Minden hónapra jut valami

Februárban a vizes élőhelyek világnapján hol a Tortoma önképzőkör, hol a Kalendárium keretében szakember tart elő­adást vagy dokumentumfilmet ajánlanak, de az sem ritka, hogy interaktív foglalkozást tartanak fiataloknak. Márciusban a víz világnapján patakmeder-takarítást végeznek, vagy a Barót bibarcfalvi végénél található Keleti-tó környezetét teszik tisztábbá. Március utolsó szombatján a Föld órája világméretű megmozduláshoz csatlakozva a klímaváltozásra hívják fel a figyelmet.

Sikerült elérniük, hogy a polgármesteri hivatal mellett számos magánember is csatlakozzon az ügyhöz, és bár egy órára kapcsolják le a köz-, illetve a családi házak világítását. Áprilisban a Föld napja alkalmából faültetési akciókhoz csatlakoznak – ezt általában valamelyik közbirtokossággal közösen teszik –, de 2018-ban arra is volt példa, hogy a városban ültettek facsemetéket. Májusban a madarak és fák napjának környékén a művelődési házban vagy Erdővidék Múzeumában meghívottjuk tudományos előadás tart vagy filmet néznek, júniusban a környezetvédelmi világnapon megszervezik a Zöldikék környezetvédelmi vetélkedőt, majd pár nap múlva egy kiránduláson természetvédelmi területeket, rezervátumokat, nemzeti parkokat keresnek fel. Augusztus első két hetében a két korosztály – 8–13 és 14–18 évesek – számára szerveznek tábort. Szeptemberben az autómentes világnapkor kerékpáros felvonulást tartanak, amelyhez rengeteg család csatlakozik; kicsik és nagyok közösen járják be a kijelölt útvonalat – voltak már Vargyas felé, felkeresték Kisbaconban Elek apó feredőjét, Köpec és Barót határában a köpeci szilt. (Igen, amikor 2011-ben az ősöreg szilfát előbb Romániában, majd Európában az év fájának választották, a ZIKE tagjai is kivették részüket a rendkívüli esemény népszerűsítéséből.) Az állatok világnapján a megszokott helyek valamelyikén meghívásukra szakember tart értekezést, novemberben pedig az egyesület születésnapját ünneplik, így köszönik meg tagjaik és támogatóik munkáját. A téli vakáció előtt már csak Mikulás-járást tartanak, amikor is a szülők kérésének eleget téve, hogy a gyerekek számára a csodát valódivá tegyék, a városba és a községekbe kihordják az ajándékokat.

A felsoroltak mindegyikét nem szervezik meg minden évben, de gyakran van úgy, hogy alkalmazkodnak a felkínálkozó lehetőségekhez, és helyettük rendkívüli eseménnyel bővítik négy évszakot lefedő saját „kalendáriumukat”. Hosszú volt az út, míg eljutottak idáig.

Kell egy csapat!

Az egyesületet 2010-ben Ráduly Antal Róbert vezetésével hozták létre, ám pénz hiányában a hivatalos bejegyzésre csak mintegy három évvel később került sor. Ez azonban nem gátolta őket a munkában – lelkesedéssel és elkötelezettséggel sok mindent lehet pótolni.

A város előtt is hamar bemutatkoztak: a helyi újságokban hirdették az eseményt, és kiültek a központba, hogy elektronikai és szelektív hulladékot, valamint használt étolajat gyűjtsenek. Kezdeményezésük annyira újdonságnak számított, hogy az emberek kicsit kétkedve fogadták. Az évek során azonban sikertörténet lett a gyűjtésből. Nem csak megszokták jelenlétüket, hanem egyenesen igénylik a szolgáltatást; tavaly a főtéren, a református templom előtti parkolóban felállított sátrukhoz öt tonnánál több elektronikai hulladékot és jelentős mennyiségű olajat vittek.

