Tökéletesen így van, a székely címer napja és holdja ragyog odafenn, nézze csak meg, amikor telibe kapja a nap – fűzték hozzá azonnal a kötelező magyarázatot a templom előtt gyülekező hívek: ez azt jelenti, hogy a falu kemény módos székely település volt, ahol mindig volt amit aprítani a tejbe! Könnyű kitalálni, hogy Lisznyó református templomáról van szó, mert ehhez hasonló ékességet hiába keresünk széles e tájon.
Orbán Balázsnak is feltűnt ottjártakor a csillogó dísz, ugyanis akkor (1868) már állt a harangtorony. Azon sincs mit csodálkozni, hogy erre büszkék voltak a mindenkori lisznyóiak, mert valóban egyedi. Orbán Balázs azt is megjegyezte, hogy a napsugárban tündöklő kettős jel nem más, mint „a székely címer”. Ő az akkoron vadonatúj toronyba is felmászott, mert érdekelte az eklézsia XVII. századi műemlék harangja. Tévedni azonban neki is szabadott, és mert a galambok bepiszkolták a harangfeliratot, az 1693 évszám helyett Orbán 1603-at jegyzett fel. A galambpiszoktól részlegesen eltakart latinból magyarra fordított felirat így hangzik: „Názáreti Jézus Júdea Királya, született Betlehemben. Az Úr szava örök. Öntetett a Lisznyói Eklézsiának. Öntötte Lampen Henrik, Brassó Anno 1693.” Amikor a vidék harangjaival ismerkedtem, mindig zsebemben volt egy takarításra alkalmas bicska.
Nemcsak több száz éves harangja miatt tarthat számot érdeklődésre a falu, templomépülete még régebbi. Katolikus kápolnája helyett a reformáció idejében kőből való újabbat építettek, kőfaragványait azonban, így a keresztelőmedencét is, megtartották. A középkori épület még két ízben módosult, először az 1802. évi földrengést követően 1804-ben, eredeti stílusjegyeiből így kevesebb maradt fenn. A szóban forgó régi harang a vidék egyik igen értékes és reneszánsz stílusú, levelekkel ékített ún. „fémeres” (érmékkel díszített) műemlék harangja, társát „ágyúba adták Gábor Áron kérésére negyvennyolcban”. Egy későbbi renoválás alkalmával egy 1622-ből datált feliratos kőemlék is előkerült. A harangtorony külső alapjába beépített kőtáblán „Jákó Pál 1834” felirat olvasható, a történelem szakos Derzsi Eszter pedagógus által szerkesztett lisznyói kismonográfia (2012) szerint „minden bizonnyal a mai barokk sisakos torony építési idejét jelölheti”.

Az 1719-es pestisjárvány emlékkopjája
A falut nem kímélték a veszedelmek
Ilyenek voltak a kuruc–labanc harcok. Az uzoni református egyház egykori jegyzőkönyvében pedig ez olvasható: „Anno 1704. Ezen esztendő az Isten haragjának, s tűzzel-vassal való pusztíttatásunkkal mostoha ideje lévén a mi bűneinkért, édes hazánknak s nemzetünknek szörnyű pusztíttatásában több környékbeli helységekkel s templomokkal egyedül ége el 14 Április drága szépségű s ritka ékességű szép templomunk és egész falunk jutának soha ki nem lábalható kietlen pusztasággá.” A veszedelem futótűzként terjedő híre borzadalmat keltett a szomszédos Sepsimagyaróson is, amikor 1706-ban a Lisznyóból kiszorított és leölt kurucokat a magyarósi határban elhantolták. Erre a küzdelemre emlékeztet ma is a még soha nem azonosított Kuruchalom – írta Sepsimagyarós helytörténetírója, néhai Fodor Sándor marosvásárhelyi tanár, hivatkozva Binder Pál és Cserey Zoltán 1992-ben megjelent adataira. A Kuruchalom domborulatát azóta sem bolygatta régész ásója – állítja Kovács Zsombor falufelelős és református gondnok, aki lapunk számára kifejtette: szakemberrel szeretné biztosabban azonosíttatni a tömegsírt, megvizsgáltatni kézi fémdetektorral. A munkálatokban segédkezet nyújtanának a Lisznyóban lakó fiatalok is.
