„Ha elmúlik karácsony, a szeretet lángja halványabban ég, de ha vigyázunk rá, nem alszik ki még” – fülünkben cseng ezen az ünnepen is a Neoton Família jól ismert karácsonyi slágere. És ismét elmúlt egy karácsony, ismét lejártak a nagy családi találkozások, és talán ugyanolyan már minden, mint előtte volt. Hiába vágytunk arra, hogy minden ugyanolyan maradjon, hogy a szeretet lángja ugyanúgy égjen, mégis halványabban fénylik. Mert mi visszazökkentünk a hétköznapi rohanásba, s elvárjuk, hogy mindenki ezt tegye.
A karácsonyi történet egyik meghatározó jelenete, amikor a pásztorokat meglepik az angyalok, és hirdetik nekik az örömhírt. Ez az örömhír szólt hozzánk most, 2021 évvel később is. Ahogyan a pásztorok hallották az angyalok szájából a jót, úgy hallhattuk mi is emberi szájakból a karácsonyi csoda hírét, hogy üdvözítő született ma nekünk. De mit is tehetünk ezzel a hírrel, hogy egy életen át karácsonyunk legyen, s ne csupán három napról szóljon az ünnep minden évben számunkra?
Lukács evangéliumában az evangélista leírta ennek a kulcsát. Egy egyszerű, figyelmen kívül hagyott szócskán van a hangsúly, és ez a szócska nem más, mint az „egészen”. „Menjünk el egészen Betlehemig…” (Lk 2,15). Mert mi is történt volna, ha a pásztorok csak Betlehem határáig mentek volna el? Nem találkozhattak volna az üdvözítővel, Krisztussal. Vajon mi elmentünk-e egészen Betlehemig? Ha nem mentünk el, akkor nem találkozhattunk a Megváltóval. Akkor valóban lejárt már számunkra az ünnep, és folytatódnak a hétköznapok hajszái. De mit jelent ez számunkra? Hol van Betlehem? Azt nyilván érezzük, hogy nem repülőjegyet kell váltani, s fapados repülővel repülni egészen Betlehemig. Igen nagy lenne a csalódásunk, mert ott egy kis városkát találnánk, s legfeljebb a kegyes hagyomány következtében felépült emléktemplomot látnánk. Akkor mitévők legyünk? Hol van az a Betlehem, ahol Jézus megtalálható? Van-e ilyen a mi világunkban? Igen, van! Négy ilyen helyről szeretnék írni.
Az első a közösség, a gyülekezet. Maga Jézus mondta: „Ahol ketten vagy hárman összejönnek az én nevemben, ott vagyok.” Az a – sajnos, református emberek között gyakran hangoztatott – kijelentés, hogy „jó református vagyok, de templomba nem járok”, hamis. Nincs gyülekezet nélkül igazi keresztyénség, mert Jézus magát a közösséghez kötötte. A közösségben lehet találkozni Jézussal.
A másik hely, ahol Jézusra lehet találni, a Biblia. A Biblia első lapjától az utolsóig Jézusra mutat. Elmenni Betlehembe annyit tesz: kézbe venni a Bibliát.
A harmadik jézusi lelőhelyet Urunk így fogalmazza meg egyik példázatában: „éheztem és ennem adtatok... amennyiben eggyel az én legkisebb atyámfiai közül megcselekedtétek, velem tettétek meg”. Ez azt jelenti, hogy a másik emberben Ő közelít felém. Ezért számunkra a másik nem lehet ellenség, kiállhatatlan alak, hanem testvér, felebarát, mert Krisztus közelít benne. Ez már önmagában forradalmi gondolat. A mi korunkban különösen is az. Jean-Paul Sartre irodalmi Nobel-díjas francia dráma- és regényíró mondotta: Luther korában egyik ember a másik számára Krisztus volt, napjainkban a pokol maga. Idáig érkeztünk. Ilyen miliőben a másikban Krisztust látni óriási horderejű tény. Jézus előbb idézett szavaiból hangsúlyos ez: a legkisebb atyámfiai. Azaz a nálam kisebbek, a rászorulók, a megvetettek, a hajótöröttek, a kisemmizettek, a társadalom perifériájára sodródottak. Meglátom-e őket? De egyáltalán meglátom-e Jézust azok szemében, akik körülöttem élnek, azokéban, akiket reám bízott ebben az életben? A családtagjaim, a barátaim szemében? Nemrégiben sokat közmunkáztunk a presbiterjeinkkel, és olyan jó volt látni az ő szemükön át, ahogy rám mosolyog Jézus. Az ő segítségükön, az ő szeretetükön keresztül. Ha bajban vagyunk vagy problémákkal küzdünk, akkor könnyebben meglátjuk Jézust a másik szemében. Milyen jó is lenne, ha mindennap meglátnánk Őt mások szemében.
A negyedik lelőhely az úrvacsora. Jézus mondta: „ez az én testem... ez az én vérem” – tehát nem egy emlékvacsora. Nem is puszta szimbólum. Jézussal lehet találkozni benne, általa. De vigyázzunk: egészen Betlehemig kell menni. Ez nem azt jelenti, hogy a kenyér és a bor átváltozik Jézus valóságos testévé és vérévé, és így mintegy őt áldozzuk meg. Nem. A jegyek nem változnak, de mi annál inkább. Nagy a baj, ha ezen az ünnepen sem változtunk a szent jegyek által.
Íme, ezt jelenti egészen Betlehemig menni. Vajon eljutottam már oda, vagy egyáltalán el akarok-e jutni? Hogyan megyünk tovább az ünnep után? Milyen lesz az új évünk? Milyenek leszünk mi az új évben? Elmúlt karácsony, s a szeretet lángja lehet, hogy halványabban ég, de vigyázzunk rá, hogy soha ki ne aludjék.
Marosi Árpád
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
