Ha Katalin kopog...

A Katalin a magyar faluban is nagyon népszerű nevek közé tartozik. Ha a Katalin névről szólunk, akkor először azt kell megemlítenünk, hogy Katalin napján (november 25.) a hagyományos magyar faluban számos jósló eljárást alkalmaztak, amelyekből a lányok férjhezmenetelükre, általában jövendő párjukra jósoltak. A Katalin-nap időjósló nap is. E nap időjárásából a karácsonyi időjárásra szoktak következtetni. Az egész országban ismert mondás: Ha Katalin locsog, karácsony kopog, ha Katalin kopog, karácsony locsog, azaz ha Katalinkor nedves az időjárás, karácsonykor fagyni fog, és fordítva, a Katalin-napi fagy azt jelzi, hogy karácsonykor enyhe, nedves lesz az időjárás.

Régen a lányok Katalin-napkor gyümölcsfaágat tettek vízbe, s ez karácsonyra kihajtott. (Más falvakban Borbála-napkor állították vízbe ezt az ágat, és eszerint hívták Katalin-ágnak vagy Borbála-ágnak.) Másutt piros almába harapnak, és karácsonyig mindennap harapnak belőle egy kicsit, az almának karácsonyig ki kell tartania. Akkor megtudják, ki lesz a jövendőbelijük. Például olyan neve lesz, mint az első férfinak, akivel az alma elfogyasztása után találkoznak.

A gyimesi csángóknál a sajtkészítéssel kapcsolatban van szerepe a Katalin-napnak. A következőket mondták: ,,Katalin napján azt tartjuk, hogy ha pozdorjázunk, akkor más nyáron a tejvel ne dolgozjunk erőst, mert akkor a legyek járják. Vagy pedig úgy szoktunk, hogy nálunk egy sajtot csinálunk, s ordát csinálunk, s Katalin napján ne pozdorjázz, s ne járj semmivel, mert más nyáron a legyek a sajtot leszarják, s akkor az nem tiszta, megromlik."

Katalin nevét viseli a katicabogár is. Katicabogarat elpusztítani nem szabad, hogy más népeknél is kedvelt bogár, azt mutatja például az angol neve, amely lady-birdnek, vagyis asszonybogárnak vagy más néven aranybogárnak nevezi a katicabogarat.

A gyermekek számos mondókát fűznek a katicabogárhoz:

Katalinka, szállj el, szállj el!

Gyünnek a törökök,

Sós kútba vetnek,

Onnan is kivesznek,

Malom alá tesznek,

Onnan is kivesznek,

Tüzes piszkafával

Kemencébe tesznek,

Onnan is kivesznek.

A katlanba tesznek,

Szállj el, szállj el, Katalinka!

Jönnek a törökök.

Sós kútba vetnek,

Onnan is kivesznek,

Kerék alá tesznek.

Katalinka, bogárka!

Hová visznek engem,

Égnek-e, földnek-e?

Vagy a tűzbe vetnek?

A népköltészetben is, közmondásainkban, szólásainkban is gyakori a Katalin név. Gyakran az okos, talpraesett, táncos lábú lányokat nevezik a népköltészetben Katónak, Katicának. Ennek egyik oka Alexandriai Szent Katalin legendájában kereshető. A magyar mesék Okos Katája nem vitázik tudósokkal, de leleményességben, furfangban túljár a király eszén is, és végül nagy vagyonra tesz szert, vagy egyenesen a király felesége lesz. Az okos Katát néhány mese Térdszili Katicának hívja. Ebben a mesetípusban az okos Kata mindig túljár a király eszén. Egyszer az édesanyja arra biztatja, hogy hozzon neki a király süteményéből. Kata bemegy a király konyhájára, valami hamis üzenettel eltávolítja a szakácsot, és akkor a süteményes tállal együtt eltűnik. Az ajtóra azonban kiírja:

Itt vótam, mán itt vótam,

Rajtad most mán kifogtam,

Kis Térdszili Katica,

Imre király bánata,

Ha nem tetszik, tígy rulla.

