Tökéletesen így van, a székely címer napja és holdja ragyog odafenn, nézze csak meg, amikor telibe kapja a nap – fűzték hozzá azonnal a kötelező magyarázatot a templom előtt gyülekező hívek: ez azt jelenti, hogy a falu kemény módos székely település volt, ahol mindig volt amit aprítani a tejbe! Könnyű kitalálni, hogy Lisznyó református templomáról van szó, mert ehhez hasonló ékességet hiába keresünk széles e tájon.
Orbán Balázsnak is feltűnt ottjártakor a csillogó dísz, ugyanis akkor (1868) már állt a harangtorony. Azon sincs mit csodálkozni, hogy erre büszkék voltak a mindenkori lisznyóiak, mert valóban egyedi. Orbán Balázs azt is megjegyezte, hogy a napsugárban tündöklő kettős jel nem más, mint „a székely címer”. Ő az akkoron vadonatúj toronyba is felmászott, mert érdekelte az eklézsia XVII. századi műemlék harangja. Tévedni azonban neki is szabadott, és mert a galambok bepiszkolták a harangfeliratot, az 1693 évszám helyett Orbán 1603-at jegyzett fel. A galambpiszoktól részlegesen eltakart latinból magyarra fordított felirat így hangzik: „Názáreti Jézus Júdea Királya, született Betlehemben. Az Úr szava örök. Öntetett a Lisznyói Eklézsiának. Öntötte Lampen Henrik, Brassó Anno 1693.” Amikor a vidék harangjaival ismerkedtem, mindig zsebemben volt egy takarításra alkalmas bicska.
Nemcsak több száz éves harangja miatt tarthat számot érdeklődésre a falu, templomépülete még régebbi. Katolikus kápolnája helyett a reformáció idejében kőből való újabbat építettek, kőfaragványait azonban, így a keresztelőmedencét is, megtartották. A középkori épület még két ízben módosult, először az 1802. évi földrengést követően 1804-ben, eredeti stílusjegyeiből így kevesebb maradt fenn. A szóban forgó régi harang a vidék egyik igen értékes és reneszánsz stílusú, levelekkel ékített ún. „fémeres” (érmékkel díszített) műemlék harangja, társát „ágyúba adták Gábor Áron kérésére negyvennyolcban”. Egy későbbi renoválás alkalmával egy 1622-ből datált feliratos kőemlék is előkerült. A harangtorony külső alapjába beépített kőtáblán „Jákó Pál 1834” felirat olvasható, a történelem szakos Derzsi Eszter pedagógus által szerkesztett lisznyói kismonográfia (2012) szerint „minden bizonnyal a mai barokk sisakos torony építési idejét jelölheti”.
Az 1719-es pestisjárvány emlékkopjája
A falut nem kímélték a veszedelmek
Ilyenek voltak a kuruc–labanc harcok. Az uzoni református egyház egykori jegyzőkönyvében pedig ez olvasható: „Anno 1704. Ezen esztendő az Isten haragjának, s tűzzel-vassal való pusztíttatásunkkal mostoha ideje lévén a mi bűneinkért, édes hazánknak s nemzetünknek szörnyű pusztíttatásában több környékbeli helységekkel s templomokkal egyedül ége el 14 Április drága szépségű s ritka ékességű szép templomunk és egész falunk jutának soha ki nem lábalható kietlen pusztasággá.” A veszedelem futótűzként terjedő híre borzadalmat keltett a szomszédos Sepsimagyaróson is, amikor 1706-ban a Lisznyóból kiszorított és leölt kurucokat a magyarósi határban elhantolták. Erre a küzdelemre emlékeztet ma is a még soha nem azonosított Kuruchalom – írta Sepsimagyarós helytörténetírója, néhai Fodor Sándor marosvásárhelyi tanár, hivatkozva Binder Pál és Cserey Zoltán 1992-ben megjelent adataira. A Kuruchalom domborulatát azóta sem bolygatta régész ásója – állítja Kovács Zsombor falufelelős és református gondnok, aki lapunk számára kifejtette: szakemberrel szeretné biztosabban azonosíttatni a tömegsírt, megvizsgáltatni kézi fémdetektorral. A munkálatokban segédkezet nyújtanának a Lisznyóban lakó fiatalok is.
