Szokás szerint a bodvaji út elején, a Barót-pataka hídja közelében cserkésztem a patakmedret. Bár ne tettem volna. A hegyekből lezúduló kristálytiszta vízben sebes pisztráng, balind villanását vártam – most, télen is mozognak a halak. Ehelyett szemétheggyel szembesültem. Na jó, nem egészen hegynyi, és nem is szanaszét, mert a hulladékot szépen zsákokba tömték, bekötötték, úgy dobták a folyóvízbe. Nem nagy ügy, az autó, szekér vagy más jármű megállt a hídon – jöhetett Kisbaconból, Magyarhermányból, a bodvaji villatelep felől, de lényegében bárhonnan –, a zsákokat bedobálták a vízbe, majd továbbhajtottak. Lényegében a neheze addig tarthatott, míg a szemetet belegyűrték a zsákokba, járműre rakták, elszállították.

Hogy miért épp a patakban landoltak a zsákok, az titok. Az is, hogy miért nem a szemétgyűjtő helyekre tették ki a „csomagot”. Hiszen a környéken meg van szervezve a szemételhordás, a polgárok döntő többsége él a lehetőséggel, sőt, a szelektív hulladékgyűjtés szokása is kezdi megvetni lábát. Az erdőkön, mezőkön is látszik a változás: ugyan akad még bőven elszórva hulladék, de egyre tisztább környezetünk.

És mégis, továbbra is vannak, akik fittyet hánynak a természetre, környezetre, megvetik embertársaikat, rá sem rántanak a társadalmi, közösségi szabályokra. Az is lehet, hogy volt, aki látta az egész „műveletet”, de jobbnak vélte hallgatni, nem szól szám, nem fáj fejem alapon. A hivatalos szervek pedig – önkormányzat, rendőrség, környezetvédelem és a többi, és a többi –, akik nagyon szívesen élnek a hivatalból indított eljárás lehetőségével, valószínűleg nem szereztek tudomást az esetről. Nem jártak arra, fel sem tételeznének ilyen galádságot. Lehetne folytatni az eszmefuttatást.

Bárhová is jutnánk a feltételezésekkel, a tények maradnak: valaki, valakik degeszre tömött szemeteszsákokat dobáltak a patak vizébe, ömlesztve a partra. Az életet adó vízbe, melyet mások komoly erőfeszítések árán próbálnak megtartani eredeti állapotában, eredeti flórájával, faunájával, halas élővilágával. Évek óta zajlik például a Fenyős-patak pisztrángállományának óvása, gyarapítása. Mesterséges zuhatagokat építettek, ezerszámra telepítették a sebes pisztráng ivadékát – magánkezdeményezésből.

A szemetes zsákok a maguk során nem jelentik a halak élőterének javulását, élelmet, de még csak rejtekhelyet sem biztosítanak. Ráadásul a belőlük kimosott ártó, mérgező anyagok komoly szennyezést, veszélyt jelenthetnek halra, esetleg a patakban fürdőző gyermek (ha még van egyáltalán ilyen), a szomját oltó vad, háziállat számára. Semmiféle magyarázat nem mentesítheti a tettest a bűne alól. Sajnos, azt is mondhatjuk: büntetést sem fognak kiróni (habár a környezetszennyezés esetén a szeméttömeg átvizsgálása adhat kiindulópontot az elkövető utáni nyomozáshoz), megmenekül a szégyenteljes tettet elkövető.

A szemetet pedig valószínűleg civilek fogják valamelyik akciójuk során összegyűjteni. Olyanok, akik fogékonyak környezetünk óvásának fontosságára.