Demeter J. Ildikó
Kiadhatta Ciucă generális a parancsot, hogy többé ne beszéljenek nyugdíjemelésről a kormánytagok, mert csak ámítják az embereket, a szociáldemokraták megmutatták, hogy valójában ki vezeti az országot: továbbra is melegen tartották a témát, és nem telt el két hét, amíg a miniszterelnök beadta a derekát, és Marius Budăi munkaügyi miniszterrel elindul Brüsszelbe újratárgyalni az országos helyreállítási terv (PNRR) nyugdíjakra vonatkozó részét. Pár nappal azután, hogy az Európai Bizottság megüzente: a helyreállítási terv csak országos méretű természeti katasztrófa esetén módosítható.
Ez sajnos megvan Romániában, csak másképpen nevezik: politikai erőnek. A legnagyobb csapás tavaly októberig még a „vörös pestis” volt, a Szociáldemokrata Párt, amely sohasem riadt vissza a hazugságtól. Mert az volt a negyvenszázalékos nyugdíjemelés ígérete, hisz mindenki tudta róla, hogy teljesíthetetlen. Nem is lett belőle semmi, közben pedig kiderült, hogy az egységes bértörvény is – amit szintén a PSD-s kormányzás alatt fogadtak el azzal az indoklással, hogy végre rendet teremt a kaotikus közalkalmazotti bértáblán, ahol egy minisztériumi sofőr egy tanárnál vagy egy orvosnál is többet kaphatott – félrecsúszott menet közben, jó néhány fonákság fennmaradt, a kiegyensúlyozatlanság csak nőtt. Most pedig ennek a pártnak a minisztere ágál a nyugdíjakért: kifogásolja, hogy a nemzeti össztermék legtöbb 9,4 százalékát fordíthatják az időskori járulékokra, ami már csak azért is gyanús, mert ez nem kevesebb, hanem több a szükségesnél, jelenleg ugyanis a GDP 8 százalékából fedezi Románia a nyugdíjkiadásokat.
Az elégedetlenség valódi okát máshol kell keresgélni, a döntéshozók zsebénél. Eddigi teljesítményük alapján ugyanis egészen biztosan nem az bántja a pártokat, hogy nyugdíjasok milliói képtelenek kifizetni a villanyszámlájukat egy ledolgozott élet után, hanem az, hogy meg kell reformálni a nyugdíjrendszert, és a speciális nyugdíjakat is a hozzájáruláshoz kell kötni, arányosan. Vagyis le kellene mondani arról a rendszerről, amit magának épített ki a politikai osztály az idők folyamán, és amit a választási kampányokban ugyan elítélnek, de amin soha nem javítanak lényegesen. A tavaly szeptemberben felbomlott jobboldali, PNL–USR-kormány is csak a törvényhozók speciális nyugdíját törölte el, most pedig több százan perelnek érte, és nem mondtak le a bővítésről sem, az önkormányzati vezetők különnyugdíjának bevezetését csak elhalasztották. S habár Nicolae Ciucă kormányfő kijelentette, hogy mindenkit megillet a nyugodt öregkor, aki dolgozott, ez csak porhintés: nem a társadalmi igazságosságért fognak küzdeni Brüsszelben, hanem a privilégiumok megtartásáért.
Nagy baj pedig, hogy senki sem foglalkozik érdemben a nyugdíjkérdéssel. A nehéz helyzetben levő idősek számára most kell megoldásokat találni, de a fenntartható nyugdíjrendszer kialakítását sem lehet sokáig halogatni, hiszen már szinte egy-egy a nyugdíjasok és a munkavállalók aránya Romániában, és a következő egy-másfél évtizedben két-hárommillióan fognak nyugdíjba vonulni. Hogy fog róluk az állam gondoskodni, ha már a mostaniakról sem tud?