Járvány 1719-ben, híres lisznyóiak
A kuruc időket követte a XVIII. század elején errefelé pusztító pestisjárvány. Ez sem kerülte el Lisznyót, a templom cintermében rábukkantak ugyanis a nagy sepsiszéki pestisjárvány áldozatainak csonthalmára. Föléje 1992-ben emelt emlékkopját a helyi gyülekezet kegyelete. (kép). „Erre a vidékre vonatkozóan mindössze két, református vonatkozású forrásra támaszkodhatunk” – írja tanulmányában Csáki Árpád sepsiszentgyörgyi történész. Lisznyói Incze István uzoni pap említett verses krónikája szerint az akkor túlnyomó többségében református Uzonban a lakosság egyharmadára apadt: 233 elvándorolt mellett 264-en haltak meg pestisben, 1720-ban már csak 231 lelket számolt a gyülekezet, Sepsiszentgyörgyre vonatkozóan egyetlen számadatot ismerünk: a református egyház régi jegyzőkönyvében az áll, hogy pestisben 550-en haltak meg.”
De maradjunk még egy keveset a múltban. A lisznyói templomépület nyugati oldala előtti emlékparkról szólunk, amelyben még tíz millenniumi hársfa él. Itt van a település hősi emlékműve, rajta a két világégés áldozatainak névsorával. A faluközösség, akárcsak az Uzon község körzetében élő magyarság, minden időkben lerótta a történelem eseményeire vonatkozó emlékállító kötelességét. Orbán Balázs jelzi nagy munkájában, hogy a XIX. század dereka táján román családok telepedtek a faluba, ennek tudható be, hogy a jelenlegi görögkeleti vallásúaknak most két templomuk van: egy régi, eredetileg görög katolikus és egy újabb görögkeleti. Régi templomában egy olyan harang van, amelyet a nagyváradi görög katolikus iskola ajándékozott a szacsvai románoknak 1936-ban. De mivel ebben az egyébként szomszédos kis székely faluban nem éltek románok, a harang Lisznyóba került. Itt is épült egy újabb templom a harmincas években (mint általában mindenütt a megyében az erőszakos románosítás idején). Ennek harangtornyába egy Brassóban öntött, régi cirill betűs kisharang került, ami 1796-ban készült egy máig ismeretlen megrendelő számára, Johannes Tartler szász harangmíves munkája, rajta Brassó város címere. A lisznyói helyi magyar római katolikus filia Nagyboldogasszony tiszteletére emelt magának új kápolnát 1970-ben.
Mesélnem kellene Lisznyó jelesebb családjairól, személyiségeiről is: Lisznyai Kováts Pál (1630–1695) református főiskolai tanárról, krónikaíróról, aki Sárospatakon tanult, Kassán iskolamester volt, külföldön képezte magát, majd földrajz és történelem tanár lett a Debreceni Kollégiumban. Az ő falusfele volt Lisznyai Damó Kálmán (1823–1863) korának legtermékenyebb költője, Petőfi Sándorral együtt a márciusi ifjak csoportjának tagja volt, de a faluhoz kötődik Jány Győző (1878–1945), aki a Vasgárda áldozatává vált. Innen származott a Kese família, a kolozsvári orvos és szakíró Kese György (1906–1977), valamint a lisznyópataki Dáncsuly András (1921–2012), a Babeș–Bolyai Tudományegyetem volt doktorprofesszora.
Gál Adél lelkipásztor
Ehol van Lisznyópatak?
