A szántóföldi penészgombák közül a Fuzarium nemzetségbe tartozók a legelterjedtebbek tájainkon. A monokultúrás (gabona egymás után több éven keresztül) termesztés nagyfokú alkalmazásával a fertőzöttség az utóbbi években jelentősen nőtt, mert a szántóföldön visszahagyott szárrészek fertőzésforrást és jó táptalajt jelentenek szaporodásukhoz.
A fuzariumtoxinok legelterjedtebb csoportjai a trichotecénvázas toxinok, a zearalenon és a fumonizinek. A trichotecénvázas toxinok káros biológiai hatásokat váltanak ki az állatokban: hányás és takarmány-visszautasítás, csökkenő fehérje-előállítás, károsodik az idegrendszer és az immunrendszer, szaporodásbiológiai zavarok jelennek meg. A sertés- és baromfitartásban jelentős gazdasági veszteséget okozhatnak, mert hatásukra csökken a takarmányfogyasztás, romlik a hús- és tojástermelés hatékonysága. Kocáknál megszűnik az ivarzás és az ovuláció, a tojóknál csökken a termelés, és romlik a tojás kelthetősége. A szarvasmarha erre a toxinra kevésbé érzékeny, mivel a bendőben zajló fermentáció következtében a toxinok jelentős része átalakul, biológiai hatásuk csökken. Ez esetben leginkább a tejtermelés csökkenése következik be. A fiatal borjak viszont érzékenyebbek a mérgező hatásra, mivel még nem rendelkeznek stabil bendőflórával. A juhok érzékenysége a bendő gyengébb méregtelenítőképessége miatt szintén nagyobb.
A zearalenonra szinte mindenik állatfaj érzékeny, és szaporodási rendellenességeket okoz. Sertéseknél romlik a kocák vemhesülési aránya, megnő a visszaivarzó egyedek száma, esetleg meddőség is kialakulhat. Ugyanakkor megnő a halva született utódok száma, kisebb az alomszám, a malacok gyengék, a csecsbimbók duzzanata figyelhető meg náluk.
A fumonizineket 1988-ban fedezték fel, állatfajtánként eltérő károsodást idéznek elő. A sertéseknél akkor kezdtek nagyobb jelentőséget tulajdonítani nekik, amikor az Egyesült Államokban 1988-ban a sertések tömeges megbetegedése következett be. Minden esetben a penészes kukorica etetésére volt visszavezethető a betegség, amely tüdővizenyő, mellvízkór kialakulásával járt. Kisebb koncentrációjú fertőzéses kukorica etetésekor máj- és vesekárosodást mutattak ki. A toxin hatása nemcsak a felvett mennyiségtől, hanem a takarmányozás időtartamától is függ. A kutatók megállapították, hogy a penésszel fertőzött kukorica etetése már a méhen belül károsítja a magzatot, májelváltozást és kezdeti tüdővizenyőt okozva. A lovak kifejezetten érzékenyek a fumonizinekre, a toxin mennyiségétől függően akár agylágyulás is kialakulhat, ami néhány órán belül az állat elhullásához vezethet. A kérődző állatok és a baromfifajok viszonylag ellenállóak.
A raktári penészgombák közé az Aspergillus- és a Fuzarium-fajok tartoznak. Közülük számos faj ochratoxint termel. A sertésnél, akárcsak az embernél, veseelfajulást okoz. A baromfifajok is nagyon érzékenyek, csökkenti a súlygyarapodást, csökken a tojástermelés, romlik a kelthetőség. A kérődzők ellenállók e toxinnal szemben. A patulin a penészes gyümölcsökből mutatható ki, és elsősorban az emésztőszerveket károsítja, vérzést, fekélyt idézhet elő. Rákkeltő, és a fejlődő magzatot is károsítja.
A gombatoxinok nemcsak az állatok, hanem az ember egészségére is veszélyt jelentenek. Az ember szervezetébe bejuthatnak közvetlenül, vagyis toxintartalmú gabonaféleségek (csemegekukorica, kukoricadara és liszt, müzli stb.) vagy más növényi eredetű táplálék (penészes gyümölcs) vagy kávé, sör fogyasztása következtében. Közvetetten az állatok által elfogyasztott toxinok megjelenhetnek az állati termékekben is (hús, máj, tej, tojás), és veszélyt jelenthetnek az ember számára.