A baróti művelődési ház kistermében a magyar kultúra napját Egyed Emese egyetemi tanár, költő, Benkő Levente történész, főszerkesztő, Lövétei Lázár László költő, szerkesztő és Zsidó Ferenc író, főszerkesztő társaságában ünnepelték. Szóba került, kinek mit jelent a kultúra, létezik-e vagy sem erdélyi magyar irodalom, kell-e külön ünnepelni a székely irodalmat, majd bemutatták a Székely Könyvtár sorozat századik kötetét és a Művelődés és a Székelyföld kulturális folyóiratok legutolsó lapszámait.
Kisebb vita alakult ki, amikor a meghívottak azt feszegették, a magyar kultúra napja mellett szeptemberben, Tamási Áron születésnapjának környékén a székely kultúra napját meg kell-e ülni, ünnepelni valahogyan. Mert az igaz, a történelmi Magyarország területén élők ugyanazt a magyar nyelvet beszélik, ugyanazon szavakat ismerik és használják, de vajon – ahogy Lövétei Lázár László fogalmazott – finomhangolását mindannyian dekódolni tudjuk?
Zsidó Ferenc arról mesélt, egy készülőfélben levő székely tematikájú regényéről beszélgetett anyaországi írókkal, akik kissé félve kérdezték meg, vajon azt ők mennyire fogják érteni? Fogják – nyugtatta meg –, mert azért jóval több dolog köt össze, mint választ el – fogalmazott.
Benkő Levente Egyed Ákost idézve felelte meg a kérdést: az 1848–49-es forradalom és szabadságharc volt az a pillanat, amikor végérvényesen és egyértelműen tisztázódott, hogy a székely a magyar nemzet része, ezért amikor magyar kultúráról beszélünk a székely kultúrát is értjük alatta.
Egyetértettek arról, hogy a magyar tollforgatóknak a kötelességei közé nemcsak az alkotás tartozik, hanem a magyar kultúra népszerűsítése, minél hatásosabb tolmácsolása – különösképp pedig a románságnak kell megmutatnunk, kik és mik vagyunk, hiszen ők vannak hozzánk a legközelebb.
A Székely Könyvtár sorozat elindításának körülményeit ismertetve Lövétei úgy fogalmazott, szerencsés egymásra találásnak köszönhető: Ferenczes István kezdeményezett, a Hargita Megyei Tanács felkarolta az ötletet, Kurkó Árpád vállalkozó pedig nagyvonalú pénzügyi támogatását adta hozzá. A sorozatot úgy próbálták szerkeszteni, hogy a székelyföldi irodalom minél nagyobb szeletét tudják megmutatni.
Benkő Levente a Művelődésről szólva úgy fogalmazott, hogy a folyóirat csak küllemében újult meg – a baracksárga szín helyett színes fényképek vannak borítóján – szellemisége viszont a régi. Közölnek néprajzot, könyvismertetőket, írnak zenéről, színházról, operáról, készítenek interjút költőkkel, írókkal, közéleti személyiségekkel, foglalkoznak a levéltárak mélyéről előkerült családtörténeti ínyencségekkel, időközönként pedig egy-egy kistérség kulturális életét veszik górcső alá. A Barótról származó főszerkesztő ígérte: nemsokára eljön az ideje, hogy erdővidéki szám is legyen.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