Járvány 1719-ben, híres lisznyóiak
A kuruc időket követte a XVIII. század elején errefelé pusztító pestisjárvány. Ez sem kerülte el Lisznyót, a templom cintermében rábukkantak ugyanis a nagy sepsiszéki pestisjárvány áldozatainak csonthalmára. Föléje 1992-ben emelt emlékkopját a helyi gyülekezet kegyelete. (kép). „Erre a vidékre vonatkozóan mindössze két, református vonatkozású forrásra támaszkodhatunk” – írja tanulmányában Csáki Árpád sepsiszentgyörgyi történész. Lisznyói Incze István uzoni pap említett verses krónikája szerint az akkor túlnyomó többségében református Uzonban a lakosság egyharmadára apadt: 233 elvándorolt mellett 264-en haltak meg pestisben, 1720-ban már csak 231 lelket számolt a gyülekezet, Sepsiszentgyörgyre vonatkozóan egyetlen számadatot ismerünk: a református egyház régi jegyzőkönyvében az áll, hogy pestisben 550-en haltak meg.”
De maradjunk még egy keveset a múltban. A lisznyói templomépület nyugati oldala előtti emlékparkról szólunk, amelyben még tíz millenniumi hársfa él. Itt van a település hősi emlékműve, rajta a két világégés áldozatainak névsorával. A faluközösség, akárcsak az Uzon község körzetében élő magyarság, minden időkben lerótta a történelem eseményeire vonatkozó emlékállító kötelességét. Orbán Balázs jelzi nagy munkájában, hogy a XIX. század dereka táján román családok telepedtek a faluba, ennek tudható be, hogy a jelenlegi görögkeleti vallásúaknak most két templomuk van: egy régi, eredetileg görög katolikus és egy újabb görögkeleti. Régi templomában egy olyan harang van, amelyet a nagyváradi görög katolikus iskola ajándékozott a szacsvai románoknak 1936-ban. De mivel ebben az egyébként szomszédos kis székely faluban nem éltek románok, a harang Lisznyóba került. Itt is épült egy újabb templom a harmincas években (mint általában mindenütt a megyében az erőszakos románosítás idején). Ennek harangtornyába egy Brassóban öntött, régi cirill betűs kisharang került, ami 1796-ban készült egy máig ismeretlen megrendelő számára, Johannes Tartler szász harangmíves munkája, rajta Brassó város címere. A lisznyói helyi magyar római katolikus filia Nagyboldogasszony tiszteletére emelt magának új kápolnát 1970-ben.
Mesélnem kellene Lisznyó jelesebb családjairól, személyiségeiről is: Lisznyai Kováts Pál (1630–1695) református főiskolai tanárról, krónikaíróról, aki Sárospatakon tanult, Kassán iskolamester volt, külföldön képezte magát, majd földrajz és történelem tanár lett a Debreceni Kollégiumban. Az ő falusfele volt Lisznyai Damó Kálmán (1823–1863) korának legtermékenyebb költője, Petőfi Sándorral együtt a márciusi ifjak csoportjának tagja volt, de a faluhoz kötődik Jány Győző (1878–1945), aki a Vasgárda áldozatává vált. Innen származott a Kese família, a kolozsvári orvos és szakíró Kese György (1906–1977), valamint a lisznyópataki Dáncsuly András (1921–2012), a Babeș–Bolyai Tudományegyetem volt doktorprofesszora.

Gál Adél lelkipásztor
Ehol van Lisznyópatak?
