A látszatkormány viszonya a valósággal

Az illetékesek látszólag észre sem vették sem az egyiket, sem a másikat, csak úgy elvoltak saját buborékjaikban. A kultúrát letudták néhány – meglehetősen hasonló – frázissal, aminek semmi köze nincs a szomorú valósághoz, a szélsőségesekre egy szót sem vesztegettek (tudják vagy sem, hogy a hallgatás beleegyezést jelent, lehet találgatni). A jelek szerint ez a szociálliberális kormány – amelyet azzal nyomtak le az emberek torkán, hogy stabil parlamenti támogatottsággal többet tehet – teljesen párhuzamos valóságban él, és fogalma sincs arról, hogy mi foglalkoztatja, bántja a lakosságot, illetve, hogy mi a saját feladata.

A kultúra napján beszédet mondott Klaus Iohannis államfő, Nicolae Ciucă kormányfő és Florin Cîțu szenátusi elnök is. A művelődési miniszter nem, Lucian Romașcanu beteget jelentett (omikron-fertőzést), de ez fel sem tűnt: régóta hiányzik e megpróbált ágazat éléről egy igazi, hozzáértő és elkötelezett tárcavezető. De máshonnan is: az ősszel hivatalba lépett kormány néhány tagja teljes ismeretlenségben leledzik, mások pedig szinte naponta nyilatkozgatnak valamelyik televíziónál, mintha ez lenne a dolguk. A sok szerepléstől pedig nem végzik el a munkájukat: például Virgil Popescu energiaügyi miniszter egyetlen olyan intézkedést sem jelentett be, amivel a villany- és gázszámlák kordában tarthatók, csak ellenőrzéseket rendelt el, miután kiderült, hogy a kompenzációs törvény nem elég világos. Vajon ez kinek a hibája, mulasztása?

Korántsem kivételes esetekről van szó. Sorin Cîmpeanu oktatási miniszter is sűrűn látható a képernyőkön, miközben soha nem látott méreteket öltött az iskolaelhagyás, hogy csak az egyik aggasztó jelenséget említsük, amiről olykor beszélnek. Sorin Grindeanu közlekedési miniszter is gyakori vendég a stúdiókban, és nem átall arról panaszkodni, hogy túlterhelt az útügyi társaság. Érdekes, állampolgári szintről nézve úgy tűnik, hogy nem is igen létezik... A belügyminiszter, Lucian Bode valamivel ritkábban osztja az észt, láthatóan még a hivatalában is, mert az alárendelt szervek teljesítménye csapnivaló: a rendőrök törvénysértései, botrányai, melléfogásai már mindennaposak, súlyos bűntények maradnak megoldatlanul, és sem a parlamentet, sem a temesvári városházát nem tudták megvédeni az AUR hordáitól. Még Alexandru Rafila egészségügyi miniszter is inkább csak szándéknyilatkozatokat tud felmutatni, mint eredményeket, és a sor folytatható.

A hab a tortán persze az ország első embere, a bal-jobb kormány patrónusa, Klaus Iohannis, aki az energiaárak elrobbanása és az ötödik járványhullám idején hirtelen a környezetvédelem zászlóját kezdte lobogtatni. Szó se róla, ez fontos és mindannyiunk bőrére megy – épp ezért dühítő az újabb államfői program. Láttuk, mi lett az előzőekből, és köszönjük, látszatintézkedésekkel már csordultig vagyunk. Süllyedünk is, hahó, nem látják?