Hagyománya lett a vetélkedőnek

Az erdővidéki iskolások számára kiírt környezetvédelmi vetélkedő egyike a ZIKE legrégebbi programjainak. Elsősorban a környékbeli tanintézmények biológia és földrajz szakos tanáraival vették fel a kapcsolatot, ők diákjaik közt népszerűsítették a megmérettetést kínáló lehetőséget. A verseny általában egy-egy témakörhöz (például: madarak és fák, természetvédelmi területek, újrahasznosítás) kötődik, ám az elmélet mellett gyakorlati feladatokat is kapnak, sőt, kreativitásukat is bizonyítaniuk kell.  

„A verseny előtt himnuszt kell költeniük, kabalát készíteniük, van, hogy rövidfilmet kérünk, az elméleti kérdésekre tesztszerűen kell választ adni, majd a gyakorlati rész következik, amikor például a szelektíven gyűjthető hulladékot a megfelelő színű kukába kell helyezniük. A zsűri, melynek többször volt tagja Gabriela Giurgea, a baróti polgármesteri hivatal szakirodájának munkatársa, Lőrincz Sándor biológia szakos tanár és Hoffmann Edit muzeológus is, mindig igyekezett a legjobban felkészült és legügyesebb csapatot kiválasztani, a győztesek pedig egyhetes uzonkafürdői táborban vehetnek részt” – mondotta Egyed Emőke.

Táborban szép az élet

Az egyesület legnagyobb megmozdulása az uzonkafürdői tábor. Amikor a campus kapui megnyílnak a táborlakók előtt, a szervezők már túl vannak a munka dandárján. Sok időt, utánajárást igényel a pályázatok megírása, meg kell keresniük azokat a vállalkozókat és magánszemélyeket, akik mindig is támogatták tevékenységüket, hogy ismét segítsenek, le kell beszélni a szállást és étkezést, meg kell hívni és egyeztetni kell a témát az előadókkal, emlékként eltehető egyedi trikót, golyóstollat és jegyzetfüzetet kell rendelniük, és – mint mondják – a sor még hosszan folytatható.

A táborlakók közt jelen vannak az egyre inkább szórványosodó Brassóból és Medgyesről érkezők is, akik nemcsak környezetvédelemről és természetről szerezhetnek ismeretet, hanem magyarságtudattal is felvérteződnek ezekben a napokban.

A szakmai előadók azokból az egyesületekből érkeznek, akikkel az elmúlt években jó kapcsolatot alakítottak ki: a kézdivásárhelyi Zöld Nap Egyesület, a csíkszeredai Zöld Székelyföld Egyesület és a Polgár-Társ Alapítvány vagy a kisbaconi Bodvaj Egyesület, a gyakorlati résznél pedig segített már az olaszteleki és a zetelaki erdészet és az almási közbirtokosság is. „A tanulóknak azt szeretnénk megmutatni, milyen az őket körülvevő természetet. Egy túrán tudják értelmezni a turista jelzéseket, legyen fogalmuk, mire kell odafigyelniük, hogy a veszélyt elkerülhessék, és legyenek tisztában azzal is, milyen természeti ritkaságai vannak Erdővidéknek. Hogy igazi értéket képvisel és igazi látványosság a mésztufakúp Uzonkafürdőn, a borvizes láp és borvizes források felkeresése pedig kalandnak sem utolsó” – mondotta az egyesület elnöke.  
 

Hisznek az együttműködés erejében

Még az egyesület hivatalosan be sem volt jegyezve, amikor a városi sportklubbal közösen részt vettek a Polgár-Társ Alapítvány által meghirdetett, MOL által támogatott kiíráson, sikeres pályázatuknak köszönhetően pedig rendbe tették a temető melletti elhanyagolt területet, és szabadtéri sportolást lehetővé tevő felszereléssel szerelték fel azt. A munkát támogatta a városvezetés, a Baróti Szabó Dávid Középiskola környezetvédelmi osztályában tanulók a Barabás-kertészet felügyeletével fa-, sövény- és virágültetésben vállaltak feladatot.   

