám sajnos nem azért, mert a szakmabeliek komoly kifogásokat emeltek ellene, hanem azért, mert funkcionális analfabetizmusban és gyanús diplomákban élenjáró országunk kormányában több plágiumgyanús miniszter is ül. Florin Roman ugyan lemondott, de nem érhető el sem Nicolae Ciucă kormányfő, sem Sorin Cîmpeanu oktatási, sem Lucian Bode belügyminiszter doktori dolgozata, és ezek mind az államfő Nemzeti Liberális Pártjának a felelős tisztségben levő emberei.

Na de nézzük az elnök feladatait. Külpolitikai téren elértünk valamit? A schengeni övezetbe még mindig nem kerültünk be, az eurózónától is távol állunk, az amerikai vízumkötelezettséget a tőlük (drágán) vásárolt hadi eszközök dacára sem törölték el, csak a szürkeállomány és a dolgos kezek exportjában jeleskedünk. Hadászatilag állítólag jó helyzetben vagyunk – de hát a gazdaságról is ezt mondják. A titkosszolgálatokról egyre kevesebbet tudunk – az aknamunkájuk viszont látszik.

Iohannis viszont ismét köddé vált, visszavonult magányába, és magasról fütyül a választóira, akik új meg új becenevekkel nyilvánítják ki véleményüket: ő az ország első turistája/sízője/golfozója, a legpihentebb földi halandó, a Fáraó, a Sfinx, Haos Iohannis, KlaUSL Iohannis és sok egyéb is. Sovány teljesítmény hét évre...