Egyek voltunk a romániai társadalom és nemzeti közösségünk legégetőbb problémáinak megítélésében. (…) Nos, nézzük, olvassuk elfogulatlanul az alább következő szöveget: „Bonyolult, feszültségekkel tele napokban ültünk össze tanácskozni. Az ország gazdasági helyzete válságos, a diktatúra forradalmi szétzúzása után kialakult, helyesebben kialakulóban levő új politikai struktúra ellentmondásos és aggasztóan instabil. A hatalom minden szférájában megőrződtek, helyenként szemmel láthatóan erősödnek az egypártrendszeri reflexek; méltán merülnek fel kételyek, főképp a fiatalság soraiban, a tekintetben, hogy a demokrácia, a pluralizmusra való hivatkozás csak máz. Az igazi cél a forradalom kisajátítása, a régi rend itt-ott kiigazított, valamelyest nyitottabb, »humanizált« formájának a restaurálása. A bizonytalan holnap, a munkanélküliség és infláció réme, az egykori pártapparátus kompromittált képviselőinek, a volt elnyomó szervek embereinek nyílt vagy rejtett jelenléte félelemmel tölti el a társadalmat. Aktívak a háttérből cselekvő destabilizációs erők. Ami a romániai kisebbségeket, jelesül minket, romániai magyarokat különösképpen aggaszt, az, hogy rendkívül aktivizálódtak a sovén, nacionalista szenvedélyek és tendenciák. Nyomást gyakorolnak az amúgy is bizonytalan, nemegyszer kapkodó hatalmi központokra azzal a céllal, hogy azok a kisebbségi sérelmek orvoslásáért tett félénk, legtöbbször felemás döntéseiket visszavonják; vegyék le napirendről az elemi kisebbségi jogok visszaállítását. Nem riadnak vissza a legorcátlanabb rágalomtól, tudatos félrevezetéstől, a románságot célzó pánikkeltés legsötétebb eszközeitől sem. Sajtókampány van kibontakozóban szövetségünk, annak képviselői ellen is. Türelmetlenséggel, rejtett célok követésével vádolnak, többé-kevésbé burkoltan. S mindezt az ország egységének megőrzése, a román–magyar testvériség féltésének az álszent leple alatt. Eszükbe sem jut – vagy ki tudja, lehet, hogy nagyon is jól tudják –, ezzel a Ceaușescu-diktatúra kisebbségellenes, magyargyűlölő homogenizálási politikáját védik, próbálják konzerválni. Annál inkább figyelemre és elismerésre méltó szövetségünk, szervezeteink, tagságunk önuralma. Az a mód, ahogy a párbeszéd formáit keressük azokkal, akik őszintén akarják a szabad – előítéletektől, rossz beidegződésektől, a román nemzeti szupremáció kliséitől is szabad! –, demokratikus Romániát. Akik tudják, hogy nincs Európához való tartozás a kisebbségek teljes egyenjogúságának biztosítása nélkül. Bízunk benne – ennek nem egy jelét láthatjuk –, hogy ebben a ránk kényszerített önvédelmi harcban szövetségesekre találunk a román demokratikus erőkben; az egyéni és kollektív jogait kivívni akaró többi nemzeti kisebbségben. Az egységre, együttműködésre, a mindenfajta elnyomás, politikai, vallási, kulturális jogtiprás ellen közösen fellépni készen álló Európa demokratikus közösségében.”