A kisbaconi Bodvaj Egyesületnek is segítettek, amikor Elek apó feredője készült, később a baróti értéktár összeállításában is, „cserébe” pedig közösen mentek Taliándörögdre és Halimbára, hogy partnerszervezetük, a Közép-dunántúli Szövetség az Ifjúságért (KÖSZI) által első alkalommal szervezett Értékek Ünnepén részt vegyenek. A vargyasi közbirtokosság támogatására évek óta számíthat a ZIKE, ezért ha a Szorosban vagy a Hagymásban szerveznek takarítást, a „zöldek” sem hiányoznak a szorgoskodók közül.

Részt vállaltak a Háromszéki Közösségi Alapítvány Egy fa a jövő nemzedékének nevet viselő, őshonos gyümölcsfák visszatelepítését célként kitűző kezdeményezésének sikerre vitelében: mint helyi szervezet előbb a Baróthoz tartozó falvakban, majd a városban összesítették az igényeket.

Elfogadták a fogarasi magyar közösség felkérését, és a Fogarasi Magyar Napokon négy alkalommal is gyerekfoglalkozást tartottak.

Valami változóban van

Nem csak a fiatalok, hanem a felnőttek is kaphatóak a közösségi munkára. Benkő László elmondása szerint az emberek mentalitása szemmel láthatóan változóban van. Ha hívják, szép számban mennek el várost és patakpartot tisztítani vagy csemetét ültetni, egyre többen gyűjtik a hulladékot a Tega szórólapjainak előírásai szerint.

Ez azonban nem jelenti azt, minden rendben lenne. A nagytakarítási napokon általában a Barót-patak mentén a felső bányahídtól az Ady Endre utcáig tartó részt mindkét oldalon bejárják és rendbe teszik, ezen alkalmakkor – ahogy mondani szokták – mindent is találnak: gumiabroncsot, fejetlen babát, ruhát vagy éppen kidobott bútordarabot, de arra is volt példa, hogy bontatlan üveg borba botlottak. A jó hír viszont az, hogy a tárgyak állapotán látszik, a szemétből egyre kevesebb a „helyi”: sokat a patak hoz magával fentebbről.

A gondolkodásmód változása, a tiszta környezetre való nagyobb igény egy folyamatban levő felmérésükből is kitetszik. A 2011-ben először, majd tíz évvel később újra elvégzett kérdőíves felmérésben szereplő adatok azt mutatják, a legtöbb erdővidéki igenis hajlandó áldozatot hozni azért, hogy szebb és tisztább legyen a környék, ahol él.

Civilként mindenképp

Tevékenységükre felfigyeltek a pártok is, próbáltak balról és jobbról is rájuk telepedni, ők azonban nem fogadták el a felkínált „lehetőséget.” Úgy vélik, ha bármelyik párt listájáról a tanácsba bekerülve politizálásba kezdenének, azzal az egyesület bő tízéves munkáját dobnák sutba: ők a város és a községek szebbé, élhetőbbé tételére szerződtek. A városháza mindenkori vezetésével – ha abban megvan az akarat – a jó ügyek érdekében készek az együttműködésre: fát ültetni, szemetet szedni, hulladékot gyűjteni, fiatalokkal foglalkozni és túrákat vezetni. „Sokan pártolnak fel nem csak jó szóval, hanem hathatós segítséggel is. A személyi jövedelemadóból felajánlható 3,5 százalékot átlagosan hetvenen-nyolcvanan adják az egyesületnek, de arra is volt példa, hogy százöten tiszteltek meg bizalmukkal! Akadnak olyan cégek is, amelyek év végén az adóleíráskor szólnak, hogy adnának. A közösség egységes támogatása olyan szabadságot ad, melyet nem vagyunk hajlandóak feladni semmilyen tisztségért. Mi civilek voltunk és civilek maradunk” – mondja Egyed Emőke.