Az euritmia egy viszonylag új mozgásművészeti ág, mintegy százéves, a múlt századforduló szellemében született. Talán azért nem kapott nagyobb figyelmet, mert az iparosodás, a technicizálódás, a virtuális kommunikáció fejlődése háttérbe szorította. Azonban napjainkban, amikor a megváltozott életkörülményeink miatt egyre többen keresik a testi-lelki harmóniát, egyre fontosabb szerep jut neki a művészetek palettáján.
 

Eredete, kidolgozói

Az euritmia „az élő lélek mozgatóerejét kutatja”, erre építi sajátos mozgásvilágát. Neve görög eredetű, és a görög szakrális táncokból eredeztetik. A név előtagja az eu szócska a szép, jó jelentéssel bír, a ritmia-ritmus pedig az a ciklikus áradás, mely a nagy kozmikus mozgásokban, a természetben ugyanúgy megjelenik, mint ahogy a szívünk dobbanásában is, lévén, hogy életünk az eleven kozmosz része.

Kidolgozói közül az Émile Jaques-Dalcroze svájci zeneszerző, zenepedagógus és Rudolf Steiner osztrák polihisztor neve ismertebb. Pedagógiai és technikai oldalról hasonlóak a nézeteik, de utóbbi elméleti szinten, a filozófia nézőpontjából is kutatta az ember és teremtője, a mikro- és makrokozmosz viszonyait. Rudolf Steiner filozófus, író, dramaturg, tanár, az antropozófia megalkotója, a Waldorf-pedagógia atyja, emellett festő, szobrász, az organikus építészet úttörője volt. Az általa alapított építészeti stílus egyik legismertebb magyar képviselője Makovecz Imre.
 

Az euritmikus mozgás

Vilikó Helga lapunknak elmondta, hogy Rudolf Steiner gyógyító szándékkal dolgozta ki az euritmiát. Művelői a makro- és mikrokozmosz közös, szabályszerű áramlását keresik, mely a kultúra legnemesebb alkotásaiban, a zenében, versben, szobrászatban is megjelenik. Őszinte és szerves mozgásművészetnek tartják, mert gesztusnyelve a beszéd előtti, még nem intellektualizált kommunikáció tiszta gesztusait építi magába, amelyben a beszédhang teljesen lelki tartalommal itatódik át és kultúrától függetlenül megmutatkozik. Az Á hangzó például a rácsodálkozó kinyílás érzete a világ felé, ámulat, áhítat. Az I ébredés, elevenség, és így tovább.

A másik kiindulópontja az euritmiá­nak a gégefő munkája, amint a ki­áramló levegőt megformálja. Megfigyelők fotói alapján, ha ködben, füstben kimondjuk az I hangot, egyenes vonal válik láthatóvá, az R hangzónál pedig a tüdőből kiáramló levegő is pörögni kezd stb.

Az euritmista ezekből a képletekből kiindulva alakítja át mozgássá a hangokat, egész testével gégefővé, beszélő szervvé válik.

Az euritmisták selyemfátyol ruhákat viselnek az előadásokon, könnyedsége által ez az anyag arra hivatott, hogy még szemléletesebbé tegye az euritmista mozgását és az ennek nyomán keletkező levegőáramlást.
 

Látható zene

A zenei euritmia arra törekszik, hogy látható képet adjon egy zenedarabról, hogy mozgásban eljátsszon egy kottát, hangról hangra, hangközről hangközre, pontosan leképezve a tempót, ritmust, stílust, jelleget, dúr-moll vagy szűkített-bővített akkordokat. A Kodály-módszerrel rokonítható, mert minden hangnak és hangzónak saját precíz gesztusa van. Az euritmia látható ének, látható beszéd, az euritmista élő hangszerré válik, képekbe önti a lelki mozgását.

Vilikó Helga hangsúlyozta, hogy ez a művészeti forma nem improvizáció, rengeteg gyakorlás van mögötte, hetekbe, hónapokba telik, amíg kidolgoznak egy verset, zenedarabot. A mozdulatokat a kultúrák, nyelvek határain átívelő metakommunikáció és a zene konkrét szabályszerűségei alakítják.
 

Euritmia a Waldorf-oktatásban

Vilikó Helga a sepsiszentgyörgyi Waldorf-iskolában tanít euritmiát. Kérdésünkre, hogy miért tartja ezt fontosnak, így válaszol: „A gyerekek készségei, képességei interdiszciplinárisan fejlődnek az euritmia által. A pedagógiai euritmia gondozza a nyelv képekben való látásának képességét, segíti a gyereket a fogalmak megértésében. Segít a beszédértésben, a hangok differenciálásában, a magán- és mássalhangzók minőségeinek megkülönböztetésében. Fejleszti a gyerekek irodalmi, nyelvi, zenei, szociális, esztétikai érzékét, megkönnyíti, játékossá teszi számukra a hangszerek és a kotta megismerését vagy a geometria térbeli megtapasztalását. A testrészekre, azok pozíciójára való odafigyelés által testtudatosságra, fegyelmezettségre, koncentrációra tanít. Belső képalkotásra, átélő részvételre ösztönöz a versek, zenék befogadásánál...”

Vilikó Helga. Lichtl Dániel felvétele

Hozzáteszi: a Waldorf-iskolát a szív, a kéz és a fej iskolájának is nevezik, mivel a gyermekek testi, lelki és szellemi fejlődését harmonikus egységben kezeli. Az euritmia szintén arra törekszik, hogy a mozdulatokban test-lélek-szellem egyaránt részt vegyen s átélje az in+dividuumot (jelentése: oszthatatlan) – a világmindenség és ember egységét.
 

