Száz éve tért vissza Benedek Elek Kisbaconba

2022. január 21., péntek, Kultúra

„Édes Marcikám, pontosan megérkeztünk, drágán, de jól utaztunk. Kettőnknek összesen 12 ezer koronába került az öröm, hogy újra láthattuk a kertünket (Itt-ott alig ismertem rá, úgy megnőttek a fák.) (…) Nagy csendben élünk. Mill. csók Apa” Ez volt a 62 éves Benedek Elek első levele, melyet Kisbaconból írt Budapestre Marcell fiának.

  • Benedek Elek portréja 1924-ből
    Benedek Elek portréja 1924-ből

– A trianoni békediktátum volt a külső indíték Elek apó hazatérésére, de mik lehettek a hazatérés belső okai? – kérdeztem Bíró Bélát, miután végigvezetett a Benedek-kúriában 2021. augusztus 3-án, az irodalmi ezermester hazatérésének 100. évfordulóján.
– Benedek Elek 1898-ban építtette kisbaconi kúriáját. Budapesten állandóan kísértette a hazatelepedés vágya szülőföldjére. A honvágy hozta haza. Végleges hazatérésének időzítését azonban külső körülmények is befolyásolták. Az 1919-es budapesti kommunista hatalomátvétel után szívének oly kedves gyermeklapját, a Jó Pajtást betiltották. A legnagyobb fiát, Marcellt ért támadások és a felesége miatti antiszemita hangulatkeltés személyesen is sértette őt. A trianoni trauma is nagyon megviselte. Az őszülő mesemondó hangulatvilágát az elkeseredés, a kilátástalanság, a társadalmi-politikai kiábrándultság és a szülőföld iránti aggodalom határozta meg. 1920 őszén fejezte be Édes Anyaföldem című önéletrajzi regényét, melyet ezzel a felkiáltással zárt: „Tavasz nyíltán hazamegyünk, Mária!”

– A hazatérése és az 1929-ben – szintén augusztusban – bekövetkező halála közti nyolc év szüntelen küzdelmekkel telt. Elek apó Kazinczy-féle szerepet vállalt: az erdélyi magyar irodalom bölcsőjénél bábáskodott. Miben nyilvánult meg a szervező tevékenysége?
– Hazaköltözése után egy esztendeig – korábbi fogadalmához híven – nem mozdult ki a portájáról. Csak a szülőfaluja temetőjében látogatta és gondozta szülei és János fia sírját. A Petőfi-ünnepségek szervezőinek felkérésére a fehér­egyházi emlékhelyen vállalt először nyilvános szereplést 1922. július 31-én. Ezután korát meghazudtoló lendülettel – elmúlt már 63 éves – vette ki részét a trianoni diktátum utáni erdélyi magyar irodalom elindításában, az anyaország és Erdély irodalmi szálainak újrafűzé­sében. Például előadásokat tart Petőfiről és Adyról erdélyi helyszíneken, vagy éppen Mikes Kelemenről értekezett Budapesten. 1924-ben, ideiglenes budapesti tartózkodása idején rávette az Athenaeum Kiadót egy erdélyi elbeszélő antológia kiadására Erdélyi történetek címmel, melyben tizenkilenc itteni író novellája jelenik meg, az ő előszavával. Budapesti kapcsolatait mozgósítva erdélyi írók tárcáinak, elbeszéléseinek megjelentetését segíti elő a fővárosi lapokban. Aztán itthon, Erdélyben is megvívja híres irodalmi pereit: megvédte Makkai Sándort az Ady-könyve kapcsán ért támadások miatt, kiállt Ady Endre életműve mellett. Elismerő kritikát közöl Tamási Áron Szűzmáriás királyfi című regényéről, amiért személyeskedő támadás éri Szabó Dezső részéről. Többször vállalt harcos apostoli munkát is. Kolozsváron próbálja oldani a Pásztortűz, illetve a Keleti Újság köré tömörült irodalmi körök és értelmiségi holdudvarok között feszülő világnézeti és értékrendi ellentéteket. Szenvedélyes érveléssel igyekezett összefogásra ösztönözni őket az erdélyi magyar irodalom érdekében.

