Az államelnöki hivatalban bemutatott jelentés kapcsán az első, hurráoptimizmusból kizökkentő kérdés: az a bizottság, melynek létrehozataláról január 4-én még jövő időben beszélnek, miként adhatott ki jelentést a kezéből már 11-én?
Akkor is magasra futhat a szemöldök, amikor ezt olvassuk: „Iohannis felhívást intézett a központi állami intézményekhez, helyhatóságokhoz, nem kormányzati szervezetekhez, szülőkhöz, vállalatokhoz és a sajtóhoz, hogy járuljanak hozzá a jelentés sikeres gyakorlatba ültetéséhez.” Igazán lelkesítő, de ha már ez lenne az elvárás, nem illene tudatni: mégis kik gyártották azt? A szakértők, a munkacsoport elkendőzésre igen alkalmas kifejezések, megerősítés nélküli használatuk rontja a hitelességet.
„A munkacsoport következtetéseit folyamatosan ismertetik a nyilvánossággal és a kormánnyal, hogy ezzel is előmozdítsák az országos klímaváltozási stratégiák és tervek kidolgozását, amelyeket 2022–2023-ban kell véglegesíteni” – olvashatjuk az államelnöki közleményben. A nyilvánosság rendjén lenne, de adja magát a következő kérdés: mi dolga lenne a kormánynak?
A közvitára bocsátott jelentés alapjait teljes mértékben kilúgozza, de – a nyilvánosságra hozottak szerint – készítőinek fogalmuk sincs, hogy manapság amúgy mi történik e téren az oktatásban. Ha valaki egy valamirevaló jelentést szeretne asztalra tenni, azt a helyzetfelméréssel kellene kezdenie. Ha nincs helyzetfelmérés (ami nem egy-két napi munka!), bárki leülhet, s egy fél óra alatt egy egész „jelentést” összeötletelhet… Nem is csodálkozom, hogy ily hamar produktív lett az a munkacsoport. Ugye, nem csak az elnöki tanácsosból áll? Vagy tán nem is jelentésről kellene beszélni?