A fiatal település neve csak tetemes késéssel jelenik meg az írott forrásokban, de Lisznyó tájképi értékei, a történelmi várak-rejtekhelyek itt tárulnak elénk s itt élnek még maradék magyar családjaink maradékai, akik segítettek nekem anno dacumál megtalálni a vidék érdekességeit, az egész övezetben párját ritkító Mészkemence nevű bő hozamú karsztforrást, a Temesvári-kertben feltörő lúgos vizű Büdös-kutat, mely nélkülözhetetlen, ritka jó gyógyvize a környéknek. A település fölötti hegygerincre helyezi a nép az egykori Török-várat és a Barabások várát. A hagyomány mindkettőhöz mondákat, hiedelmeket fűz. A két „vár”, melynek nyoma alig látszik, ásatások tárgyát még soha nem képezte. Pedig Mánya Ferencné Varga Anna szerint „fenn a várban egy szép, díszes ezüst tálat találtak, melyről aztán soha nem jött hír, de hogy ott kincsek vannak, az biztos, a törökök rejtették el, mert azok aztán még később is titokban visszajártak a várhoz, keresték kincseiket. Azért Török-vár a neve. (…) Borzos árkából egy alagút vezetett be a vár alá, s az összeköttetésben volt a bikfalvi Csigavárral”. A katona-tartó Barabások vára fenn volt a Borzoson, oda menekültek a tatárok elől. A két várat – Török várat és ezt – alagút kötötte össze. Mesterséges védművek voltak, és azt sejtetik, hogy ezen a tájon nagyon régen megtelepedett az ember – írta kéziratos falumonográfiájában köpeci Gáspár József néhai lisznyói tanító, helytörténész 1960-ban.
Lisznyópatakról turistajelzés vezet fel a Bodzafordulói-hegység gerincére, s annak legmagasabb pontjára, az 1029 m magas Szeredő-ponkra. A tetőtől déli irányban a gerincen fekvő ún. Kukulj-pusztáján kora tavasszal tömegesen nyílik a kikeleti hóvirág. Jelenleg nem nehéz eljutni az említett két várhoz, ugyanis Ráduly István prefektusunk még Uzon polgármestereként az egész község területét átfogó részletes turistatérképet adott ki (2016). Ez alapján a rendben tartott és gondozott jelzett ösvényeken bármikor rátalálhatnak az érdeklődők a helyi turisztikai értékekre.
– Mire számíthat a falu ebben az évben? – kerestük a választ.
– Élő és kapaszkodó közösség a lisznyói, itt soha nem állt meg az élet – értékelte Bordás Enikő uzoni polgármester és Német János falufelelős.
Rövid időn belül uniós pénzforrásokból megkezdik a kultúrotthon épületének felújítását, környékének rendezését, ezt követi majd a régi néptanács épületének rehabilitációja, a lisznyópataki iskola és kultúrotthon táborozó hellyé való átalakítása. Az országos helyi fejlesztési alapból leöntik a második aszfaltréteget azokra az utcaszakaszokra, ahol a tavaly elkészült az első alapozó, önerőből ravatalozót építenek Lisznyónak is, készül már a terv.
Két éve pásztorolja Lisznyó mintegy kétszázötven lelket számláló református gyülekezetét Gál Adél tiszteletes, aki beszolgál a szomszédos sepsimagyarósi leányegyházközségbe is. Magyar kormánypénzből sikerült felújítani a templom tetőzetét – mondta, ezt követi majd a lelkészi lakás külső javítása. Az eklézsia gondnoka Forró Mihály.
A falunak még van elemi iskolája – tudtuk meg Szabó Margit igazgatótól, ennek épülete ad helyet a felnőttek második esély elnevezésű magyar és románnyelv-tanfolyamainak. Örömmel jelentjük, hogy a faluban LIZNO néven agroturisztikai panzió nyitotta meg kapuit, kínálataira visszatérünk.