Irodalomszervezői szerepvállalásának új korszaka kezdődött életének utolsó éveiben. Egy kis csapattal – amit ő székely ,,truppnak” nevezett – felolvasó körútra indult népszerűsíteni az első világháború után született magyar irodalmi alkotásokat és persze egzisztenciát is teremteni a részt vevő fiatal íróknak. A ,,trupp” állandó szépírói: Tamási Áron, Bartalis János és Szent­imrei Jenő. Alkalmanként csatlakozik hozzájuk Nyirő József, Kacsó Sándor és Tompa László. A csoporthoz tartozik még Ferenczy Zsizsi népdalénekes, Szabó Géza zongoraművész és György Dénes szavalóművész. Benedek Elek önzetlen mentorként bábáskodott az ifjú alkotók irodalmi kiteljesedése fölött, és végigvezette őket több mint negyven erdélyi és magyarországi településen, ahol zenével is gazdagított irodalmi esteket tartanak. Küldetésszerűen munkált benne a társadalmat nevelni és felemelni akarás, a nemzetféltés, az ifjú írástudók egzisztenciateremtésének segítése. Mindeközben szorgalmasan szerkesztette a szívéhez oly közel álló gyermeklapját, a Cimborát.

– 1979-ben a Szabó Zsolt által közzétett Kriterion-kötetben olvastam egyik levelét, amelyben ezeket írta: „Magyarságunk szempontjából olyan fontosnak tartom a jó gyermekújságot, hogy ezért kész vagyok minden áldozatra, s ennek tulajdonítsd, hogy nem vállaltam munka nélkül a főszerkesztői címet…” Milyen szerepet töltött be a híres Cimbora a Kárpát-medencei gyermekvilág életében?
– A Cimbora alcímei már megnevezik a lap célközönségét: ,,jó gyermekek képes hetilapja”, később pedig ,,Románia és az utódállamok egyetlen magyar nyelvű képes gyermeklapja”. A Kárpát-medence magyar nyelvterületein terjesztették, sőt, egyes példányait az Egyesült Államokba is eljuttatták Tamási Áron révén. A Cimbora 1922 februárjában indult Szentimrei Jenő kezdeményezésére, kiadója Szatmárnémetiben volt. Néhány lapszám megjelenése után kérték fel Benedek Eleket főszerkesztőnek, ami nagy változást hozott a lap életében, mivel Elek apó volt az a személy az akkori Erdélyben, aki rendelkezett megfelelő tudással és tapasztalattal a nívós gyermeklap működtetéséhez. Ne feledjük, hogy magyar nyelvterületen az első irodalmi szintű gyermeklapot éppen Benedek Elek és Pósa Lajos alapította Budapesten 1889 karácsonyán. Elek apó fiatalos lendülettel vitte a főszerkesztői és munkatársi tevékenységét a Cimboránál. A lap szerepvállalását is ő határozza meg: ,,Ennek az újságnak minden sora egy szent célt szolgál: nemesen, emberségesen gondolkodó, művelt magyarokká nevelni titeket.” Munkatársai sorába a legjobb erdélyi magyar írókat, költőket vonta be, de a családja tollforgató tagjait is. Az anyaország határain túl rekedt kicsi olvasókra – ahogy ő mondta: ,,Cimbora-unokáira” – nagy figyelmet fordít. Ennek a küldetésszerű célnak rendeli alá a lap tartalmát, melyben mesék, versek, mondák, erkölcsnevelő célzatú gyermekirodalmi alkotások, természettudományos ismeretterjesztő cikkek, fejtörők, rejtvények jelennek meg, de nem maradhatnak el a magyar irodalom és történelem jelentős személyiségeiről és eseményeiről szóló beszámolók, illetve krónikák sem.

Fontossága miatt külön kell szólnom a Cimbora lap Elek nagyapó üzeni című rovatáról. Ebben mindig válaszolt a gyermekolvasóktól neki érkező levelekre. Tapintattal kezelte a magyar szórványból bejövő leveleket, hiszen a küldemények mögött álló gyermekek egy részének még a magyar tannyelvű elemi iskola sem adatott meg. Elek apó dicsérte őket, amiért írtak magyarul, és további levélírásra buzdította őket. Jóindulatúan javítgatta helyesírási és fogalmazási hibáikat, ahogy ma mondanánk, iskolapótló távoktatást végzett.

Ezzel a levelezős misszióval és egyéb vállalt tevékenységeivel járó temérdek munka, a gyermeklappal kapcsolatos fokozódó pénzügyi gondok, majd a Cimbora megszűnése miatti elkeseredése siettették a halálát. 1929. augusztus 17-én végzetes agyvérzés érte. Korábbi fogadalmuk szerint felesége követte őt a halálba, így a házaspárt együtt temették el a kisbaconi temetőben. Elek apó sírfelirata – amit halála előtt nem sokkal fogalmazott meg – írói hitvallásának is tekinthető:
„Jézus tanítványa voltam,
Gyermekekhez lehajoltam,
A szívemhez felemeltem,
Szeretetre így neveltem.”

