Na de most tizenöt olimpiai bajnok foglalt helyet az önkormányzat gyűléstermében (melynek bejáratánál egy tábla díszeleg az alábbi szöveggel: Ahol sok a szó, kevés a tett): Tokió bajnokai: Rejtő Ildikó, Ágoston Judit, Dömölky Lídia, Marosi Paula, Juhász Katalin — tőrvívók, B. Nagy Pál, Csongrádi László — kardvívók, Novák Ilona, Litomericzky Mária — úszók, Dömötör Zoltán, Hevesi István, Markovits Kálmán — vízilabdázók, Polják Imre, Varga János —birkózók, Gedó György ökölvívó, és akkor még nem említettük Géczi István labdarúgó müncheni ezüstérmét, a bronzérmeseket: Zsitnik Béla evezős, Kovács Tamás kardvívó, Kassai Farkas András kenus...

A programnak megfelelően a pekingi olimpia került mérlegre. Dr. Nagy Zsigmond a NOB szemüvegén át pillantott vissza a kínai fővárosra — hogy csak néhány számot említsünk a számok tengeréből: Pekingben a korlátozások és a szigorú kvalifikációs rendszer ellenére 11 190 versenyző (6444 férfi és 4749 nő) indult, azaz a nők részvételi száma és aránya tovább nőtt, hiszen legutóbb Athénban 4329, de húsz éve Szöulban még csak 2194 női versenyző rajtolt az olimpiai játékokon. A legjobbak eredményesebbek lettek, hiszen az első tíz nemzet az aranyérmek 63 százalékát szerezte meg, míg a további 194 ország sportolóinak csak az aranyérmek 37 százaléka maradt. A statisztikák szerint az európai kontinens sportja gyengülni látszik. Amíg ugyanis Athénban az érmek 52 százalékát az európai országok versenyzői szerezték meg, addig ez az arány Pekingben 48 százalékra csökkent...

Kovács Tamás és Medvegy Iván kimondottan magyar szempontból értékelte a nyári játékokat. Kezdték mindjárt azzal, hogy látványosan visszaesett a magyar résztvevők száma. Ennek három fő oka van — mondták. 1. az állam erősen kivonult a sport mögül, 2. a kontraszelekció, 3. a motiváció hiánya. Aztán végigskálázták a 24 sportágat, melyben a magyarok rajthoz álltak. Nem ismételjük meg az eredményeket, megelégszünk azzal, hogy igazán elégedettek a vízilabdával, a kajak-kenuval lehetünk... 15 sportág nem szerzett pontot sem, érmet pedig csak öt sportág szállított. Az elégedetlenség kiváltói: 17 sportág alulfinanszírozott volt, hat a várakozás alatti támogatásban részesült; az elégtelen mentális felkészülés; a felkészülés alatt hiányoztak a megfelelő edzőpartnerek, más esetekben a túlversenyeztetés jelentette a gondot; a sikertelen formaidőzítés; az akklimatizációs problémák; a személyes konfliktusok (ezeket nem időben és nem megfelelően oldották meg a szövetségek) edző-versenyző, versenyző-versenyző között; a taktikai fegyelmezetlenség; a túledzettség; a válogatás; a kishitűség; a hazai eredmények túlértékelése; az edzők megbecsülésének alacsony szintje mind erkölcsi, mind anyagi téren; a sportegészség, sporttudomány lemaradása; a létesítmények színvonalának alacsony mivolta; a legjobb edzők külföldre távozása; a sportdiplomácia elhanyagolása és nem utolsósorban a pénz és a pénz.

Következett Rákospalota és az olimpia. Géczi István büszkén számolt be arról, hogy a kerületben létesített olimpiai múzeumban 104 relikviát őriznek. Ápolják az olimpiai hagyományokat. Az első újkori olimpián 1-es rajtszámmal indult és a 100 m-es síkfutásban harmadik helyen végzett Szokolyi Alajosnak emléket állítva alakítottak Olimpiai Baráti Kört, s a kerület önkormányzata megvásárolta és rendbe hozatta Bernecebarátiban Szokolyi Alajos egykori kúriáját, ahol a kerület fiataljai számára nyári táborokat, sportfoglalkozásokat szerveznek.

A folytatásban Jakabházyné Mező Mária főtitkár és Takács Ferenc, az akadémia alelnöke elismeréseket nyújtott át, majd a vándorgyűlés legvégén Markó Péter jegyző meghívta a Magyar Olimpiai Akadémia tagjait a következő vándorgyűlésre, melynek házigazdája Keszthely lesz 2009 márciusában.