A társulat és az előadás

A bukaresti Etherium Társulatot két lelkes fiatal művész, a román Flavia Tomescu és a japán Taisuke Sasaki alapította 2020-ban. Flavia Tomescu Bukarestben tanult euritmiát, a Metamorphosis Eurythmy Ensemble alapító tagja, 2018-tól Angliában tanul, és tagja az Eurythmy West Midlands társulatnak. Taisuke Sasaki koreográfus és előadóművész, a tokiói Tenshikan iskolában, majd a svájci Aesch-ben, az Eurythmeum CH-ban tanult. 2018-tól tanárképzőként dolgozik az Eurythmy West Midlandson, 2019 óta a hamburgi Eurythmietheatre Orval tagja.

Vilikó Helga 2021-ben Budapesten diplomázott euritmia szakon. Az év nyarán találkozott először az Etheri­um csapat tagjaival, akik próbáltak kidolgozni egy mesét a magyar nyelvű közönség számára, és ehhez kérték a segítségét. A munka során nagyon jó kapcsolat alakult ki közöttük, ezért elhatározták, hogy közösen készítenek egy olyan előadást, mely megmutatja az euritmia zenei és verses oldalát is az erdélyi közönség számára, hisz ilyen előadás csak kétszer volt még Erdélyben, 2001-ben és 2019-ben.

– A Magvak és szárnyak című elő­adásban nemzeti korlátainkon túllépve keressük a közös emberi és isteni magvat és lelkünk szárnyalását. A témaválasztás és a tartalmak szerkesztése során fontos szempont volt, hogy az évnek milyen időszakában járunk éppen. Ilyenkor, februárban úgyszólván fizikai és szellemi tartalékainkból élünk. Véget értek az ünnepek, messze van a nyár, a közös tudatalattink pedig azt sugallja, hogy ki kell bírni még egy darabig. Az emberi lélek ilyenkor elnyűtt, fáradt. Februárban, akárcsak novemberben, a statisztikákban is megmutatkoznak a lelki krízisek, szükséges a tiszta lelki táplálék. A tudat, hogy mindennek ellenére abban a világban, amit mi nem látunk, serken az élet. A föld alatt a magvak ilyenkor kezdenek erőre kapni, a rügyek elváltoznak, a fákban elindulnak az életnedvek... Ezt a láthatatlan mozgást, éledést próbáltuk előhívni a nézőkben a Magvak és szárnyak című előadással, új reményt, hitet ébresztve a szívekbe  – mesélte Vilikó Helga, aki szerint a keresztény szakrális kultúrában minden művészeti ág reprezentálta magát a mozgásművészet kivételével, és ezt a hiányt pótolhatja az euritmia.

Farkas Árpád, Szabó Lőrinc, Weöres Sándor, Mihai Eminescu versei, Philip Glass, Arvo Pärt, Johann Sebastian Bach, Edvard Grieg, Bartók Béla és más neves zeneszerzők darabjai voltak segítségükre ebben. Közreműködött Aron Cavassi (hegedű) és Iulian Ochescu (zongora).
 

A felkészülés

Kérdésünkre, hogy hogyan készül egy euritmia-előadás, Vilikó Helga összefoglalta a felkészülés fázisait. Először kiválaszt egy művet annak tartalma alapján. Ha versről van szó, elemzi annak ritmusát, hangzóit, struktúráját, „kijárja” azt a hosszú-rövid hangzói, nyelvtani szabályai alapján. Minden vers különböző érzéseket, gondolatokat tartalmaz, melyek más-más mozgást, tartást, térbeli koreográfiát követelnek meg.

Ezenkívül fontos meghatározni, hogy mely elemnek hol a helye a térben és milyen térformákat idéznek a mozdulatok. Fontos a gesztusok kikísérletezése és lefixálása, a lelkiállapotokhoz tartásokat, színeket, árnyalatokat (sötét-világos) keresnek, olyanokat, melyek a leginkább kifejezik azt a bizonyos érzetet.

Ezután annyira begyakorolják a mozgást, amíg már a test emlékezik rá, mert előadás közben az értelemnek fel kell szabadulnia, a gondolkodás nem gátolhatja a mozdulatok szabad áramlását.

A zenedarabokon is végigmennek a kottán kívül is, érzés, szín, mélység, ritmus és más szempontok alapján, amíg kiszűrik azt, amit hangsúlyozni szeretnének.
Hernyóselyemből készülnek a fellépőruháik, fátylaik, Vilikó maga szabja-varrja a ruháit.
 

Miért lett euritmista?

– Mindig éreztem, hogy azon a valóságon túl, amit fizikailag tapasztalunk, van egy másik is, amely mozgatja ezt a láthatót. Mi lenne, ha látnánk a hanghullámokat? Miért van az, hogy a füstben felsejlik a madarak formája, a vízhullámokban pedig a halaké? – fejtegette Vilikó Helga, aki a pedagógiai líceum elvégzése után filozófiadiplomát szerzett, de többnyire óvónőként dolgozik, mert igényli a gyermekek közelségét, a bennük rejlő lelki szépséget, bölcsességet.

A brassói zeneakadémia zeneterápia szakán mesterizett, ugyanott tanított is zenés játékimprovizációt. Ott hallott először a Dalcroze-féle euritmiáról, majd, amikor 2012-től a kolozsvári Waldorf-óvónőképzőre járt, egyre jobban érdekelni kezdte ez. A 2016-ban induló budapesti euritmia­képzésnek elsősorban a terápiás és pedagógiai oldalai vonzották, nem gondolta volna, hogy egyszer előadásokban fog fellépni.

Az euritmia sok mindent megváltoztatott a lelkében, szabadabbá és tudatosabbá tette. Ma már jelként értelmezi, hogy a ballagási jutalomkönyvében euritmiáról olvasott, és először álmában látott euritmia-előadást huszonegy évesen.