– Ő nemcsak író volt, hanem az ország egyik első – és egyedüli független – ellenzéki publicistája. Államtól, egyháztól, politikai pártoktól, üzleti vállalkozástól nem fogadott el anyagi támogatást. Az előfizetők pénzéből akart megélni, akiket az írásaival szolgált. S minthogy ezek többnyire szegények voltak, Budapesten a politikai napi- vagy hetilapjai sorra elvéreztek. Milyen okból szűnt meg a Cimbora?  
– Elek apó Kisbaconban szerkesztette a Cimborát, de a kiadóhivatal Szatmárnémetiben volt, és háromszor is gazdát váltott. A kiadó hibájából – ügyetlen vagy éppen nemtörődöm gazdálkodás, a szerzői tiszteletdíjak késlekedése vagy ki nem fizetése stb. – sok előfizető lemorzsolódott, a lap heti megjelenése előbb havi három számra csökkent, majd ez is megtorpant és egy-egy szám kimaradt. A sorvadó lap megmentése érdekében banki hitelt vett fel saját felelősségére, amelynek törlesztését magas kamatláb terhelte. A lapot így sem lehetett megmenteni, és 1929 júliusában megszűnt. A hitel teljes visszafizetése a Benedek Elek halála utáni időszakra is átnyúlik, amikor gyermekei vállalják, hogy apjuk újabb kiadású műveinek jogdíjából és saját hozzájárulásukból rendezik a végtörlesztést.

– Nemcsak a kisebbségi sors, a tehetség és szorgalom, de a nagycsalád feje is beszél Elek apóból. Hány gyereket nevelt és hogyan alakul a család sorsa másod- és harmadíziglen? Kérdezem, mert a felesége révén ön is része e nagycsaládnak.
– Benedek Elek 1884-ben vette feleségül a szegedi Fischer Máriát. Budapesten ismerkednek meg, és itt is telepednek le. Házasságukból 6 gyermek született, 3 fiú és 3 lány. A hat gyermek 12 unokát ad a családnak, akik után 20 dédunokával bővül a családfa. Az utóbbiak egyike a feleségem: Bíróné Bardócz Enikő, aki Elek apó legkisebb lányának, Rózsának az unokája. Mind a hat gyermeke tanítóképző főiskolát vagy egyetemet végzett. Közülük négyen Magyarországon maradtak, míg ketten, Rózsa és Flóra vállalták az erdélyi sorsot. Sikerült elérniük, hogy 1959-ben emléktábla kerüljön a Benedek Elek feleségéről elnevezett Mari-kúriára, majd hosszú tárgyalások eredményeként tíz év múlva hivatalosan is emlékházzá avatták. A házban található a dolgozószobája, az egykori nagy ebédlőben pedig régi és új könyvei láthatók. Azt nyilatkozta, hogy: „Ebbe a házba be van falazva a lelkem, a téglákat, melynek minden darabja egy-egy könyv, az én véremmel kevert mész ragasztja össze”.

– Mikor és hogyan vált a Mari-kúria múzeummá? Ki működteti?
– A Mari-lak két szobáját: az ebédlőt és Benedek Elek dolgozószobáját 1969-ben emlékmúzeummá avatták. Az 1969–1997 közötti időszakban a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum működtette, 1997-től pedig a család tulajdonában levő magánmúzeumként áll az érdeklődők rendelkezésére. Kezdetben Benedek Elek lánya, Benedek Flóra, illetve unokája, Bardóczné Lőrincz Júlia és férje, Bardócz Dezső fogadták a látogatókat. Később Bardócz Éva – Bardócz Lehel dédunoka felesége – teljesített szolgálatot a Székely Nemzeti Múzeum alkalmazottjaként. 1997-től Szabó Réka (dédunoka) és férje, Szabó István működteti a kisbaconi emlékházat. 2019 óta a feleségem, Bíró Enikő és jómagam fogadjuk az emlékmúzeumba látogató vendégeket, és lányaink családjaival együtt gondozzuk Benedek Elek hagyatékát, illetve gondoskodunk az emlékház és emlékpark állagmegőrzéséről.

S. Király Béla

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Hol tervez nyaralni idén?









eredmények
szavazatok száma 310
szavazógép
2022-01-21: Kultúra - :

Király László: Kék farkasok (Székely könyvtár)

Király László a második Forrás-nemzedék meghatározó tagja, elsősorban költő, de az 1972-ben megjelent, Kék farkasok című regénye átütő siker lett, mert kritikai igénnyel ábrázolja az 1950-es évek Romániáját a kulákosítással, kollektivizálással, ugyanakkor az 1960-as évek korszakregénye is, mely visszaadja a kelet-európai típusú majdnem-hippi nemzedék hangulatát.
2022-01-21: Kiscimbora - :

Benedek Elek: A csúnya királyfi és a szép királykisasszony

Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl volt, volt egyszer egy király, s annak egy olyan szép leánya, mint égen a ragyogó csillag.