A fiatal település neve csak tetemes késéssel jelenik meg az írott forrásokban, de Lisznyó tájképi értékei, a történelmi várak-rejtekhelyek itt tárulnak elénk s itt élnek még maradék magyar családjaink maradékai, akik segítettek nekem anno dacumál megtalálni a vidék érdekességeit, az egész övezetben párját ritkító Mészkemence nevű bő hozamú karsztforrást, a Temesvári-kertben feltörő lúgos vizű Büdös-kutat, mely nélkülözhetetlen, ritka jó gyógyvize a környéknek. A település fölötti hegygerincre helyezi a nép az egykori Török-várat és a Barabások várát. A hagyomány mindkettőhöz mondákat, hiedelmeket fűz. A két „vár”, melynek nyoma alig látszik, ásatások tárgyát még soha nem képezte. Pedig Mánya Ferencné Varga Anna szerint „fenn a várban egy szép, díszes ezüst tálat találtak, melyről aztán soha nem jött hír, de hogy ott kincsek vannak, az biztos, a törökök rejtették el, mert azok aztán még később is titokban visszajártak a várhoz, keresték kincseiket. Azért Török-vár a neve. (…) Borzos árkából egy alagút vezetett be a vár alá, s az összeköttetésben volt a bikfalvi Csigavárral”. A katona-tartó Barabások vára fenn volt a Borzoson, oda menekültek a tatárok elől. A két várat – Török várat és ezt – alagút kötötte össze. Mesterséges védművek voltak, és azt sejtetik, hogy ezen a tájon nagyon régen megtelepedett az ember – írta kéziratos falumonográfiájában köpeci Gáspár József néhai lisznyói tanító, helytörténész 1960-ban.
Lisznyópatakról turistajelzés vezet fel a Bodzafordulói-hegység gerincére, s annak legmagasabb pontjára, az 1029 m magas Szeredő-ponkra. A tetőtől déli irányban a gerincen fekvő ún. Kukulj-pusztáján kora tavasszal tömegesen nyílik a kikeleti hóvirág. Jelenleg nem nehéz eljutni az említett két várhoz, ugyanis Ráduly István prefektusunk még Uzon polgármestereként az egész község területét átfogó részletes turistatérképet adott ki (2016). Ez alapján a rendben tartott és gondozott jelzett ösvényeken bármikor rátalálhatnak az érdeklődők a helyi turisztikai értékekre.
– Mire számíthat a falu ebben az évben? – kerestük a választ.
– Élő és kapaszkodó közösség a lisznyói, itt soha nem állt meg az élet – értékelte Bordás Enikő uzoni polgármester és Német János falufelelős.
Rövid időn belül uniós pénzforrásokból megkezdik a kultúrotthon épületének felújítását, környékének rendezését, ezt követi majd a régi néptanács épületének rehabilitációja, a lisznyópataki iskola és kultúrotthon táborozó hellyé való átalakítása. Az országos helyi fejlesztési alapból leöntik a második aszfaltréteget azokra az utcaszakaszokra, ahol a tavaly elkészült az első alapozó, önerőből ravatalozót építenek Lisznyónak is, készül már a terv.
Két éve pásztorolja Lisznyó mintegy kétszázötven lelket számláló református gyülekezetét Gál Adél tiszteletes, aki beszolgál a szomszédos sepsimagyarósi leányegyházközségbe is. Magyar kormánypénzből sikerült felújítani a templom tetőzetét – mondta, ezt követi majd a lelkészi lakás külső javítása. Az eklézsia gondnoka Forró Mihály.
A falunak még van elemi iskolája – tudtuk meg Szabó Margit igazgatótól, ennek épülete ad helyet a felnőttek második esély elnevezésű magyar és románnyelv-tanfolyamainak. Örömmel jelentjük, hogy a faluban LIZNO néven agroturisztikai panzió nyitotta meg kapuit, kínálataira visszatérünk.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.