Egyre több az elégedetlen hang a Brassó és Bákó közötti autópálya kijelölt nyomvonala kapcsán. Szentkatolnán a mezőgazdaságból élők nem kérnek a tervezett autópályából, és remélik, hogy panaszuk eljut az illetékesekig.
Földeket szel ketté, megélhetéseket tesz tönkre a Brassó és Bákó között tervezett, Háromszéket is átszelő autópálya – állítja több szentkatolnai gazda. Tegnap a szentkatolnai községházán Tusa Levente polgármester mellett több falusfele vagy más településen lakó érintett adott hangot elégedetlenségüknek.
Összességében úgy látják: fejük fölött hoztak döntést a sztráda ügyében, figyelmen kívül hagytak megélhetési és emberiességi kérdéseket. Egybehangzóan állították: az autópálya helyett jobb lenne egy jóval kevesebb pénzből kivitelezhető és könnyebben megvalósítható gyorsforgalmi út, mint a településekkel zsúfolt Felső-Háromszéket keresztül-kasul szabdaló, a legjobb termőföldeken átvezető pálya. Remélik, hogy lehet még korrigálni ezen.
Egyik útvonal sem elfogadható
Tusa Levente polgármester szerint a többi önkormányzathoz hasonlóan őket sem kérdezte meg senki, hogy mi a véleményük a tervezett sztráda kapcsán. „Egy útvonal sem jó, mindegyikben benne van a károkozás lehetősége, de a jelenlegi a lehető legrosszabb a község lakói számára. Volt, amelyik Kovászna, Zabola és Gelence érintésével – gyengébb minőségű területeken – vonult volna át, tudtom szerint Kovászna, fürdőváros jellegéből adódóan még ragaszkodott volna is ehhez. Ezek a felvetések vagy az ásványvizek, vagy a Natura 2000 minősítés miatt elestek, így maradt az a változat, ami a legrosszabb a községünknek. Ezért hívtam össze ezt a tanácskozást, és ezért hívtam a sajtót is, hogy az emberek tudják meg: nem a polgármesteri hivatal döntött a fejük felett” – magyarázta.
Tusa Levente szerint igaz, hogy egyelőre nem lehet pontosan tudni sem a sztráda szélességét, sem a pontos haladási vonalát, de hozzávetőlegesen, mintegy 90 százalékban lehet azt sejteni. „Úgy sejtem, hogy ezen már nem lehet változtatni, ki kell majd adnunk az építkezési engedélyt” – mondotta keserűen a polgármester, akit falusfelei keresnek meg, hogy mi fog történni, miként tudnak a jövőre nézve tervezni. „Ha száz méterrel odébb teszik a nyomvonalat, az sem old meg semmit, más érintettekkel kezdhetnénk elölről ugyanezt a beszélgetést” – tette hozzá, megjegyezve: egyeseknek nyereség a sztráda, nekik pedig veszteség. Az elöljáró úgy véli: a Brassó és Kézdivásárhely közötti országút bővítése járhatóbb megoldás lenne, még ha a településeket ki is kellene kerülni.
Megélhetésük forog kockán
Pap Lóránt hatolykai lakos mezőgazdasággal foglalkozik. „Engem nagyon felháborít ez a dolog, Szentkatolna község a legnagyobb vesztese ennek a tervezett építkezésnek. Nincs még egy település, amely hektárban ennyit kell áldozzon és első osztályú termőföldekről kelljen lemondjon. Autópálya kell, de nem minden áron. Ennyi mezőgazdasági területről lemondani nagyon nehéz. Eddig öt perc alatt ott voltunk a földjeinken, ezek után órákban lehet ezt mérni. Teljesen át kell szervezni az életünket” – mondotta.
A kisajátítással kapcsolatosan is fenntartásai vannak. „Az állam elveszi, adnak valamennyi pénzt. A gond az, hogy Szentkatolna területén 10–15 ezer euró egy hektár föld, de nincs eladó. Olyan is van, akinek hat hektár földje van, mind el fog veszni, ha marad ez a nyomvonal. Gondoltak-e arra, hogy az autópálya szélessége mellett még mi mindenre van szükség? Körülötte is minden tönkremegy az építkezés során” – vélekedik, hozzáfűzve: a megélhetésük forog kockán.
Hasonló véleményen van Fejér Levente, aki Torján él, de apai öröksége folytán érintett a hatolykai területen, ahol 4,74 hektáros parcellája van, amit gyakorlatilag kettészel a tervezett pálya. „A föld 470 méter hosszú, 101 méter széles. Átlósan, 45 méter szélességben vágja ketté a pálya, marad két fecskefarok, de a rajzon még egy átjáró is szerepel. A földünk megsemmisül. Úgy vélem, a pálya több kárt okoz, mint amennyi hasznot. Engem nem érdekel, hogy egy moldvai vagy moldovai köztársaságbeli miként jut haza. Meggyőződésem, hogy az idegenforgalmat nem fogja segíteni, csak a két végpontban. Eddig az átutazók mezőgazdasági terményeket vásároltak, legalább száz család abból él, hogy az út mentén kürtőskalácsot árul, nekik a forgalmuk tíz százalékra fog csökkenni. Nálunk nem az van, mint a román alföldön, hogy tízezer lejért hektár földet lehet vásárolni. Drága a föld, és mindenki foggal-körömmel ragaszkodik hozzá” – magyarázza.
Szerinte úgy kellett volna tervezni a nyomvonalat, hogy gyengébb földeken, kaszálókon haladjon át. „Hogy magyarázzam el a most hétéves fiamnak, hogy sztrádadíjat kell majd fizessen azon a pályán, ami a mi egykori földünkön halad át?” – tette fel végszóként a kérdést.
