Erkölcsi szempontból nincs geostratégiai megfontolás, mely indokolhatja egy szomszédos állam katonai lerohanását, és nincs olyan vétség, mely igazolhatja a rakéták, tankok bevetését – de jól tudjuk, a történelmet az erő nyelvén írják a nagyhatalmak. S bár azzal mindannyian tisztában vagyunk, hogy a háborúhoz erő kell, arról gyakorta megfeledkezünk, hogy a békéhez is, sőt, utóbbihoz talán még több. Az elmúlt napokban azt láttuk: Oroszországnak van ereje a háborúhoz. Arra viszont még nem kaptunk választ, hogy a világ többi nagyhatalmának van-e ereje a békéhez.

Az orosz invázióra adott válasz a világ országai részéről egyelőre felemás. Az Ukrajnával szomszédos államok menekültekkel szembeni magatartása példaértékű: Lengyelország, Szlovákia, Magyarország, Románia is befogadja a háború elől menedéket keresőket, segítenek ellátásukban, mindenben igyekeznek támogatást nyújtani, és nem csupán az állami szervek, de a civil társadalom is aktívan bekapcsolódik e folyamatba. Az is pozitívum, hogy mind a NATO, mind az EU közösen, egységben lépett fel az orosz invázió ellen – a megosztottság alighanem további bátorítást jelentene Oroszországnak. Ami viszont az erő felmutatását illeti, abban bizony nem jeleskedik egyelőre sem az EU, sem a NATO – igaz, eszköztáruk meglehetősen korlátozottnak tűnik. Az aligha lehet érdeke bárkinek is, hogy harmadik világháborút kirobbantva beszálljon a harcba a NATO – így hát maradnak a szankciók, melyeknek egyszerre kellene elrettentőnek lenniük anélkül azonban, hogy az európai gazdaságra is túl nagy csapást mérjenek és például az energiaellátást veszélybe sodorják. Nem könnyű feladat, az EU-tagállamoknak azonban némi habozást követően ezúttal talán sikerül megtalálniuk a megfelelő választ, erre utal legalábbis, hogy az Európai Bizottság elnökének bejelentése szerint több orosz pénzintézetet lekapcsolnak a SWIFT-rendszerről.

Mindezeken túlmenően azonban a legfontosabb mégiscsak az lenne, hogy valamiként próbálják a tárgyalóasztal felé terelni a feleket. E vonatkozásban eléggé szerteágazó az európai államok viszonyulása: több ország inkább azt választja, hogy muníciót, fegyvereket küld Ukrajnába, a közvetítéssel jóval kevesebb európai vezető próbálkozik, Emmanuel Macron francia elnök ugyan beszélt Vlagyimir Putyinnal, néhány másik állam pedig – köztük Magyarország – a tárgyalások helyszínéül ajánlotta fel fővárosát, egyelőre azonban eredménytelenül. Pedig igazi erőt akkor tudna felmutatni Európa, ha sikerülne elérni, hogy az orosz–ukrán konfliktusra a front helyett a tárgyalóasztalnál keresnének kiutat. Tartós megoldás is csak ott születhet, de a jelen helyzetben még egy tűzszüneti megállapodás is óriási eredmény lenne.