A következő alkalommal Katica édesapja a király borából szeretne inni, a lánynak most is sikerül a csel. Harmadszorra a király almájából visz haza. A király úgy megharagszik, hogy belebetegszik bánatába. Ekkor Katica férfinak öltözik, és orvosként bemegy a királyhoz. Először megvizsgálja, majd azt ajánlja, hogy gyógyírnak hintsék be a király testét sóval meg paprikával. Szegény királyt úgy csípi a paprika, hogy kiszalad a szobából, és akkor Kata megint hagy egy cédulát a már idézett verssel. Ekkor a király börtönbe záratja Katicát, hogy megölje. Katica azonban a börtönbe magával vitt egy szalmabábot, amely mézzel volt megtöltve. A király karddal megszúrta, de nem Katicát, hanem a szalmabábot. A méz a kezére fröccsent, ezt lenyalta a király, és utána azt mondta: ha tudtam volna, hogy ilyen édes vére van, akkor nem öltem volna meg Katicát, hanem feleségül vettem volna. Erre Katica előbújik az ágy alól, és azt mondja:

— Én a tied, te az enyém, ásó, kapa se választ el egymásól.

És még ma is boldogul élnek, ha meg nem haltak.

Ennek a történetnek számtalan változatát jegyezték fel nem csak hazánkban, hanem más európai országokban is. Nem véletlen, hogy Shakespeare Makrancos hölgy című drámájának hősnőjét is éppen Katának hívják, a Kata név általában okos, önálló, független lányokra szokott utalni.

Persze, arról már nem szól Alexandriai Katalin legendája, hogy a szent hölgy, aki haláláig szűz maradt, különösen szeretett volna táncolni. Mégis, a magyar néphagyományban gyakran éppen ezt tudjuk meg a Ka-talinokról. Mint a közkedvelt szólás is mondja: Könnyű Katót táncba vinni. A legrégebbi magyar táncrigmusban is a Kató név szerepel:

Supra Agnő, szökj fel kabla,

Hazajött férjed, tomb Kató!

A te szép palástodban,

gombos sarudban,

haja haja virágom.

E rövid dalocska magyarázatával már sokan megpróbálkoztak. Annyi bizonyos, hogy táncra szólító ének, és egyike az első, ismert magyar virágénekeknek, amelyeket a XVI—XVII. századi tudós szerzők hol feddenek pajzánságukért, hol pedig dicsérik szép nyelvüket, pompás fordulataikat.

Persze, nem csupán okos, talpraesett, táncos kedvű Katalinokat ismer a magyar népköltészet. Katalin a neve az egyik legszebb, már klasszikusnak számító magyar népballadának is, a Kádár Kata hősnőjének. Balladakötetünkben Kallós Zoltán gyűjtése szerepel — a magyar népköltészet egyik legmélyértelműbb és legszomorúbb alkotása, motívumai ősrégiek, témája — a tragédiába forduló szerelem — örök, megjelenítésében mégis egyszeri.

Szomorú a története Gyönyörű Bán Katának is, aki szintén balladahősnő: elmegy a törökkel, és egyedül hagyja két kicsiny gyermekét. Mire megtalálja elhagyott gyermekeit, azok már halottak.

Azonban a víg balladáknak is lehet Kata nevű hőse. Az egyik ismert történet két lányról szól, akiket elvisznek a fiatal férjek. Kata jól megy férjhez, hatlovas hintóban viszik el, selyem viganót kap, piros csizmát, paplanos ágyba fekszik. Húga csak a disznópásztornak lesz a felesége, kapcabocskort hord, disznóvályúból eszik, de nem hagyja magát, és mint az udvarhelyi ballada refrénje mondja:

Haj, a víg kedvem, víg akaratom,

Mégsem hagy ingöm bánatba

esnöm,

Bánatba esnöm.

A Katókról szóló dalok, balladák többségében tehát Katalin, Kató, Katica, Katinka vidám, táncraváró teremtés. Lírai dalokban, párosító énekekben, gyermekjátékokban egyaránt többnyire így szerepel. A lakodalmi étekhordó versekben is csúfondárosan szólnak a szakácsnő Katiról, amikor behozzák a megterített asztalra a levest:

Katyi néne, de sós a leve,

Az Isten tudja, hogy mi főtt benne.

A mi tikunk megbolondult,

A fazékba beleugrott,

Hopp, édes tyutyurám,

Te leszöl a vacsorám.

Más népek költészetében szintén igen gyakori a Katalin név, hiszen november 25-ét 1642-ig, VII. Orbán pápa bullájának megjelenéséig az egész katolikus világ megünnepelte.

Az európai népek mindegyike ismeri és használja a Katalin név valamelyik változatát, és ez dalokban, víg és szomorú balladákban egyaránt előfordul. (…)